Nászírija: vér, vallatás, kéregetés

Az amerikai csapatok négy napja érték el Nászírija városát: a települést állítólag elfoglalták, de közben folyamatos lövöldözésekről szólnak a hírek. A hadsereggel vonuló tudósítók láttak ellenséges harcosokat, lelőtt civileket, katonákat üdvözlő kéregetőket, magabiztos és csalódott tengerészgyalogosokat.

Nászírija az Eufrátesz partján fekszik: egy félig kész hídon keresztül itt léptek be az amerikai csapatok Mezopotámiába, a Tigris és Eufrátesz közti vidékre, ahonnan Bagdad felé vehetik az irányt. A hídfőállásnál hosszú és kemény harcok dúltak. Miközben 30 000 amerikai katona már átment a városon, és hamarosan újabb csapatokat várnak a hídhoz, a városban még mindig aktív az iraki ellenállás. A Bagdadba vezető út szabad a szövetségesek előtt, de félig ellenséges területet hagytak maguk mögött a főváros ostromára készülő hadak.

Nászíriját az első napokban levegőből bombázták az amerikaiak. Helyi tudósítók szerint kezdetben csak katonai és kormányzati intézményeket támadtak. Több ott lakó iraki is állítja azonban, hogy civil célpontokat is lőni kezdtek: méghozzá fél órával azután, hogy az irakiak bemutatták a tévében az elfogott és meggyilkolt amerikai katonákat. Az irakiak beszámolója szerint négy repeszbombát dobtak le polgári házakra. A repeszbomba az emberi életre különösen veszélyes fegyver, mert a robbanástól távol is képes gyilkolni. Ennek a támadásnak 10 halálos és 200 sebesült áldozata volt.

A Nászírija körüli harcoknak sok sebesültje van. A Guardian brit tudósítója szerint a város egyetlen, Szaddám Huszeinről elnevezett kórháza teljesen megtelt. A bekötözött sebesültek a földön fekszenek, az ápolók nem győzik a vért feltakarítani a földről. Egy francia újságíró arról számolt be, Nászírijától néhány kilométerre az út mentén mintegy száz arab holttestét látta, és az égett hús és bőr szagát messzire vitte a szél.

A legnagyobb had gyorsan áthaladt a városon. A hátrahagyott kisebb amerikai egység egyik tisztje, Sprague őrmester elégedetlen ezzel a helyzettel: "A harmadik hadosztály gyorsan átvonult Bagdad felé, nekünk meg hátrahagyták a piszkos munkát" - nyilatkozta a brit Guardiannek. A piszkos munka a város megtisztítását jelenti az amerikaiakra lövöldözőktől és a gyanús személyektől.

Nászírijában jelen van az amerikai hadsereg, a város melletti fontos útvonalat is ők ellenőrzik, de nincsenek biztonságban. A városban házak közül, civil autókból rendszeresen lőnek a járőröző katonákra. Az amerikaiak ezért nagyon óvatosak, de a helyiek túlkapásokkal vádolják őket. Kedden például két irakit azért lőttek le, mert gyanúsnak találták, ahogy kalasnyikovukat megfogták. Se nem lőttek, se nem céloztak azonban fegyvereikkel. A városban nagyon sok civilnek van fegyvere, melyeket nem kell feltétlenül átadniuk az amerikaiaknak.

Naszírija az amerikaiaké, de Szaddám árnyéka még ott kísért

A Guardian tudósítója találkozott egy nászírijai férfival, aki családjával már átesett egy "antiterrorista ellenőrzésen". A férfitól elvették kalasnyikovját, külön kikérdezték őt és felnőtt fiát, és lefoglalták 3 millió dinár (kb. 180 000 forint) spórolt pénzét. Az amerikaiak azzal érveltek, hogy mivel fegyvere volt, gyanús, hogy terroristák támogatására költheti a pénzt. A vallatás után néhány órával azonban visszaadták fegyverét és pénzét is. A férfi azt állította, hogy az Öböl-háború idején részt vett a Szaddám-ellenes felkelésben, és a fegyver önvédelemre kell neki. Az amerikai tisztek nehezen tudják eldönteni, kinek hihetnek a városban. A bizalmatlanság kölcsönös. Nászírijában 1991-ben komoly bázisa volt a felkelésnek, de az emberek nagyot csalódtak Amerikában, mert szabad kezet adott Szaddám Huszeinnek a véres megtorláshoz. Az amerikaiak viszont nehezen hiszik el, hogy mindenki lázadó volt, és minden fegyver csak önvédelemre kell.

A városban lévő amerikai katonák közül néhányan Nászírijánál szembesültek először életveszélyes harcokkal. Egy 19 éves katona ezt mondta a Newsday újságírójának egy véres összecsapás után: "Idióta vagyok. Ha már bevonultam, egészségügyisnek kellett volna mennem a légierőhöz. Az anyám is ott dolgozik." Mások azonban lelkesedve beszéltek arról, hogy végre érzik, elkezdődött az igazi háború, és ez sokkal jobb, mint a hónapokig tartó feszült várakozás volt.

Az AFP francia hírügynökség egy tudósítója tanúja volt olyan jelenetnek is, amikor a város lakói és a katonák barátságosan közeledtek egymáshoz. A város egyik szegénynegyedében a helyiek körbevettek egy nagyobb járőrcsapatot, és hasukra mutogatva, kezüket kérőn nyújtva ételt koldultak. A katonák előre gyártott, citromsárga műanyag egyentasakba csomagolt élelmiszert osztottak ki közöttük, mire a helyiek barátságosan tapsolni kezdtek, és felfelé mutatták hüvelykujjukat.