Amiért jobb bádogvárosban nyomorogni

Nem kizárt, hogy csak minden ötödik ember marad a falvakban 2050-re. Mindez óriási feladatok elé állítja a fejlődő országokat és a legfejlettebb országokat egyaránt.

A nyomornegyedek problémája volt az egyik központi kérdés a városiasodás folyamatait elemző nemzetközi tanácskozáson Budapesten. A 350 résztvevős konferenciát a Global Development Network (GDN) szervezte. A szlömök problémájára még nem született igazi válasz, de azért vannak fokozatok - mondta a GDN elnöke, a budapesti Közép-Európai Egyetemen is tanító Gerardo della Paolera. Amíg Argentínában viszonylag kezelhetőbb a helyzet, elsősorban Brazíliában, főleg Rio de Janeiróban súlyosabbak a gondok.

A következő évtizedekben várhatóan újabb egymilliárd embert költözik majd városokba, amire fel kell készülniük a településeknek - hívta fel a figyelmet az argentin közgazdászprofesszor. Az emberiség történetében először 2007-ben élt a világ lakosságának több mint fele városokban. Különböző előrejelzések szerint 2030-ra a teljes lakosság közel 60 százaléka, 2050-re pedig akár 80 százaléka urbanizált településen él majd. Ez azt jelenti, hogy 2050-re csak minden ötödik ember marad csak a falvakban - olvasható a GDN-konferencia tájékoztatójában.

Mindez óriási változás ahhoz képest, hogy 1900-ban még csak a világ 13 százaléka lakott városokban. A statisztikák szerint azoknál a nemzeteknél, ahol a lakosság több mint 50 százaléka városiasodott, az egy főre jutó jövedelem ötször magasabb, a csecsemőhalandóság pedig kétharmaddal alacsonyabb, mint azoknál, ahol a városiasodás 50 százalék alatti. Ennek ellenére a járványok kezelése, a tiszta ivóvíz, a lakható környezet biztosítása rendkívüli feladat, nem feltétlenül Európában, hanem Ázsiában, Dél-Amerikában vagy Afrikában.

Autóút Delhiben

Vándorló szegénység

Így például egy világbanki kutatásból kiderül, hogy azok az országok képesek hatékonyan csökkenteni a szegénységet, amelyek az urbanizációt ésszerűen vezénylik le. Így a nehéz anyagi helyzetbe került agrárnépesség városokba vándorlása önmagában nem oldja meg a szegénységet, hiszen a nyomort a hirtelen átáramlás csak más helyre koncentrálja.

Példa erre a Fülöp-szigetek esete, ahol rendkívül dinamikusan nőnek a városok, de a szegénység nem lett sokkal kisebb, mintha vidéken maradtak volna a nyomornegyedek lakói. Ezzel szemben Thaiföld jobb példa: ott a nagyvárosok és a falvak között kis- és közepes méretű települések szívják fel a felesleges agrárnépességet, és így sikeresebben integrálják a modernizálódó társadalomba a szegényebbeket. (Fontos, hogy ezek a középvárosok már nem elsősorban mezőgazdasági jellegűek.) A kis- és középvárosok hálózata ezért létfontosságú a modernizáció, a fejlődés és a szegénység felszámolása szempontjából.

Még mindig jobb a bádogváros nyomora

A nyomornegyedek kérdésköre India kapcsán is rendkívüli módon foglalkoztatja a szakértőket. Ebben a hatalmas népességű országban ugyanis évi negyvenmillió ember költözik a városokba. Bármennyire szörnyű az indiai helyzet, még mindig jobban tápláltak a városi szegénynegyedek gyermekei, mint az alultáplált vidéken élők - mondta a konferencián egy nepáli fejlesztéspolitika-kutató, Basudeb Guha-Khasnobis.

Egy asszony áll a földje mellett Delhi egyik elővárosában

Ennek oka az, hogy a nők helyzete Indiában vidéken a legrosszabb. Természetesen az urbanizált, fejlett városi közegben élő nők vannak a legjobb helyzetben, aztán a nyomornegyedek következnek. A lista végén a megalázott, szegény és elnyomott falusi nők állnak: az ő gyermekeiknek is lényegesen rosszabbak az életkörülményei, mint városi kortársaiknak.

Miközben a nagyközönség általában az éhező afrikai lakosságról beszél, a tanácskozáson kiderült, hogy Ázsiában ugyanis rosszabb a gyerekek helyzete, ha az alultápláltságot vizsgálják a kutatók. Szintén kevéssé ismert, hogy Afrikában a városiasodás általában véve utolérte az ázsiai szintet. Igaz, Afrikáról nem véletlenül a szegénység jut mindenkinek az eszébe: az ázsiaiak háromszor gazdagabbak az afrikai városlakóknál.

Afrikában ugyanis Remi Jedwab kutatásai szerint az erőforrásokra alapozódik a városfejlődés, és ez rendkívül egészségtelen viszonyokat teremt. A Washingtoni Egyetem szociológusa Ghána és Elefántcsontpart példáján elemezte, hogy a bányászat vagy a kakaótermelés mennyire meghatározza a gazdasági növekedést ezekben az országokban. Ez csapdahelyzetet teremt. Ez országok egyoldalúan függeni kezdenek a nyersanyagok kitermelésétől, előállításától, így gazdaságuk torzul, ami végeredményben az egész állam elszegényedéséhez vezet.

Kerékpárosok India fővárosában