Végleges klímaváltozásra figyelmeztet a Nemzetközi Energia Ügynökség

Valószínűleg annyi szén- és földgázerőmű, energiafaló üzem és nem kellően hőszigetelt épület épül a következő öt év alatt, hogy emiatt lehetetlenné válik a biztonságos szint alatt tartani az üvegházhatású gázok kibocsátását - ez a lényege a Nemzetközi Energia Ügynökségnek (IEA) a világ energiainfrastruktúrájáról szóló, szerdán nyilvánosságra hozott elemzésének.

Az IEA kutatói abból indultak ki, hogy minden most épülő, szén-dioxid-kibocsátó létesítmény még évtizedekig juttat majd üvegházhatású gázokat a légkörbe. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint ez a pálya vezet el oda, hogy visszafordíthatatlanná válik a globális felmelegedés miatti klímaváltozás - áll az IEA elemzésében, a World Energy Outlook 2011-es kiadásában. A független nemzetközi szervezet az 1973-as olajválság óta elemzi az OECD keretében a világ energiaellátását.

A klímakutatók szakmai konszenzusa szerint az üvegházhatású gázok koncentrációjának kritikus szintje a 450 részecske/millió (ppm) - ez annyit tesz, hogy egymillió egységnyi levegőben 450 egységnyi üvegházgáz található. Ha sikerül ez alatt a szint alatt tartani a kibocsátást, akkor a Föld átlaghőmérséklete mintegy 2 Celsius-fokkal lenne magasabb az ipari forradalom előtti időszakhoz képest.

A jelenlegi szint 390 részecske/millió, de a jelenlegi infrastruktúra máris ennek a 80 százalékáért felelős az IEA elemzése szerint. A mostani trendek szerint, vagyis ha az energiaszektor és az ipar továbbra is ennyi szén-dioxidot bocsát ki, akkor 2015-re a szénmérleg 90 százalékáért az energiaszektor és az ipari termelés lesz a felelős. 2017-re viszont már nem lesz semmiféle tér a manőverezésre, ugyanis az addigra kiépülő infrastruktúra miatt már annyi szén-dioxid kerül a levegőbe, mint amennyit egyáltalán ki lenne szabad bocsátani a még biztonságosnak tartott, 450 ppm-es szint betartása mellett.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy azután kizárólag csak nulla szén-dioxid-kibocsátású erőműveket, üzemeket és egyéb infrastrukturális beruházásokat lehetne megvalósítani, ami nagyon sokba kerülne. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás halogatása rossz politika az ügynökség számításai szerint: minden egyes dollár miatt, amennyit 2020-ig megtakarít egy ország az energiaszektor reformjának elhalasztásával, 2020 után már 4,3 dollár kiadásra lesz szükség a megnövekedett CO₂-kibocsátás ellensúlyozása érdekében - áll az IEA elemzésében.

A takarékoskodás a leghatékonyabb eszköz

"Az ajtó bezárulni látszik. Nagyon nyugtalan vagyok, mert ha nem változtatunk energiafelhasználási szokásainkon, akkor jóval a klímakutatók által biztonságosnak tartott szint fölött fogunk üvegházgázokat kibocsátani" - mondta a The Guardian brit napilapnak Fatih Birol, az IEA vezető közgazdásza. Az ENSZ következő nemzetközi klímakonferenciájának résztvevői november végén ülnek össze a dél-afrikai Durbanben, hogy arról tárgyaljanak, mi lesz az üvegházgázok kibocsátását 2012 decemberéig korlátozó kiotói egyezmény után.

Az ügynökség szerint az el nem használt energia a legfontosabb eszköz a klímavédelmi és energiabiztonsági célok elérése érdekében. Ehhez viszont a jelenlegi energiahatékonysági politikák felülvizsgálata szükséges az IEA elemzői szerint, mert az utóbbi huszonöt év alatt elért hatékonyság kétszeresére lenne szükség. Ennek egyik feltétele az energiahatékonysági szabványok további szigorítására, a másik a kőolaj-, a szén- és a földgázfelhasználásért kifizetett állami támogatások fokozatos leépítése. Ezek a támogatások 2010-ben 400 milliárd dollárra rúgtak.

Ugyan nyolcvan éve nem volt ilyen súlyos gazdasági világválság, mint 2008 és 2010 között, az üvegházgázok kibocsátása rekordmértékben növekedett tavaly. 2010-ben 30,6 gigatonna szén-dioxid került a levegőbe az amerikai energiaügyi minisztérium szakembereinek számítása szerint. A közvetlenül a szén elégetéséből származó szén-dioxid-kibocsátás mennyisége 2010-ben még az átlagnál is nagyobb arányban, 8 százalékkal emelkedett, Kína és India a két legnagyobb szénfelhasználó ország. Az összképhez tartozik viszont, hogy Európában és az Egyesült Államokban is számos fosszilis energiahordozót használó erőművet terveznek, amely a következő évtizedekben jelentős kibocsátó lehet.