A tiszta és olcsó árammal indokolja a kormányzat a paksi bővítést

Magyarország csak úgy tud csatlakozni az Európai Unió radikális üvegházgáz-csökkentési terveihez, ha tiszta energiát termel a jövőben. Ezért van szükség arra, hogy egy vagy két új, harmadik generációs blokkal bővüljön a Paksi Atomerőmű - mondta az [origo]-nak Kovács Pál, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energiaügyekkel foglalkozó helyettes államtitkára, aki szerint Németország rögös utat fog bejárni amiatt, hogy leállítja az atomerőműveit.

2011 októberében került nyilvánosságra az a megvalósíthatósági tanulmány, amelynek alapján a parlament 2009 márciusában elvi döntést hozott a Paksi Atomerőmű bővítéséről. Korábbi cikkünkben a tanulmány nyilvánosságra hozataláért perelő Energiaklub hagyományos energiaforrásokkal foglalkozó szakértője, Perger András szólalt meg, aki szerint az "atomenergia már döglődő technológia, amely gazdaságossági szempontból már nem lesz jobb", szemben a napenergiával. Most Kovács Pált, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energetikával foglalkozó helyettes államtitkárát kérdeztük a Paksi Atomerőmű bővítéséről. Kovács korábban az atomerőmű vezérigazgatóságának műszaki titkára volt.

Miért van szükség a paksi bővítésre?

A parlament által is elfogadott energiastratégia hosszú távon értékeli az energetika jövőjét, erre korábban nem volt példa. Figyelembe kell vennünk a rendelkezésre álló áramtermelő kapacitást és azokat a globális trendeket, amelyek a helyi energiapiacra is közvetlenül visszahatnak. Ezeknek az összességéből ered az, hogy Magyarországnak alaperőművi kapacitásra lesz szüksége, amelyen tiszta energiatermelés értendő, mert így tudunk illeszkedni a klímaváltozás megfékezésének követelményeihez és az Európai Unió céljaihoz. Ezt pedig a megújuló energiaforrások elterjesztésével és az atomenergiával tudjuk teljesíteni.

Ebből az következik, hogy a szenet, földgázt használó erőműveket belátható időn belül le kell kapcsolni?

Az EU törekvése az, hogy 2050-re a villamos energiát 80-95 százalékban tiszta forrásokból, azaz üvegházhatású gázok kibocsátása nélkül állítsák elő a tagországok. Hogy ennek az úgynevezett energiamixnek mely technológiák lesznek a részesei itthon negyven év múlva, arra most nem lehet válaszolni. Egyébként akár a szénerőművek is benne lehetnek a csomagban, amennyiben sikerül gazdaságosan megoldani a kibocsátott szén-dioxid leválasztását és tárolását.

A paksi bővítésről szóló első, 2008-as hatástanulmányokban az szerepel, hogy további 7000 megawatt áramra lesz igény a kétezres évek első évtizedéhez képest. Biztosan nőni fog az áram iránti igény Magyarországon?

Ez több tényezőtől is függ: egyrészt a globális gazdasági környezettől, másrészt attól, hogy a kormányzatnak milyen víziója van a jövőről, harmadrészt pedig attól, hogy milyen új technológiák és fogyasztók lépnek be a rendszerbe. Senki ne gondolja azt, hogy a világ ugyanolyan lesz 2020-ban vagy 2030-ban, mint 2010-ben. Mostanában energetikai forradalom, technológiai fejlődés zajlik a megújuló energia termelése és alkalmazása terén egyaránt. A közlekedés jelenleg még hagyományos energiaforrásokon alapul, ám ez a helyzet változni fog. Hogy milyen mértékben, az kérdés. Mi úgy értékeltük, hogy 2020 környékén fellendülhet a villamosítás a tömegközlekedésben és a személygépkocsik esetében. Ebből az következik, hogy fejleszteni szükséges az áramtermelő kapacitást. Az energiastratégia óvatos ebből a szempontból, mert úgy készült, hogy kétévente hozzáigazítjuk az időközben felmerült változásokhoz.

