A szilárd védőburokként funkcionáló épületek kora hamarosan leáldozik. Az Arup futurológusai lényegében élő toronyházakat képzelnek a közeljövő városaiba. Ezek az épületek több szinten integrálódnak a városi környezetbe, automatikusan idomulnak a külvilág változásaihoz, és dinamikus alkalmazkodnak használóik/lakóik pillanatnyi igényeihez:
"2050-re a világ népessége eléri a kilenc milliárd főt, amelynek háromnegyede városlakó lesz" - mondta a projekt vezetője, Josef Hargrave. "Kutatásunk felvázolja az intelligens épület koncepcióját, amely a környezetből nyert információk alapján önálló döntéshozatalra képes. Élő és lélegző struktúra, amely magától igazodik a jövő városának és emberének elvárásaihoz."
Ezek a létesímények már önellátóak lesznek: a lakók energiaigényét szél- és napenergiából fedezik, de gondolnak a keletkező szürkevíz és biomassza hasznosítására. Az élelmiszerellátást pedig azzal az élelmiszerrel oldják meg, amelyeket a lakószintek között elhelyezkedő függőleges farmokon termelnek. Öntözésre a tetőn befogott esővizet használják. Az épület minden ízében a lakók igényeit szolgálja ki, a napsütés függvényében mozgó lakómoduloktól és az utcaszinten villódzó információs rendszeren keresztül a mélygarázsba csatlakozó közlekedő járatokig, amelyekben a felszínről levitt járműforgalom áramlik.
Mi is ez a cég?
A negyvenkét országban tízezer főt foglalkoztató Arup Group londoni építészeti tervező-szolgáltató-kivitelező céget a dán születésű Ove Arup szerkezet-építőmérnök alapította 1946-ban. A vállalat olyan világhírűvé vált projektekben közreműködött kivitelezőként, mint a Sydney-i Operaház, a párizsi Georges Pompidou kulturális központ, a London Eye óriáskerék vagy a Madárfészeknek nevezett Pekingi Nemzeti Stadion.