A világ leghíresebb sugárútján két 19. századi bérpalota közé tervezett futurisztikus létesítményt a francia SOA építésziroda, néhány lépésre a Diadalívtől (Arc de Triomphe). Az Urbanana elsődleges feladata bemutatni, hogyan lehet meghonosítani az urbánus mezőgazdaságot ott, ahol a termőföldet aszfalt takarja, de a rohamosan növekvő népesség ellátása igényli a fogyasztókhoz minél közelebbi termesztést.
A vertikális farmokra számos példa született már, közös bennük, hogy - innen a név - nem vízszintesen, hanem függőlegesen, emeletekre osztva alakítják ki a termőterületet. Gyakran alkalmazott megoldás, hogy a növények gyökere nem földdel, hanem vízzel töltött tálcákba lóg, amelyekben akár halat is lehet tenyészteni (akvapónia).
Az Urbanana összesen 3,8 hektáron termelne banánt, az épület 24 méter magas lenne
A banánnagykövetség
A párizsi Urbanana esetében a cserepekbe ültetett banánfák mozgó szalagon állnának, hogy mindegyik egyenlő mértékben kapjon nappal napfényt, éjszaka a növekedést serkentő, zöld színű LED-megvilágítást. A trópusi gyümölcs nagy fényigénye az oka, hogy az üvegfalú és üvegtetejű, hatszintes épület belül egyterű lenne. A földszinten étterem és üzlet, fölötte kiállítóterem és laboratórium kap helyet. Az Urbanana látogató- és oktatóközpontként is funkcionálhat, afféle "banánnagykövetségként", hiszen olyan fajták termesztésére ad lehetőséget, amelyek Európában ismeretlenek, mert nem bírják a szállítást.
Épp ebben rejlik az Urbanana másik üzenete: ráirányítja a látogatók figyelmét a banánra, amelyet csemege mivoltán túl a kozmetikai, az élelmiszer- és a gyógyászati ipar is használ alapanyagként. Ám sokan megfeledkeznek arról, hogy voltaképpen luxustermékről van szó, amelyet hosszú és költséges úton szállítanak Európába a világ másik végéről. Emiatt óriási a banánfogyasztás szén-dioxid-lábnyoma.
Éjszakai látványterv a függőleges farmról
A minél nagyobb haszon érdekében az Európába exportált banán származási helyén, a Karib-térségben, Közép- és Dél-Amerikában a termőterületek és a munkások kizsákmányolása folyik. De talán itt is lehetőség nyílik ésszerű és méltányos gazdálkodásra, ha a világ más tájain épített vertikális farmokban is meghonosítható az egzotikus növények termesztése - mondják az Urbanana tervezői.
Az urbánus mezőgazdaság terén komoly elismerést szerzett SOA építészei nem csak költséges komplexumokban gondolkodnak. 2005 óta számos tervet kidolgoztak a vertikális farmok elterjesztésére: lakótelepi toronyházak közé például három- vagy négyszintes, összesen 100-125 négyzetméteres minifarmokat ajánlanak, amelyek a környékbelieket látnák el friss paradicsommal és más zöldséggel. A párizsi Romainville negyedben pedig az ötvenes években épült lakóépületek tetejére terveztek kétszintes üvegházakat hasonló céllal.
Szennyezett városi farmok
A vertikális farmok előnye, hogy az emeleteknek köszönhetően az alapterület sokszorosa lehet a termőterület. Másrészt a nagyvárosi körülmények között is lehetőséget teremtenek ellenőrzött minőségű élelmiszer előállítására. A városi farmokkal, beültetett foghíjtelkekkel, útszéli veteményesekkel szemben ugyanis gyakran hangoztatott aggály a környezetszennyezés - valószínűleg nem sokan szeretnének spenótot enni egy buszmegálló melletti kertből.
A lakótelepi minifarmon maximum 16 méter magas üvegházakat emelne a francia építész-kutatócsoport
Számos tanulmány tárgyalta, hogy a városi vagy ipari környezet mentén a talajban megnő a szennyezőanyagok mennyisége, főleg a veszélyes ólom, cink, réz és kadmium szintje. Kipufogógáz, fékbetét és abroncs kopásából származó mikroszkopikus szemcsék, olajfolt - ez mind bekerül az út menti talajba, derül ki a bradfordi egyetem és a Kaliforniai Élelmiszer-biztonsági Ügynökség tanulmányából. Onnan pedig a növényekbe - bár vitatott, hogy milyen mértékben szívják föl a szennyező anyagokat, és ez mennyire lehet káros az egészségre.
Amerikai környezeti szakértők szerint a növényeket éppenséggel a talaj szennyezésmentesítésére kell használni, de fogyasztásuk nem ajánlott. Az Egyesült Államokban, ahol nagy népszerűségnek örvendenek a városi farmok, egyre több helyen szigorítják az ellenőrzésüket. Baltimore városában például azt fontolgatják, hogy talajvizsgálathoz kötik a városi veteményes létesítésének engedélyezését.
Mindezzel szemben a vertikális farm létesítése nagyobb költséggel jár, de hosszú távon ésszerű megoldás lehet. Az épületben a talaj, az öntözővíz és a levegő is szennyeződésmentes - a tervezők voltaképpen jobb környezeti feltételeket teremtenek a növények számára, mint amilyenek között a szomszédban lakó emberek élnek.