Kovács Pál, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára

A paksi bővítés költségeiről szólva felmerült már az egymilliárd, de a tízmilliárd eurós összeg is. Finnországban jelenleg is zajlik atomerőmű-építés, amely már 6,6 milliárd euróba került az eredetileg tervezett 3,2 milliárd helyett. Mennyire megbízhatóak a Paks II árával kapcsolatos becslések?

Erre a kérdésre korábban is a következő választ adtam, most is ezt mondom: minden egyes üzleti akciónak az értéke akkor dől el, amikor már kialakulnak a konkrét peremfeltételek és a piaci szereplők. Hogy az olkiluotói atomerőmű mennyibe kerül most Finnországban, az egy korábbi üzletkötés következménye. Ebben benne lehet a tanulási folyamat is, hiszen harmadik generációs nukleáris erőműről van szó. Másrészt ipari megrendelésről van szó, vagyis a cél a finn papíripar árammal való ellátása volt, a paksi áram viszont egyaránt fedezi a lakossági és az ipari igényeket. A tanulási görbe mentén várható, hogy az új generációs erőművi blokkok beruházási költségei csökkenni fognak. Hozzáteszem egyébként, hogy az után szokott eldőlni, milyen üzletet kötöttünk, ha már az alkufolyamaton túl vagyunk.

Tehát a fejlesztési minisztérium arra számít, hogy sikerül a finn projekthez képest ügyesebben megpályáztatni a paksi bővítést?

Nemzetközi tendert hirdetünk, és az a célunk, hogy ezen minél élesebb verseny alakuljon ki, hogy ezáltal minél kedvezőbb pozíciót tudjunk elérni. Ez a kormány érdeke, a lakosság érdeke, Magyarország érdeke és talán még az egész közép-európai régióé is.

Vagyis Fellegi Tamás fejlesztési miniszter távozása nem változtat azon a terven, hogy 2012 tavaszán kiírnák a tendert?

Korai lenne becslésekbe bocsátkoznom, de az energiastratégiában fölvázoltuk azokat a lehetőségeket, amelyek mentén Magyarország mozoghat. Nincs túlságosan nagy mozgásterünk, hiszen energiaforrásokban szegény országról beszélünk. Jelenleg a megújuló energiaforrások gazdaságossága is eléggé korlátozott, a fogyasztók fizetőképessége is alacsony. A kormányzatnak abban kell gondolkodnia, hogy a rendelkezésére álló beruházási forrást - ha ez valóban elérhető lesz - a lehető leghatékonyabban, a fogyasztók érdekeit tekintve a legkedvezőbben költse el.

A pályázaton harmadik generációs blokkokkal lehet részt venni. Feltétel lesz az is, hogy a blokkok áramtermelése szabályozható legyen, vagyis tervezéstől függően 10, de akár 90 százalékkal is vissza lehet fogni ezeknek a reaktoroknak a teljesítményét. Tehát már az sem igaz, hogy az atomerőművek nem vesznek részt a villamosenergia-rendszer szabályozásában, és éjjel-nappal ugyanolyan sok áramot termelnek.

Greenpeace-tiltakozás a bővítési tervek ellen

Az sem fordulhat elő, hogy a meghosszabbított üzemidejű Paks I és a felépülő Paks II túl sok áramot termel?

Kérdés az, hogy mekkora lesz az áramfogyasztás és hány régi blokk fog leállni addig, amíg az új megépül. A mi számításaink szerint az új blokkok optimálisan 2020 és 2025 között léphetnének üzembe, vagy legalábbis az első 1000 megawatt kapacitás ekkor lép be a rendszerbe. A villamosrendszer-irányító Mavir honlapján meg lehet nézni, hogy 1000-1500 megawattnyi az országon átmenő kapacitás, vagyis ha az áramimportot kiváltanánk, akkor már ma megépülhetne az 1000 megawattos új atomerőmű.

