Európa energiaigényének negyede földgázon alapul, ám a földgázforrások háromnegyede Európán kívüli országokból érkezik. Az utóbbi években gyakran előfordult, hogy gazdasági-politikai konfliktusok miatt akadozott a földgázellátás. A kontinens gazdasági érdeke csökkenteni a függést az orosz és arab szénhidrogénektől. Így, amikor kiderült, hogy hatalmas palagázvagyont fedeztek fel Európa alatt, úgy tűnt, lehetőség nyílik az önellátásra. A palagáz kitermelése ellen azonban ezrek tüntettek Franciaországban, és július 1-jén a francia szenátus be is tiltotta az effajta bányászatot.
Magyarország nem lesz új gáznagyhatalom
A lebomló szerves anyagokból keletkező földgáz óriási méretű, magasnyomású lencsékben összegyűlik a mélyben egy-egy geológiai záróréteg alatt. A palagáz apró buborékai viszont a kőzetek pórusaiban rejlenek: szét kell tehát törni a kőzetet, hogy kiszabadulhassanak a gázmolekulák. Eddig világszerte harminckét országban negyvennyolc palagázmezőt fedeztek fel, ezekből összesen 187,1 billió köbméter gáz nyerhető ki. Ha ez mind a felszínre hozható, akkor azt jelenti, hogy egyötödével több földgázzal számolhat a következő évtizedekben az emberiség a korábbi készletekhez képest.
A palagáz-kitermelés az 1970-es években gyorsult fel az Egyesült Államokban a hidraulikus repedeztetés (hydraulic fracturing) technológia fejlődésével, olyannyira, hogy ott mára teljesen átrendezte az energiahordozók piacát. Az USA-ban 2000-ben 11 millió köbméter volt a kitermelés, ám 2010-re 136 milliárdra nőtt a mennyiség, ami az amerikai szárazföldi gázkitermelés egynegyede. A palagáz révén az Egyesült Államok egyre kevésbé szorul rá a gáz importálására (az erről szóló adatokat lásd itt). Az amerikai készleteket 24 400 milliárd köbméterre becsülik, a palagáz részesedése az energiapalettán elérheti a 46 százalékot 2035-re.
Magyarországon 2005-ben a Makói-árokban tárt fel palagázt egy amerikai cég. Csakhogy minél mélyebben van a gáz, annál forróbb, és annál drágább a kitermelése: Makón 6000 méter mélyen 200 Celsius-fokos gázt találtak, s egyetlen kút fúrása ötvenmillió dollárba került. Később az ExxonMobil óriáscéggel szövetkezve folytatták a kutatást, de "feladták a projektet, mert nem volt gazdaságos a jövesztés" - indokolta a leállást Chikán Géza közgazdász-geológus, a Magyar Állami Földtani Intézet általános igazgatóhelyettese az [origo]-nak. (A palagázzal kapcsolatos üzleti várakozásokról lásd az [origo] korábbi cikkét.)
Földrengést okozhat a robbantásos kitermelés
A palagáz kitermelése fejlett infrastruktúrát, szakképzett munkaerőt, több ezer fúrótornyot és vízpumpát, valamint ezek üzemeltetetéséhez rengeteg alap- és üzemanyagot igényel. A repedeztetés során homokkal kevert vegyszeres vizet pumpálnak nagy nyomáson a mélybe: a vegyszer oldja a kőzetet, a víz nyomása széttöri, a homok pedig nyitva tartja a repedéseket, hogy a lenyomott csövön keresztül visszaszippanthassák a lassan összegyűlő palagázt (lásd az ábrán). A kőzet összetörésére szolgáló másik módszer a láncrobbantás, amelyet a kitermelés befejeztéig kell végezni.
A palagázkészlet mélyebben húzódik meg, mint a földgáz, és lassabban jön a felszínre: sokkal több és mélyebb kutat kell fúrni a kitermeléséhez. Míg a megfúrt földgázlencséből a kőzetrétegek nyomása miatt évekig "magától" jön fel az energiahordozó, a palagáz kinyeréséhez éjjel-nappal robbantani kell, vagy pumpálni a mélybe a vegyszeres vizet.
"A felszín alatti rétegek pórusainak összenyitása bonyolult feladat. A robbantásos technika akár földrengést is okozhat, a kevésbé hatékony vegyszeres megoldás pedig környezeti katasztrófát" - sorolja a kockázatokat Chikán Géza. "Gondoljon bele, hogy mennyi sósavat kéne ahhoz lenyomni a mélybe, hogy akár egy Bükk-hegység méretű mészkőtömeget szétaprítsanak. Az országokon átnyúló palagázmezők esetében nagyságrendekkel több kőzetről van szó."
Felülmúlják-e az előnyök a hátrányokat?
A kőolajhoz és a szénhez viszonyítva a föld- és a palagáz előnye egyaránt az, hogy elégetése lényegesen kevesebb szén-dioxid-, nitrogénoxid- és kén-dioxid-kibocsátással jár. A palagáz-kitermelés során azonban 4-8 százaléknyi metán is felszabadul, amelynek viszont hússzor erősebb az üvegházhatása a szén-dioxidéhoz képest.
