Szabó Győző: Szívesen eljátszanék egy angyalt is

Szabó Győzőt mindenki ismeri a Valami Amerikából, a Beugró című improvizációs tévéműsorból, no meg a Blikk reklámjaiból. A színművésszel most nem csak ezekről beszélgettünk, hanem arról is, hogy miért nem akar az ország legjobb társulatához tartozni, hogy milyenek voltak a Tilos az Á-s vad napok, és hogy mi a hasonlóság egy transzvesztita- és egy angyalszerep közt.

[origo]: Csomó mindent csinálsz egyszerre: most mutatták be az Intim fejlövés című filmedet és a Tiszta kosz című darabodat, a könyvhéten megjelent a Supertravel című könyved, és Pécsett kiállításod nyílt a POSZT keretében. Hogyan rangsorolsz?

Szabó Győző: Igazából nincs sorrend, szeretek sok mindent csinálni, nagyon sokfelé orientálódik az érdeklődésem. Eddig úgy osztotta a jóisten a lapokat, mindig minden pont jó időben jött. Nem forgácsolódom szét, mert arra figyelek, hogy minden a maga ritmusában menjen. De már hozzászoktam a pörgéshez, tizeniksz éve ezt csinálom. Nincs szükségem sok alvásra, néha lemerül az elem, de igyekszem magamat karbantartani.

[o]: Melyik az a kreatív tevékenység, ami nélkül biztos, hogy nem bírnád ki?

Sz. Gy.: A színészet nélkül nem bírnám ki, az biztos. Színpad nélkül nem tudnék létezni. De ha egyszer azt érzem majd, hogy rám már nincs szükség, vagy hogy elfoglalják a helyemet a fiatal tehetségek, aminek előbb-utóbb nyilván eljön az ideje, akkor muszáj lesz befejezni. Ha nem csinálhatom már rendszeresen azt, amit szeretek, akkor abbahagyom, az biztos. Nem szeretnék eljutni oda, hogy egy harmadvonalbeli színész legyek, aki "micsoda nagy szám volt anno".

[o]: Már most sem tartod magad "fiatal tehetség"-nek?

Sz. Gy.: Harminckilenc leszek egy hónap múlva. Ahogy egy barátom mondta: most már a B oldal forog. De fiatalnak érzem magam belül. A szakközépiskolában játékkészítést tanultam, amihez szükségeltetik némi gyermekdedség, és én mind a mai napig csinálok játékokat a kislányomnak, illetve vele együtt.

[o]: Nem is olyan kicsi már, ugye?

Sz. Gy.: Tizenkét éves. Furcsa kislány, mert nagyon jól rajzol, gitározik, énekel, angolul tanul, és matekversenyeket is nyer.

Szabó Győző | Még több kép a színészről | Fotó: Hektor

[o]: Szóval rád ütött. Bár nem tudom, te milyen voltál matekból.

Sz. Gy.: Ötös voltam! Bármennyire nem néznéd is ki belőlem, erős voltam a reáltantárgyakból.

[o]: A rengeteg dolgod mellett mennyi időt tudsz szakítani a kislányodra?

Sz. Gy.: Amikor csak van időm, találkozunk. A feleségemmel már nem élek együtt, de abszolút jó viszonyban vagyunk. Amennyire normalizálódni tud az a helyzet, hogy az apa nem él együtt a gyerekével, annyira normálisan, sőt, szerintem fantasztikusan jól megvagyunk.

[o]: Visszatérve a sokféle tevékenységedre: a mozin belül is nagyon széles skálán mozognak a választásaid a legnagyobb sikerfilmektől kezdve a minibüdzséjű Intim fejlövés-ig. Érdekelne, hogy milyen szempontok alapján választasz szerepet, és az eszedbe jut-e, hogy hányan látnak majd a filmben?

Sz. Gy.: Megfordul a fejemben, de nem magam miatt, hanem egyszerűen azért, mert szeretném, ha a filmek eljutnának a közönséghez. Olyan sok jó film forgott olyan kevés pénzből, amelyeket alig látott valaki... Igazából különösebben nem válogatok a szerepek közt, mert nem kapok hetente forgatókönyveket. Luxus volna, ha megengedném magamnak, hogy bármit visszautasítsak. Elég kevés film forog most Magyarországon, de nekem szerencsére átlagosan kettő bejön évente. Most forgattam Makk Károllyal a Farkasbőrben című filmet, augusztusban pedig Koltai Robival forgatjuk majd a korábban Magic Boys címen futó Outsiders-t.

