Érdemes menteni a békákat?

Tavasszal a békák az erdőkből a közeli vizekbe vonulnak párzani. Ha autóutat kell keresztezniük, milliószámra ütik el őket a járművek. Lelkes önkéntesek ettől a veszélytől mentik meg a kis kétéltűeket. Az akció ideális program gyermekeknek; a cél az, hogy életképes békanemzedékek maradjanak fent.

Sámuel Zsuzsanna, a honti békamentés szervezője egy zöld varanggyal Forrás: Bajomi Bálint

Önkéntes békamentők gyülekeznek vasárnap este hétkor Hont szomszédságában, a 2-es számú főút melletti parkolóban. Egy nyolc-tíz fős alkalmi önkéntescsoport tagjai érkeztek a helyszínre, részben Hontról, részben Budapestről, köztük több gyerek is. Először az előző nap gyűjtött "bemutatóállatokat" tudtuk fotózni még világosban - volt közöttük barna és zöld varangy, erdei béka, barna ásóbéka és pettyes gőte. Az állatok szabadon engedése után fél nyolc környékén álltunk neki az aznap esti békák keresésének.

Miért van erre szükség egyáltalán? Számos olyan békafaj van, amely nem a vízparton tölti élete nagy részét, hanem az erdőben. Ilyen például az előbb említetteken túl a vöröshasú unka. Szaporodni viszont minden tavasszal visszajárnak abba a tóba vagy vízfolyásba, ahol megszülettek. Ha viszont autóút vágja ketté a jól megszokott vonulási útvonalukat, következik a katasztrófa: gázolás miatt évente több millió béka pusztul el Magyarországon.

"Kézzel begyűjtve évente legalább 100 ezer, a különféle terelőalagutakkal, átjárókkal viszont legalább 500 ezer egyedet mentünk meg évről évre Magyarországon" - mondta dr. Puky Miklós biológus, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézetének tudományos főmunkatársa az [origo]-nak. Ez viszont csak néhány csepp a tengerben, hiszen egy egy kilométeres útszakszon extrém esetben akár többtízezer állat is elpusztul évente. A veszteség tehát hatalmas, de életképes békapopulációk tudnak túlélni az utak szabdalta vidékeken is, bár egyre inkább csak emberi segítséggel. Nagy szerencse, hogy a kétéltűek egyrésze sok, akár öt-tízezer petét is rak.

Gyerekeknek is jó program

A mentést a Zöld Út Békavédelmi Egyesület (ZÚBE) elnöke, Sámuel Zsuzsanna szervezi a szlovák határ közelében található Honton. A hölgy eredetileg Budapesten lakott, és korábban onnan járt tavaszonként Hontra, de nemrégiben kiköltözött a faluba, hogy közelebb legyen kedvenc állataihoz, a békákhoz.

A mentés az út viszonylag hosszú szakaszán folyik Hont és Parassapuszta között. Egy részen ideiglenes békaterelő kerítés található beásott vödrökkel - ezt minden szezon kezdetén önkéntesek építik fel. Egy másik szakaszon állandó létesítmény épült néhány évvel ezelőtt, amely alagutakba tereli a kétéltűeket.

Párzásra kész barna varangy pár a békamentők vödrében Forrás: Bajomi Bálint

Oda-vissza végigjártuk az ideiglenes és az állandó terelőrendszert is. Egy barna varangy számára viszont túl későn érkezett a segítség - ezt az állatot az úton találtuk meg elpusztulva. A korábbi estéken százas nagyságrendben gyűltek az élő békák, de a vasárnap este a hideg időjárás miatt kevésbé volt szerencsés, összesen 27 egyedet sikerült megmenteni az elütéstől.

A rendszer nem tökéletes, mivel a barna varangyok át tudnak mászni a mintegy 50 centiméter magas terelőkerítésen, és feljutnak az útra. Az egyesület az út kezelőjével közösen pályázni fog egy polimerbetonból készülő, jobban működő és tartós rendszer kiépítésére.

A terelőrendszer hiányosságai miatt sok állatot elütnek mostanság a főút autósai, emiatt van szükség továbbra is a kézi mentésre. Sámuel Zsuzsanna részben a börzsönyi faluból toborozza az önkénteseket, részben interneten, így sokan érkeznek Budapestről is. Sok gyerek is részt vesz a mentésben, a program ez egy kiváló szemléletformáló eszköz a békák iránti előítéletek, félelmek eloszlatására a ZÚBE vezetője szerint.

Ponyvák és alagutak

Egyes helyszíneken ideiglenes vagy állandó műszaki létesítmények segítik az állatvédők munkáját. Ilyen az a ponyvából felépített terelőkerítés, amelyet a vonulási szezon idejére létesítenek az úttal párhuzamosan. A fél méter magas ponyva megakadályozza, hogy a békák az útra jussanak. Az állatok a kerítéshez érve oldalirányban tudnak csak továbbmenni, és egy idő után beleesnek a kerítés mellett a földbe leásott vödrök valamelyikébe.

Barna varangy pár: felül a kisebb hím, alul a nagyobb nőstény Forrás: Bajomi Bálint

Az állandó létesítmények is hasonló elven működnek, csak ott általában az út alatt létrehoznak egy alagutat is, amin át tudnak menni a kétéltűek. Sok terelőkerítésen viszont átjutnak a békák a nem megfelelő kivitelezés miatt, így a tömeges elütéseket elkerülendő kézi mentésre is szükség van.

A mentési munka az állatok mozgásának megfelelően az esti órákban folyik, jellemzően 9 és 11 óra között. Láthatósági mellénybe öltözött, vödrökkel és elemlámpákkal, fejlámpákkal felszerelt önkéntesek járják végig több alkalommal is az érintett útszakaszt, a talált békákat összeszedik a vödrökbe, és az út túloldalán elengedik őket. A munka másik szakasza reggel folyik, amikor a telelőkerítések mellett leásott vödröket kell ellenőrizni, hogy estek-e beléjük békák az éjszaka folyamán.

Mentés országszerte

Az időjárás nagyban befolyásolja a békák aktivitását. Tavaly például a nagy szárazság miatt Farmoson a szokásos 40 000 állat helyett március végéig csak 55 egyedet fogtak az önkéntesek. Idén pedig elindult a vándorlás, amikor március elején beköszöntött a jó idő. Aztán közbeszólt a hideg, havas időjárás, nem volt kedvük vonulni az állatoknak, és csak április elején indultak útnak újra.

A békákat minden évben önkéntesek szedik össze az utak szélén, majd átviszik őket a másik oldalra. Mentésre van szükség például a Pilisben a Garancsi-tónál (ugyanitt forgatták az Üvegtigris c. filmet), és a Pest megyei Farmoson. Több civil szervezet is koordinálja a munkát. Talán a legismertebb a Puky Miklós biológuskutató által vezetett Varangy Akciócsoport Egyesület, de részt vesz a munkában a Zöld Út Békavédelmi Egyesület, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága és a Jane Goodall Intézet is.

Erdei béka petéi Forrás: Bajomi Bálint