Ha valaki úgy gondolja, hogy nem bírta volna ki a 40,4 Celsius-fokos melegrekordot augusztus 24-én Baján, gondoljon arra, hogy volt már a Földön jóval nagyobb hőség. A kaliforniai Halál-völgyben 1913. július 10-én 56,7 fokot mértek. Ez minden idők legmelegebb napja a tudományos igényű időjárási adatrögzítés kezdete, a 1850-es évek óta. Pontosabban ez lett az új abszolút melegrekord, miután kiderült, hogy az 1922-ben Líbiában rögzített 58 fok csupán leolvasási hiba eredménye.
A Meteorológiai Világszervezet (WMO, az ENSZ szakosított szervezete) szeptember 13-án, kilencvenkilenc évvel a megtörténte után ismerte el új rekordként a kaliforniai mérést. Egy meteorológusokból álló nemzetközi kutatócsoport nemrégiben vizsgálta felül a líbiai el-Aziziában 1922. szeptember 13-án feljegyzett hőmérsékleti rekordot. Kutatásuk szerint alaptalanul tekintették eddig rekordnak az ottani hőmérsékletet.
"Rendszerszerű hibákra bukkantunk, és valóságos nyomozómunkára volt szükség a körülmények felderítésére" - mondta Randy Cerveny, az Arizonai Állami Egyetem (ASU) geográfiai és várostervezési karának vezetője. Cerveny a WHO klímaügyi és időjárási szélsőségekkel foglalkozó jelentéstevője, így az ő hatáskörébe tartozik a szélsőséges időjárási körülmények adatbázisának pontosítása.
Az el-aziziai hőmérsékleti adatról már hosszú ideje sejtették a meteorológusok, hogy nem teljesen megbízható. Az olasz hadsereg egyik támaszpontján rögzített rekordot most amerikai, argentin, brit, egyiptomi, francia, líbiai, marokkói, olasz és spanyol kutatók vizsgálták. Kifogásaikat öt pontban foglalták össze: a mérést elavult műszerrel végezte egy valószínűleg tapasztalatlan megfigyelő, a megfigyelés helyszíne nem reprezentálja kellően a környék sivatagi éghajlatát, a rekord túlságosan kilóg az el-Azizában, de a környékén mért más melegrekordok közül.
Ócskasággal mértek a líbiai sivatagban
A meteorológiai nyomozás eredményeként kiderült, hogy a katonai bázison körülbelül hét Celsius-fokkal nézték el a hőmérőt. A kutatócsoport megvizsgálta az eredeti jegyzőkönyveket. A Cervenyék által rekonstruált eseménysor szerint a méréseket egy Six-Bellini hőmérővel végezte olyasvalaki, aki nem értett hozzá, ráadásul a műszer már az 1920-as években is elavultnak számított (a készülékről ezen az oldalon látható ábra).
"A Six-Bellini termométer egyik hibája, hogy a hőmérsékletet a mutatóhegy alsó és a felső részéről is lehet olvasni. Aki nem ért hozzá, és nem tudja, hogy a mutató alsó éle számít, az következetesen hét Celsius-fokkal többet fog leolvasni róla" - mondta Randy Cerveny. Az el-aziziai rekord is így született. A jegyzőkönyvben a megfigyelő egymás után rögzítette az emelkedő hőmérsékleteket, de mindig a mutató felső élét viszonyította a műszer skálájához.
Fokozta a rekord körüli gyanút, hogy a helyszín mintegy 56 kilométerre délnyugatra esik Líbia fővárosától, Tripolitól, vagyis a mediterrán klíma még érezteti ott a hatását. Emiatt aztán az El-Azizában mért későbbi, helyi szintű rekordok rendre elmaradtak az 1922-ben mért szinte hatvan foktól. A nyomozómunkát az is bonyolította, hogy a csoport tagja, Líbiai Meteorológiai Központ klímaügyi igazgatójának el kellett hagynia a fővárost a forradalom idején. A kutatók kapcsolata emiatt nyolc hónapra megszakadt Khalid El Fadlival. A szakembert aztán az ország új vezetése is alkalmazta, így folytatni tudta a munkát.
A puszta rekordon túl azért fontos rögzíteni az ehhez hasonló szélsőértékeket Cerveny szerint, mert emberlakta vidéken mérték. Ha pedig tudjuk, hogy az építőanyagoknak ezt a szélsőséget is ki kell bírniuk, akkor az gondosabb tervezést és az időjárásnak inkább ellenálló épületeket eredményez. "Ezért tesztelik új modelljeiket az autógyártók a Mojave-sivatagban, ahol a Halál-völgy is fekszik" - mondta az amerikai meteorológus.