[o]: Ezek szerint soha nem utasítottál vissza szerepet?

Sz. Gy.: Csak egyeztetési okokból. Az Üvegtigris 2-ben például szerepeltem volna, de amikor Rudolf Péter hívott, már le volt szervezve arra az időpontra egy korzikai motoros túrám. Lehet, hogy ha akkor el tudok menni, most benne lennék a harmadikban. Ezek befektetések is: amellett, hogy az Intim fejlövés-t egy szimpatikus csapat csinálta, úgymond jófej voltam, hogy ingyen elvállaltam benne a szerepet, de azért a háttérben ott motoszkál bennem, hogy ha Szajki Peti készít még egy filmet, akkor talán abba is belerak. Persze, ha nem, akkor sem sértődöm meg.

[o]: Ez oda-vissza működik? Például a Valami Amerika után nem is mondhattál volna nemet Herendi Gábornak a Magyar vándor-ra?

Sz. Gy.: Biztos mondhattam volna nemet, de hízelgő volt, hogy Tas szerepére csak engem tudott elképzelni. De aztán jött a Lora, és abban már nem voltam benne. De nem is szeretem, amikor valaki csak a saját csapatával dolgozik. Sok rendezőnek van egy lieblingje, de én nem szeretnék senkinek a lieblingje lenni. Herendi látott engem a Bárka Szentivánéji álom-előadásában, és évekkel később a Valami Ameriká-nál ezért keresett meg. Életem első filmje óta így alakul ez, láncreakciószerűen. Egy rendezőt sem hívtam meg érte kávéra, meg semmilyen pluszszolgáltatást nem nyújtottam senkinek.

Szabó Győző | Még több kép a színészről | Fotó: Hektor

[o]: Van olyan rendező, aki sosem keres téged, de te szívesen dolgoznál vele?

Sz. Gy.: Szabó Istvánnal és Jancsó Miklóssal jó lenne. De örülök, amikor megtisztelnek azok a rendezők, akikre fel lehet nézni.

[o]: Bizonyos mértékig hasonlítanak egymásra a szerepeid, aminek nyilván a fizikai adottságaidhoz is köze van. Nincsenek emiatt hiányérzeteid, megvalósulatlan vágyaid?

Sz. Gy.: Hiányérzetem nincs. Azzal kell dolgozni, ami van. Nyilván nem fogok Rómeót játszani, de nem is szeretnék. Eljátszanám Stanley Kowalskit A vágy villamosá-ban, vagy III. Richárdot. És vannak még olyan szerepek, amelyek pontosan egy ilyen fizikumra vannak kitalálva. Nem akarom átformálni magam, de például Fésős András Balra a nap nyugszik című filmjében egy vak fiút játszottam, ami tök jó volt. A rendezőnek kell bátornak lennie, és igenis ellenosztani, ha színészileg valakit alkalmasnak tart a szerepre. Nem véletlen, hogy sokszor pont azok a szerepek kapnak díjakat, amelyek meglepnek a váratlanságukkal. Szívesen játszanék akár egy transzvesztita vagy meleg figurát is, ha nem primér eszközökkel lenne ábrázolva, hanem szépen. Meghökkennének az emberek, ha engem, a "nagy macsót" ilyen szerepben látnának. De szívesen eljátszanék egy autistát vagy egy angyalt is.

[o]: Szajki Pétert ismerted korábban?

Sz. Gy.: Nem, csak megkeresett. Találkoztunk, és elmesélte, hogy miről van szó. Azzal kezdte, hogy mennyire kevés pénz van. Persze minden produkció ezzel kezdi, de itt hosszan és hangosan nevettem, amikor elmondta a részleteket (az Intim fejlövés kb. hétmillió forintból készült - a szerk.). Hihetetlen, hogy tényleg meg tudta csinálni, minden tiszteletem az övé.

[o]: Mi volt az első reakciód a férfiak szexuális problémáiról szóló sztorira, amikor elolvastad a forgatókönyvet?

Sz. Gy.: Hogy egy kicsit töménynek tűnik. Nem tudtam, hogy el fogja-e bírni ezt a film, de elbírta. Hardcore történet, de igazából nincs megmutatva semmi.

[o]: A reklámok esetében is hasonlóan gondolkodsz, mint a filmszerepeknél, azaz általában igent mondasz?

