2011 januárjában egymilliárd dolláros megállapodást írt alá Indonézia Norvégiával, amelynek értelmében a skandináv ország pénzügyi segítséggel támogatja a szigetország esőerdeinek megmentését. Ennek ellenére a dzsakartai kormány újabb és újabb koncessziókat ad ki erdőirtásra papíripari óriásvállalatok számára. A letarolt területeken más vállalatok monokultúrás olajpálma-ültetvényeket létesítenek.
A Padang szigetére kiadott fakitermelési engedély ellen tiltakozik az a száz bennszülött, akik közül huszonnyolcan kétségbeesésükben éhségsztrájkba kezdtek, és extrém módon bizonyítják elszántságukat: bevarrták a saját szájukat. A Szumátra keleti partja mentén fekvő Padangon a sziget területének 37 százalékán, 41 ezer hektáron akarja felszámolni az esőerdőt az RT Riau Andalan Pulp and Paper (RAPP) papíripari konszern, amely cellulózpéppé aprítaná az évszázados fákat.
"Ez tönkreteszi az életünket, amely az erdőtől függ" - mondta a bennszülöttek egyike, a tiltakozást szervező Isnadi Esnan a Jakarta Globe lapnak. A RAPP elnöki ügyvivője, Tony Wenas közölte, amennyiben a tiltakozók be tudják bizonyítani, hogy a terület törzsi tulajdonban áll, felhagynak a fakitermeléssel.
A RAPP már többször állt támadások kereszttüzében tevékenysége miatt. 2011-ben az IUCN Vörös listáján kritikusan veszélyeztetettnek minősített szumátrai tigris élőhelyén vágtak tarra egy erdőt a szumátrai Riau provinciában, amely korábban fontos természetes folyosóként szolgált a tigrisek mind jobban szűkülő élőhelyei között.
Délkelet-Ázsiában hatalmas erdős területek és tőzegvidékek tűnnek el az olajpálma-ültetvények telepítése miatt is. A pusztítás mögött azok a cégek is ott állnak, melyek már csatlakoztak a pálmaolaj környezetkímélő előállítását sürgető kerekasztalhoz. Pálmaolajat rengeteg élelmiszer és kozmetikai termék, sőt bioüzemanyag előállítására is használnak, ami pedig ily módon többet árt a környezetnek, mint amennyit használ.