Miért nehéz előre jelezni a zivatarokat?

Véletlenszerű tényezőktől is függ, éppen mikor alakulnak ki a nagy nyári záporok, villámcsapással járó zivatarok. Általában azt lehet megbízhatóan előre jelezni, hogy a légköri viszonyok mennyire teszik lehetővé a kialakulásukat és mennyire valószínűek a heves kísérőjelenségek, de a zivatarok pontos helyét és idejét nem is lehet nagy biztonsággal megadni.

Tavasszal és nyáron gyakran van szó záporokról, zivatarokról az időjárás-jelentésekben - a csapadéknak ez a formája a meghatározó az évnek ebben az időszakában. Ez hatással van az előrejelezhetőségre is: véletlenszerű tényezőknek is nagy szerepet játszanak a záporok, zivatarok kialakulásában és fejlődésében, ez pedig ronthatja az előrejelzések pontosságát. Általában azt lehet megbízhatóan előre jelezni, hogy a légköri viszonyok mennyire teszik lehetővé, mennyire segítik záporok, zivatarok kialakulását, azt azonban néha még órákkal korábban sem lehet pontosan megmondani, hogy pontosan hol, mikor jelennek meg, és mennyire lesznek hevesek.

Ahhoz, hogy beinduljanak a záporokat, zivatarokat létrehozó, úgynevezett konvektív folyamatok, előbb instabillá kell válnia a légkörnek - ez a legfontosabb feltétel. Ez azt jelenti, hogy az adott légtömegben úgy oszlik el magasság szerint a hőmérséklet, hogy egy kialakuló, felfelé irányuló légmozgás tartósan fennmarad, s így a felemelkedő levegő hőmérséklete környezeténél magasabb marad. A légkör instabilitása (labilitása) akkor növekszik, ha a magasabb légrétegekben csökken és/vagy az alacsonyabb rétegekben emelkedik a hőmérséklet.

Hőt termel a kicsapódó légnedvesség

A nedvesség a másik fontos, meghatározó tényező a konvektív csapadék kialakulása folyamatában. A nagy nedvességtartalmú levegő emelkedése során lehűl, a benne lévő vízgőz kicsapódik, vagyis kondenzálódik - így képződik a gomolyfelhő. A kondenzáció során képződő hő (latens hő) is erősíti a feláramlást. Ha a gomolyfelhő eléri a légkör legalsó, az időjárási jelenségekért felelős rétege, a troposzféra felső részét, szétterül és jellegzetes üllőalakot vesz fel, vagyis kialakul a zivatarfelhő (cumulonimbus).

A felhőképződést kiváltó, felszálló légmozgások kialakulásában a légköri objektumok - például időjárási frontok - mellett a felszínnek, a helyi hatásoknak is nagy szerepe van. Meghatározó lehet a hőmérséklet eloszlása a felszínen: sokszor a hidegebb vízfelszín felett teljesen derült az ég, míg a lényegesen melegebb szárazföld felett gomolyfelhők sorakoznak. A domborzat is kiválthatja a feláramlást: nem véletlen, hogy a hegyvidékeken lényegesen több a csapadék ilyen helyzetekben. Fontos kiváltója lehet a konvektív csapadéknak a talaj közelében lévő összeáramlási (konvergencia) zóna is.

Jégszemcsék ütközése vezet a villámláshoz

A zivatarfelhő heves feláramlásában a vízcseppek túlhűlnek, a magasban lévő jégtűkön és más kondenzációs magokon kicsapódva jégszemek képződnek. Ezek további, túlhűlt cseppekkel ütközve növekednek, míg súlyuk le nem győzi a feláramlás erejét. Ekkor esni kezdenek, a melegebb, alsó rétegekbe érve ismét felolvadnak. A nagyobb jégdarabok jégeső formájában érik el a felszínt. Amikor a jégrészecskék ütköznek, elektron lép át a kisebből a nagyobba: a kisebb pozitív, a nagyobb negatív töltésűvé válik. A felhő alsó része - ahol többnyire nagyobb jégdarabok vannak - negatív, míg felső pozitív töltésű lesz. A töltéskiegyenlítődés formája a villámlás.

Zivatarokról éppen akkor beszélünk, amikor ez az elektromos tevékenység is megjelenik a felhőben. A villám megjelenhet két felhőrész között (ez a felhő-felhő villám), vagy a felhőből csap le a földfelszínre között (felhő-föld villám). A villámlás általában elágazásokkal, mellékvillámokkal történik, melyek körülbelül ötkilométeres körzetben jelentkezhetnek. Így fordulhat elő, hogy napos területen is érhet akár halálos villámcsapás is valakit (ahogy május végén a Velencei-tó környékén történt).

A zivatarok hevességét sok tényező befolyásolja, ezek egy részét viszonylag jól előre is lehet jelezni, ez a mindenkori prognózisok fontos részét képezi. Ha a zivatarok pontos helyét és idejét nem is lehet nagy biztonsággal megadni, az mindenképpen meghatározható, melyik régiókban, milyen valószínűséggel léphetnek fel a különböző, veszélyes kísérőjelenségek (a kifutószél erőssége, jégeső esetén a jégszemcsék mérete, továbbá a várható csapadékmennyiség). Erre vonatkozó információkat híreinkben közlünk, továbbá érdemes figyelni az Országos Meteorológiai Szolgálat veszélyjelzési oldalát.