Sz. Gy.: Nem. Pontosan három hónapig tartó küzdelem volt magammal, míg a Blikket elvállaltam. Eleve úgy kezdtünk neki, hogy tudják, hogy nem biztos, hogy elvállalom, de ők akkor is meg fognak győzni, meg fognak törni. Mondtam nekik, hogy én grafikus vagyok, és művészembernek tartom magam, és nagyon vékony jégen táncolunk egy ilyen reklámmal. Hosszasan egyeztettünk, látni akartam a kampány minden állomását, igyekeztem átlátni, hogy ne legyen nagyon gagyi, mert valóban annyi ciki reklám van. Most mit ne mondjak, azért van az a pénz, amiért sajnos meg tudnak valakit vásárolni!

[o]: Egy picit nem frusztrál az, hogy ahhoz képest, hogy mennyi mindent csinálsz, sok ember egy óriásplakátról ismeri az arcodat?

Sz. Gy.: Nem akarok nagyképű lenni, de szerintem kevés ember van, aki csak óriásplakátról ismer engem.

Szabó Győző | Még több kép a színészről | Fotó: Hektor

[o]: Jó, a tévéből is, viszont lehet, hogy arról fogalmuk sincs, hogy színházban mit csinálsz.

Sz. Gy.: Zavarhatna, de az már legyen az ő baja, ha nem jön el színházba. Én nem tehetek róla, ha ő nem vesz jegyet, én ott vagyok minden este.

[o]: Inkább az imidzsedre gondolok...

Sz. Gy.: Imidzs? Nekem nincs imidzsem. Ez a Blikk-reklám nem tud rombolni az imidzsemen, mert nekem az az imidzsem, hogy egy hétköznapi kis fasz vagyok.

[o]: Miből gondolod ezt?

Sz. Gy.: Abból, hogy igyekeznék megmaradni az a nyírbátori kisfiú, aki voltam. Semmilyen egyéb igényem nincs, mint hogy tudjak mindennap enni meg inni valamit, meg legyen egy motorom, és kész. Nem kell úszómedence, meg szauna a lakásba. A pénzemet elutazom. Villamosra meg buszra szállok, hol füstös kocsmába megyek, hol első osztályú étteremben vacsorázom, tehát élem a magam kis életét, nincs imidzsépítés.

[o]: Volt olyan felkérés, amit elvállaltál és megbántál utólag?

Sz. Gy.: Tévés produkciók voltak, de nem mondok most címeket. Volt olyan szórakoztató műsor, ami gagyi lett. Nagyon rosszul volt megírva, nagyon rossz poénokkal, nagyon rossz színészvezetéssel. Én azért szeretem a humort egy kicsit magasabb szinten űzni, ha lehet.

[o]: Érzed bármi hátrányát annak, hogy nem végeztél Színművészetit?

Sz. Gy.: Nem mondhatnám. Ha a Katona József színházi kollégáim, amikor bekerültem ebbe az egészbe, megtették volna, hogy egy kedves gesztussal csinálnak egy oklevelet, amire ráírják, hogy "diploma", az lehet, hogy jólesett volna, de ez nem történt meg. Az utcáról estem be a színházba, akkor meghökkentek, megdöbbentek rajtam, de szerintem elfogadtak úgy, ahogy vagyok, az első pillanattól kezdve. Egy Kaspar Hauser-i történet, ahogy kinevelt a színház.

Szabó Győző | Még több kép a színészről | Fotó: Hektor

[o]: Hogy néztél ki akkoriban?

Sz. Gy.: Hosszú, kihidrogénezett hajam volt, fülbevalók a fülemben, elég topisan öltöztem, és mindenféle szőrzetek voltak rajtam.

[o]: Ez még a Tilos az Á-s korszak volt?

Sz. Gy.: Igen.

[o]: Az akkori telefonregiszteredben hány olyan ember van, aki ma már halott?

Sz. Gy.: Pauer Henrik, Dixi, Artner Iván, Nagy Attila Kristóf, Reisenbüchler Sándor, Gallasz Józsi, Juszuf... Önpusztító emberek gyülekezete, különös társaság volt. Folyt a pia, szívódtak a cigik, táncoltunk, röhögtünk, pörögtünk, fájt vagy nem fájt a fejünk másnap, iszonyatosan csajoztunk, ittunk, cigiztünk...