A palagáz egyik előnye, hogy a hatalmas területeken elnyúló gázmezőkből decentralizáltan, a lakott települések közelében is ki lehet termelni. Európában viszonyt nagyobb a népsűrűség, mint Észak-Amerikában, itt nincsenek óriási lakatlan területek, így ki akarná, hogy a szomszédságában fúrókút álljon? A palagáz kinyeréséhez továbbá olyan mennyiségű víz szükséges, amely egyes országokban nem, vagy csak nagy költséggel áll rendelkezésre, esetleg a felszíni vízkincs elapadását okozhatja. A művelet során felhasznált vegyszerek ráadásul kiszabadulva megmérgezhetik az ásványvíz-készleteket, a keletkező szennyvíz tisztítása is sok pénzbe kerül; a lepumpált víz kétharmada pedig a mélyben reked.
Ha mégis beindulna Magyarországon a palagáz-kitermelés, alacsonyabb lenne a gáz ára
Josh Fox amerikai dokumentumfilm-készítő 2006 és 2010 között készített filmet az USA-ban folyó repesztéses kitermelésekről. Ebből kiderül, hogy hat szövetségi államban több mint ezer esetben jelentették a vízbázisok elszennyeződését a fúrások környékén. Az USA-ban összesen hatvanegy település tiltotta be a palagáz-kitermelést. Fox Sundance-fesztiváldíjas filmjében azt is bemutatja, hogyan lehet lángra lobbantani egy konyhai mosogatót: a csap megengedése után előbb a gáz érkezik, csak azután a víz.
A repesztéses kitermelés egyre inkább megszokottá vált az amerikai közép-nyugaton, de a farmerek arról számoltak be, hogy állataiknak hullani kezdett a szőre, ők maguk gyakoribb fejfájásra, ájulásra panaszkodnak. A texasi Dish városa közelében tizenegy palagáz-szivattyúállomás működik. A város által felkért környezetvédelmi szakértő több idegmérget és rákkeltő anyagot azonosított a környéken vett levegőmintában, többek között benzént. E szempontok miatt - és az amerikai környezetvédők nyomására - két hete New Jersey államban betiltották a palagáz-kitermelést. A szomszédos New York államban ugyanakkor fontolgatják a jelenleg érvényben lévő tiltás feloldását.
Franciák nem, lengyelek igen
Európában Franciaországnak és Lengyelországnak van a legnagyobb palagázvagyona, nagyjából 5,3-5,3 ezermilliárd köbméter. A lengyelek "technikailag kitermelhető" készlete nagyjából annyi, mint amennyi palagáza együttvéve van Németországnak, Hollandiának, az Egyesült Királyságnak, Dániának, Svédországnak, Törökországnak, Ukrajnának, Litvániának, Magyarországnak, Romániának és Bulgáriának. (A technikailag kitermelhető készlet azt jelenti, hogy műszakilag ekkora mennyiségnek oldható meg jelenleg a felszínre hozatala, de az már a költségektől és a gáz árától függ, hogy üzletileg megéri-e.)
Palagázkészletek szerte a világon
Lengyelország készleteivel egyenlő mennyiség áll a franciák rendelkezésére is, de ők a környezetpusztításra hivatkozva májusban betiltották a palagáz kitermelését. A franciáknak az is lehetőséget ad a környezettudatos gondolkodásra (egyben a palagáz megkerülésére), hogy 58 atomreaktorára alapozva az ország képes hazai forrásból fedezni villamosenergia-igényét, s az áramexportból befolyó, évi hárommilliárd eurót átcsoportosíthatja a megújuló energiaforrások felhasználásának fejlesztésére.
A francia Total energiatársaság alig néhány nappal a tiltás után bejelentette: az amerikai ExxonMobillal kötött megállapodást két lengyel palagázmező feltárására. Donald Tusk lengyel miniszterelnök Barack Obama amerikai elnök május végi lengyelországi látogatása során is hangoztatta, hogy az energiabiztonság szempontjából fontosnak tartja a palagáz kitermelését, és ösztönzi az amerikai-lengyel együttműködést. Tusk ezt tekinti a júliusban kezdődött soros uniós elnökség idején az egyik kiemelt témának. Az ország jelenleg orosz forrásból nyeri a földgázt fehérorosz és ukrán közvetítéssel.
A palagáz lehetőséget teremtene arra, hogy továbbra is igénybe vehessük a jelenlegi energiaforrásokat. Egyszerűen fogalmazva, ha Európában is beindulna a nagyléptékű palagáz-kitermelés, akkor csak később kellene lecserélni a hőerőműveket megújuló energiaforrásokra. A palagázra való átállás viszont nem segíti elő az üvegházhatású gázok szintjének mérséklését, amely pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy koppenhágai egyezménynek megfelelően, legfeljebb 2 Celsius-fokkal nőjön a globális átlaghőmérséklet - hangoztatja a palagáz egyik fő kritikusa, a Manchester Egyetem klímakutatással foglalkozó Tyndall Központjának professzora, Kevin Anderson.