Hamarabb jelentek meg az éjszaka világító felhők

Minden nyáron különös jelenség megy végbe magasan az Északi-sarkvidék fölött. Több mint 80 kilométeres magasságban jégkristályok alakulnak ki a meteorok után maradt porhoz, majd kékesen világító felhők alakulnak ki. Az idén mindez egy héttel korábban kezdődött.

Az éjszakai világító felhők (angol rövidítéssel NLC-k) 2013-ban a szokásosnál egy héttel korábban, már május 13-án megjelentek a NASA AIM nevű műholdjának mérései szerint. A sarki fény mellett a legszebb égi jelenség napnyugtakor figyelhető meg. (Az űreszközt a mezoszféra, a légkör 50 és 80 kilométeres magasság között elhelyezkedő rétegének vizsgálatára használják, ez az a légréteg, ahol a legtöbb meteor elég.)

Éjszakai világító felhő Bargerveennél (Hollandia) Forrás: Wikimedia Commons

A korai szezonkezdet jó hír a felhővadászoknak, mert így valószínűleg többször pillanthatnak meg NLC-ket, ugyanis a felhők valószínűleg fényesebbnek lesznek, és délebbről lesznek láthatók a korábbi éveknél. A világító felhőket először a 19. század közepén figyeltek meg a Krakatau kitörése után. Először a légkörbe került rengeteg vulkáni hamu számlájára írták a jelenséget, de ez a feltevés tévesnek bizonyult.

Végül a 2007-től üzemelő AIM adatai segítettek megmagyarázni a jelenséget. A meteorok után maradó porfelhők szemcséi úgynevezett kondenzációs magvakat képeznek, amelyekre kicsapódik a vízpára, és kialakulnak a jégtűk.

Éjszakai felhők az Északi-sarkvidék fölött június 11-én (a NASA AIM műholdjával készült felvétel itt látható teljes méretben) Forrás: AIM-CIPS, University of Colorado Boulder

A kristályok körülbelül 80 kilométeres magasságig süllyednek le, ahol a láthatár alá bukó Nap fénye megvilágítja őket, így válnak láthatóvá. A jégtűk ezután melegebb légrétegekbe süllednek, ahol újra párává olvadnak. A felhők azért csak késő tavasztól nyár végéig figyelhetők meg, mert csak ilyenkor száll fel elég pára a légkör alsóbb rétegeiből a mezoszférába.

A jelenségben a klímaváltozás is szerepet játszik. Míg a 19. században Alaszkáig, Skandináviáig kellett utaznia a megfigyelőnek, most sokkal délebbről, például Magyarországról, de Spanyolországból vagy a szárazföldi Görögországból is láthatók néha. Ennek az a magyarázata, hogy jóval több az üvegházhatású metán a légkörben. Amikor a gáz a légkör magasabb rétegeibe emelkedik, oxidáció megy végbe, és a bonyolult reakciósorozat melléktermékeként vízgőz keletkezik. Ha pedig több a pára 80 kilométer fölött, akkor nagyobb eséllyel alakulnak ki világító felhők.

http://cimkezes.origo.hu/cimkek/vilagito-felhok/index.html?tag=vil%E1g%EDt%F3+felh%F5k&tag2=&target=1http://cimkezes.origo.hu/cimkek/legkoroptikai-jelensegek/index.html?tag=l%E9gk%F6roptikai+jelens%E9gek&tag2=&target=1