[o]: Neked hol volt a helyed ebben, nagyon keményen nyomtad?

Sz. Gy.: Fiatal voltam, főiskolára jártam, pult mögött dolgoztam. Már akkor jártak a Tilos az Á-ba színészek sokan: Kaszás Gergő, Takácsy Petiék, Tóth Jocó, Kapa, Kulka, Csákányi, Vajdai Vili, festők, írók, Para-Kovácstól kezdve Pauer Henrikig, Sebestyén Márta. Alkoholisták, utcáról betévedt költők. Massza volt az egész, én meg hömpölyögtem a masszával együtt.

[o]: Innen szívott be téged a színház, ugye?

Sz. Gy.: Igen, egy fickó egyszer csak odajött hozzám a pulthoz, és mondta, hogy nem egy sört kér, hanem beszélni akar velem. És ez volt Csányi János, aki a Merlinben bemutatta 1993. február 3-án - erre emlékszem, mert én csináltam a plakátját - a Játék című előadást, amelybe engem meginvitált mint színészt. Utána kaptam egy kis szerepet egy másik színdarabban, aztán elhívtak egy főiskolás vizsgaelőadásba, amit Máté Gábor rendezett Parti Nagy Lajos Ibusár - Megállóhely című írásából, abból hívtak egy néma szerepre a Katonába és így tovább.

[o]: 2004-ben elhagytad a Katonát, most viszont vendégművészként visszatértél.

Sz. Gy.: Ez különösen alakult. Amilyen gyorsan elkerültem, olyan gyorsan visszakerültem három-négy év után. Fehérváron (a Vörösmarty Színházban - a szerk.) megszűnt Szurdi Miklós státusza, kifutottak a darabok, és ott már nem voltam színész. A Top Dogs-ban játszottam a Kamrában, ami már hosszú évek óta megy, aztán Ascher hívott a Barbárok-ba vendégként, Bozsik Yvette-tel pedig nagyon jól ismerjük egymást, régen minden évben csináltunk valami közöset, és ő hívott a Lány, kertben-be. És egyszer csak három előadásban vagyok a Katonában, mint vendég.

Szabó Győző | Még több kép a színészről | Fotó: Hektor

[o]: Elképzelhető, hogy megint tag leszel?

Sz. Gy.: Nem.

[o]: Nem vágysz társulati létre?

Sz. Gy.: De, nagyon vágyom, de nem tudnám vállalni azokat a kötöttségeket, amikkel ez együtt járna. Meggyőződésem, hogy a Katona Magyarország legjobb társulata, hihetetlen szakmai morállal és tehetséggel, de mégsem. Nekem kell az, hogy el tudjak utazni, hogy mondhassam azt, hogy most nem leszek két hétig, mert Kínába megyek.

[o]: Az utazásaid költségét miből fedezed?

Sz. Gy.: Van egy cég, amely támogatják az útjaimat, mert annyi pénzem azért nincs, hogy ennyit utazgassak. Ezek ilyen barátsággá fajult érdekkapcsolatok.

[o]: Kivel szoktál utazni?

Sz. Gy.: Vagy egyedül, vagy motoron, vagy motoron úgy, hogy ül mögöttem valaki. Sokszor utazom Réczei Zoltánnal, aki a legrégebbi barátom, tizennégy éves korom óta ismerem, és egy osztályba jártunk a Képzőn. Őt a könyvemben is említem.

[o]: Hogyan kell elképzelni a könyvet?

Sz. Gy.: Öt út leírása van benne, naplókkal, jegyzetekkel, fotókkal és DVD-melléklettel, amin négy film van, amelyeket én forgattam super 8-asra. Ezek nem hagyományos értelemben vett home videók, mindegyiknek van valami kis bukéja. Aki elolvassa és megnézi a képeket és a filmeket, egyrészt többet tud meg rólam is, másrészt többet tud meg arról, hogy hogyan lehet másképp utazni, mint úgy, hogy az ember befizet egy társasutazásra.

[o]: Legközelebb hova utazol?

Sz. Gy.: Egyelőre annyi biztos, hogy június közepe és augusztus közepe közt elvileg semmi dolgom nincsen. Tervben van Madagaszkár, Borneó, Japán és az Északi-sark is. Ezek közül valamelyik. Augusztusban forog az Outsiders, illetve megy tovább a Beugró, amivel szeptemberben országos turnéra indulunk.