Ahogy egyre csökken a legnagyobb emlősök, az elefántok, rinocéroszok, tigrisek és bálnák populációja, úgy pusztulnak ki az idős fák világszerte. Ez a lényege annak a tanulmánynak, amelyet ausztráliai és amerikai ökológusok közöltek a Science folyóirat decemberi első számában. A Föld legnagyobb élőlényei közé tartozó, 100-300 éves faórások száma világszerte csökken.
A tanzániai majomkenyérfákat (Adansonia digitata) a szárazság mellett az is fenyegeti, hogy a kérgüket lehántják és szőnyeget fonnak belőle
"A jelenség az erdőtípusok többségében megfigyelhető" - mondja David Lindenmayer, az Ausztráliai Országos Egyetem ARC Környezetvédelmi Kiválósági Központjának (CEED) tanára, a tanulmány vezető szerzője. A több száz éves fák a korábbinál gyorsabb ütemben pusztulnak el a városokban is, a megmentésükre irányuló erőfeszítések ellenére.
A problémára Lindenmayer az 1860-as évekre visszanyúló svéd erdőművelési feljegyzésekben figyelt fel. Egy ausztráliai királyeukaliptusz-erdő (Eucalyptus regnans) harminc éves vizsgálata megerősítette, hogy a nagy, öreg fák tízszer gyorsabban pusztulnak olyan években, amikor nem volt erdőtűz. Az okok: magas hőmérséklet, szárazság, gyors klímaváltozás, rovartámadás és a túlzott, átgondolatlan fakitermelés.
Hasonló trendre lettek figyelmesek a kutatók a kaliforniai Yosemite Nemzeti Parkban, az afrikai szavannákon, a brazíliai esőerdőkben, az európai mérsékelt és hideg égövi erdőkben. "A nagy, idős fák ökológiailag kritikus fontosságúak. Egyes ökoszisztémákban a madarak és állatok 30 százalékának biztosítanak élőhelyet. Befolyásolják a vízfolyásokat, és rengeteg szerves szenet tárolnak" - mondta a szakértő.
A kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy szinte sehol sem terveznek egy évszázadon túlnyúló természetvédelmi programokat, pedig az idős fákat csak ilyen időtávban gondolkodva lehet megóvni.