Fejlesztéssel is megőrizhető a műemlék

A lakás- és irodafejlesztő cégek szívesen vágnak bele a védett épületekben folyó, azokat modern funkcióval felruházó beruházásokba, mindamellett ésszerűnek tartanák, ha az állam is ösztönözné ezt a fajta tevékenységet. Az örökségvédelemért felelős hivatal igyekszik kompromisszumkész lenni, de nem szereti, ha kész helyzet elé állítják.

A budapesti zsidónegyed egyes lebontásra ítélt, civil szervezetek által pedig megmenteni, védetté nyilvánítani próbált házai kapcsán sűrűn előkerült az elmúlt években az épített örökség sorsának kérdése. Kevesebb szó esett a már meglévő, rossz állapotban lévő műemlékek befektetők általi hasznosításáról, holott ez is elég kényes kérdés.

Kézenfekvő felvetés, vajon miért éri meg egy ingatlanfejlesztőnek műemlékekkel bíbelődni - elvégre a laikus számára is nyilvánvaló, hogy ezekkel sokkal több a vesződség, mint a zöldmezős beruházásokkal, és esetükben a kivitelezés is drágább.

Hajnal István, a Biggeorge's NV Ingatlanfejlesztő Zrt. vezérigazgatója az [origo] érdeklődésére elmondta, jó adottságú telket ma már keveset találni Budapesten, ráadásul a fővárosi szabályok nem engedik a fölfelé terjeszkedést. A műemlékek mellett szól továbbá, hogy megújításuk esetén a törvény eltekint az egyébként kötelező parkolók kialakításától.

Ezért gyakran mégis megéri egy igazán jó helyen lévő műemlék hasznosítása, jóllehet számos problémával kell a fejlesztőnek megküzdenie. Az eredeti szerkezetet óvni kell, így az átalakítás nehezebb és bonyolultabb feladat, mint egy új objektum felhúzása. Amellett a nulláról kezdve hatékonyabb alaprajzú, vagyis jobb megtérüléssel kecsegtető épület megalkotására lenne lehetőség.

Az engedélyeztetés miatt alaposan elhúzódhat a beruházás. A fejlesztőnek előzetes régészeti szakvéleményt kell kérnie a területileg illetékes múzeumtól, majd megvárni, míg az esetleges ásatás befejeződik. A Lajos utca és a Bécsi út sarkán álló egykori sörházat magában foglaló Bécsi Corner irodaház esetében mindez több tízmillió forintba került - jegyezte meg Hajnal István.

A tervekre rá kell bólintania a fővárosi tervzsűrinek (amelynek elvileg csak véleményezési joga van, de azt az építési hatóság többnyire figyelembe veszi), és a kerületi szabályozási tervnek is meg kell felelni. Sokszor gond van a szomszédokkal is, akik szeretnének valamilyen hasznot húzni a beruházásból, mondjuk, drágán eladni a lakásukat.

Hogy mindezt érdemes azért végigcsinálnia az ingatlanfejlesztő cégeknek, jelzi, például, a Biggeorge's portfóliója, amelyben a modern lakóparkok mellett szerepel a Margit Corner nevű, egy hajdani iskolából kialakítandó irodaház és egy belvárosi, Garibaldi utcai lakóház is.

Pedig a felsorolt körülményekből adódó többletköltség, a Biggeorge's tapasztalatai szerint, 30-40 százalékra tehető - említette a vezérigazgató. Nem véletlen, hogy műemlék épületekben általában luxuslakásokat vagy A kategóriás irodákat alakítanak ki - a tömegpiacot nem volna értelme megcélozni.

Az egyedi hangulatú lakásokra azonban van kereslet, a módosabb vásárlók értékelik a presztízst. A cégvezetők között ugyancsak akad, aki az uniformizált egyenirodákból szeretne különlegesebb helyszínre költözni, és evégett akár a jobb kihasználtságról is hajlandó lemondani.

Hajnal István rámutatott, ha az állam valóban komoly szempontnak tekinti az értékőrzést, megfontolandó volna az efféle beruházások ösztönzése, támogatása valamilyen módszerrel, máskülönben egyes műemlék épületek előbb-utóbb megsemmisülnek.