A bagdadi utcai harcoktól óv a katonai szakértő

Egy belga katonai szakértő szerint az amerikai védelmi miniszter hibás helyzetértékelése miatt a szövetségesek akaratuk ellenére Bagdad ostromára kényszerülhetnek. Az iraki katonák eddigi magatartása, az eddig történt incidensek pedig sokat elárulnak arról, mi várhat a szövetségesekre a bagdadi utcai harcok során - véli a szakértő.

"Nyilvánvaló", hogy Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter túlságosan elbizakodott volt, az a filozófia pedig, amelynek alapján előkészítette az Irak elleni háborút, hibásnak bizonyult - véli egy belga katonai elemző, aki szerint változatlanul fennáll az amerikai-brit hadjárat megfeneklésének veszélye. Alain De Neve, a La Libre Belgique stratégiai szakértője a szövetséges erők előrenyomulásában beállt szünetet érthetőnek tartja ugyan, mert szerinte logikus, hogy egy ilyen gyors sivatagi előretörés után logisztikai problémák lépnek fel. A páncélosok óránként 200-250 liter üzemanyagot fogyasztanak, és gondoskodni kell az elektronikai és informatikai felszerelések karbantartásáról is. Mindez azonban megfosztja az amerikai csapatokat egy fontos előnytől, a meglepetés erejétől - állapítja meg.

A brüsszeli napilap hétfői számában megjelent cikkében azt írja: Rumsfeld abban hibázott, hogy mivel az amerikai katonai gépezet nagyon fejlett és ezért rendkívül költséges technológiára épül, eleve vonakodott jelentősebb szárazföldi erők bevetésétől. Abban bízott, hogy a technológiai fölény önmagában is döntő jelentőségű lesz. Most viszont azzal szembesült, hogy a hadműveletekhez szárazföldi erőkre is szükség van, amelyek veszteségeket szenvednek. A miniszter hibás helyzetértékeléséből fakadó fő kockázatot a szakértő abban látja, hogy a szövetségesek akaratuk ellenére Bagdad ostromára kényszerülhetnek. Ez pedig ellentmond a hadászat egyik alapszabályának, amely szerint mindig jobb mozgásban lenni, mint hadállásokban megrekedni.

Ha viszont a koalíciós erők beássák magukat Bagdad körül, pontosan ez a helyzet áll elő, egyébként nemcsak az ő oldalukon, hanem az iraki oldalon is. Annál is inkább, mert az iraki erők súlypontja eleve a főváros térségében van, míg a szövetségesek fő ereje még nem érkezett oda. A szakértő kételkedik abban, hogy Bagdad folytatódó bombázása meghozhatná az áttörést; a hadtörténet azt mutatja, hogy a hadászati bombázások soha nem bizonyultak döntő jelentőségű fegyvernek. Koszovó szerinte rossz ellenpélda lenne, mert ott sem a bombázások idézték elő a szerb csapatok vereségét. Városi harcok megnyeréséhez nélkülözhetetlenek a szárazföldi erők.

Bizonytalannak tartja Alain De Neve azt is, hogy északon második front nyílhat, ha az amerikaiak támogatást adnak a kurd erőknek. Szerinte ott minden attól függ, milyen célokat követnek a kurdok, márpedig ez egyelőre korántsem világos. Emellett ott van a török veszély, s könnyen megtörténhet, hogy az amerikaiak két tűz közé kerülnek. Az amerikai hadvezetés hibás helyzetértékelésével hozza összefüggésbe a szakértő az utóbbi napokban bekövetkezett olyan "baleseteket" is, mint a bagdadi polgári áldozatokat követelő rakéta-becsapódások, a szövetségesek újabb emberveszteségei vagy az első iraki öngyilkos támadás. Az Egyesült Államok sérelmezi, hogy az irakiak nem tartják be a szabályokat. Az ilyen típusú konfliktusokban azonban az egyik legfontosabb tét éppen az, hogy melyik fél tudja rákényszeríteni a másikra a saját szabályait - mondja a szakértő, aki szerint az ilyen incidensek sokat elárulnak arról, mi várhat a szövetségesekre a bagdadi utcai harcok során, csak éppen jóval nagyobb léptékben.