A tervezett bővítés igényel-e további hálózatfejlesztéseket?

A Magyar Villamos Művek és a Mavir, a rendszerirányításért felelős vállalat folyamatosan végzett a rendszer stabilitását szolgáló fejlesztéseket. Ennek köszönhető az, hogy nálunk nem tapasztalhatók jelentős áramkimaradások. Hálózatfejlesztésre és -karbantartásra mindig szükség van, ezt úgy kell elképzelni, mint az autónál a rendszeres olajcserét vagy az ablakmosó folyadék pótlását. A megújuló energiaforrások beépítése is a szabályozhatóságot veszélyezteti, tehát ahhoz is szükséges a hálózatfejlesztés, hogy például a szélenergiának végre teret engedhessünk.

A Paks II-vel kapcsolatos kritika éppen azt hangsúlyozza, hogy a sokba kerülő új atomerőmű elvonja a pénzeket a megújulós fejlesztések elől.

A mindenkori kormány felelőssége a biztonságos lakossági áramellátás szavatolása. Ötven évvel ezelőtt szintén előállt egy hasonló dilemma: akkor volt szenünk, lignitünk, földgázunk, olajunk, a kormányzat mégis úgy döntött, hogy érdemes az atomenergiával foglalkozni, mert azt a változatosságot biztosítja, amivel az országos hálózatot biztonságosan el lehet látni árammal. Most dől el, hogy milyen jövő lesz energia szempontjából Európában, egységes piac van kialakulóban. Úgy gondolom, hogy helyesek a tiszta energiaforrást, diverzitást és ellátási stabilitást adó atomenergia mellett szóló beruházási döntések. Abban persze lehetnek eltérések, hogy milyen arányban vegyen részt az ellátásban a megújuló energia és az atom. Ha viszont az atomenergiát megszüntetnénk Magyarországon, a mindenkori kormányt és az energiapolitikai döntéshozókat fosztanánk meg egy jó áramárakat adó lehetőségtől. Miért szűkítenénk a lehetőségeinket? Miért zárnánk be egy olyan erőművet, amellyel az elmúlt harminc évben jó tapasztalataink voltak?

Az atomstopot Németország megengedheti magának, míg Magyarország nem?

Úgy gondolom, a mának szólt a német kormánynak az döntése, hogy az atomerőműveket fokozatosan le kell állítani. Természetesen a német kabinetnek szuverén joga ezt meglépni, de azt látni kell, hogy ennek hatásai vannak a környező országok energiapiacaira is. A leállított erőművek termelte energiát eddig a német polgárok elfogyasztották, tehát importálni kell valahonnan. Ennek a hatásait mi is érezzük, de Csehországban, Szlovákiában, Ausztriában, Lengyelországban, Franciaországban és a Benelux államokban is vannak következményei. Attól tartok, elég költséges és jelentős szén-dioxid-kibocsátással jár az az út a német gazdaságban, amit e döntés miatt be fognak járni, de bízzunk a piac innovatív képességében.

A tiszta áramtermelés úgy nézne ki tehát Magyarországon, hogy az áramigény 50-60 százalékát fedezné az atomerőmű, és a többi származna megújuló energiaforrásokból?

