Szupertájfun közelít Japánhoz

Annyi eső esett Tajvanon 11 órán át a Jelawatból, mint amennyi itthon két hónap leforgása alatt. A tájfunban fújó szél 250 kilométer/óráról 184 kilométer/órára szelídült.

Felhőszakadásokat okozott a Jelawat tájfun Tajvanon, pedig a trópusi ciklon épp csak érintette a szigetországot. Helyi idő szerint csütörtök éjfél és péntek délelőtt 11 óra között 129 milliméter csapadék esett a Taipig-hegységben, Tajvan északkeleti részén. Összehasonlításként Magyarországon egy év leforgása alatt hull 600-800 milliméter csapadék.

A Jelawat középpontja 340 kilométerre keletre van Tajvan legkeletibb csücskétől, Eluanbitól számítva - jelentette az ország központi meteorológiai hivatala (CWB) reggel 8 órakor. A tájfun körülbelül 15 kilométert tesz meg óránként Japán, pontosabban Okinawa szigete felé.

A Jelawat a NASA Aqua műholdjának felvételén szeptember 27-én

A CWB mérései szerint a trópusi ciklonban 184 kilométer/órás sebességgel fúj a szél, de a legerősebb széllökések elérik a 227 kilométer/órát. Az amerikai haditengerészet tájfunriasztási központja csütörtökön még 250 kilométer/órás szelet és 304 kilométer/órás maximális széllökéseket mért, tehát a tájfun ereje némileg csökken.

Japánban egymást érik a trópusi ciklonok. A legyengült Ewiniar tájfun lassan elhagyja Tokió térségét, északkelet felé mozog a Csendes-óceánon. Az Ewiniar miatt már csak 80-83 kilométer/órával fúj a szél. A trópusi ciklonok erősségét a Saffir-Simpson-féle skála jelzi. A Jelawat az idei szezon második tájfuna, amely elérte az 5-ös, legmagasabb fokozatot. A hurrikánszezon hivatalosan május elejétől november végéig tart.

Az óceán élteti a tájfunokat

A tájfun (vagy hurrikán) a trópusi ciklon egyik fajtája, amelyet forgószél és jelentős eső kísér. A tájfunok a meleg óceánokon keletkeznek az erőteljes felszálló légáramlás és a Coriolis-erő hatására, többnyire az 5. és 20. földrajzi szélesség között, általában akkor, ha a víz felszíne 26 fokos. Születésükhöz tehát nagy nedvesség és légköri labilitás szükséges.

A magasabb földrajzi szélességek felé vándorolnak. Nyugat felé haladva elérik a szárazföldeket. A súrlódás miatt fokozatosan veszítenek erejükből, megszűnik a tenger nedvesség-, illetve hőutánpótlása is, így ismét ciklonként vonulnak tovább.

A Csendes-óceán térségében, Délkelet-Ázsiában tájfunnak hívják őket, amelyek gyakran a Fülöp-szigetektől keletre jönnek létre és sokszor érintik Tajvant, Dél-Kínát, Koreát és Japánt. Emellett trópusi ciklonok előfordulnak még a Csendes-óceán keleti részén, valamint az Indiai-óceán térségében is. Az Atlanti-óceánon keletkezőknek hurrikán a neve (a szó a maja viharisten, Hurakan/Harakan nevéből származik). Ez utóbbiak rendszerint a Karib-szigeteken, majd az Egyesült Államok déli részén pusztítanak.

Ezért derült az ég a hurrikán szemében

A tájfunok/hurrikánok centrumában általában 960-970 hPa a légnyomás, de 1935-ben Floridában 892 hPa-t is mértek. A trópusi ciklon közepe és széle között igen nagy a légnyomáskülönbség, ennek köszönhető a viharos forgómozgás, amelynek sebessége ritkán a 300-400 km/órát is elérte már. Haladási sebességük nem túl nagy, 30-40 km/óra a jellemző. Átmérőjük többnyire 300-1500 km.

A felszálló mozgás olyan heves, hogy a ciklon belsejében a feláramlást kiegyenlítő leszálló légmozgás alakul ki. Ez a "ciklon szeme", amelynek átmérője általában 20-50 km, itt derült az ég. Egy gyengébb hurrikán energiája kb. kétezer hidrogénbomba energiájával egyenlő. Gyakran nagy esőzéssel járnak: 1952-ben, az indiai-óceáni Réunion-szigeten egy nap alatt 1850 mm csapadék hullott, amennyi a mi Alföldünkre átlagosan három-négy év alatt szokott.