Az energiastratégiát 2030-ig készítettük el, 2050-ig szóló kitekintéssel. A rugalmas felülvizsgálat éppen a mai döntések bizonytalanságát látva került bele a dokumentumba. A technológiai fejlődést nem lehet ma kiszámítani, teljesen új piacok is kialakulhatnak. Ökölszabályokat viszont meg kell tudni fogalmazni. A hosszú távú tervezés pont arra alkalmas, hogy előre jelezzük húsz-harminc évre a problémákat. Ha ön most 50-60 százalékot említ az atomenergia részesedéseként, akkor erre nem tudok válaszolni. Ha a paksi négy blokk megkapja az üzemidő-hosszabbítási engedélyt, akkor 2032 és 2037 között kell végleg lekapcsolni őket, vagyis a Paks II megépülő egy vagy két blokkja - ha megépül - pontosan ezt a 2000 megawattnyi kapacitást fogja pótolni. Mi jelezzük a problémát a döntéshozóknak, a kormánynak, a parlamentnek, a lakosságnak. Amennyiben az új paksi blokkok pusztán a régieket pótolják, akkor még hol vagyunk attól az elvárástól, hogy a villamos energia legalább 80 százaléka üvegházgázmentes forrásból származzék? Természetesen az energiahatékonysági fejlesztések tudnak enyhíteni ezen a helyzeten, de kérdés, hogy tudunk-e áttörő eredményt elérni. Lesznek-e rá források, és a fejlesztések megfizethetők-e a fogyasztók számára?

Mi felhívjuk a figyelmet rá, hogy el kell gondolkodnunk ezen a problémán, és javaslatot teszünk arra, hogy hol vannak azok a döntési pontok, ahol már kevés időnk marad a kivárásra, és választanunk kell az energiaforrások közül. Az én felelősségem abban áll, hogy már most jelezzem, milyen lépések szükségesek a tiszta energiaforrások felé vezető pályán. Komplex döntési folyamatról van szó, amit befolyásol az is, hogy az egész energiapiac globalizálódott. Bárhol, bárkinek az energiamixre vonatkozó döntése visszahat a hazai energiapolitikára, a regionálisan rendelkezésre álló forrásokra, gondoljunk csak az észak-afrikai eseményekre vagy Fukusimára. Nem olyan egyszerű a játék, mint hogy váltsuk-e ki valami mással az atomenergiát, vagy sem.

Hetente jelennek meg hírek arról, hogy Fukusimában súlyosabbak a bajok az atomerőműben, mint tavasszal tudni lehetett. Ez mennyiben befolyásolja az atomenergia helyzetét itthon?

Tudni kell, hogy a Fukusima Daiicsi erőműben forralóvizes blokkok voltak, Pakson pedig nyomottvizesek vannak. Ez utóbbi technológiát használják a világ atomerőműveinek 70 százalékában. A paksi blokkok típusa ugyanakkor a csernobiliéival sem azonos. A nyomottvizes reaktorokkal világszerte elégedettek az üzemeltetők, legyen az amerikai, francia, japán, koreai vagy orosz gyártmányú, mert jó biztonsági tartalékokkal dolgoznak. A Fukusimával kapcsolatban most lezajlott, célzott biztonsági felülvizsgálatnál Pakson is voltak olyan tanulságok, amelyeket figyelembe kell venni. Ezeket az intézkedéseket meghozva nem számolhatunk olyan baleseti eseménnyel, amit ne tudna a paksi erőmű a saját rendszereivel kezelni.

Kovács Pál életrajza
A 48 éves mérnök a 2010-es kormányváltás után lett a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) energetikáért felelős helyettes államtitkára. A tárca honlapján közölt életrajza szerint 1988-ban végzett a Moszkvai Energetikai Egyetem atomerőművek és berendezések szakán, majd 1993-ban a Külkereskedelmi Főiskola levelező szakán szerzett közgazdász képesítést. 1988-tól 2004-ig folyamatosan a Paksi Atomerőmű Rt.-ben dolgozott osztályvezetőként, a műszaki vezérigazgató-helyettes, majd a vezérigazgató műszaki titkáraként, és ő felelt az erőmű kapacitásfejlesztési pályázatáért is. Ezután 2009-ig az OECD Atomenergia Ügynökség (NEA) atomenergetikai szakértője volt. E minőségében 2009-ben lépett át az államigazgatásba, az akkori Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium energiagazdálkodási és szabályozási főosztályára. A kormányváltás utáni átszervezés révén szakterülete az NFM-hez tartozik.