Irakban mindenki mást akar

Egymással összeegyeztethetetlennek tűnő érdekek feszülnek egymásnak Irakban és az ország ügyeibe beleszólást követelő országok diplomáciai központjaiban. Egyáltalán nem világos, hogy kik és milyen alapon veszik kezükbe a hatalmat a háború után. Összeállításunkban a legfontosabb erők szándékait és kapcsolataikat foglaltuk össze.

Sokan nem örülnek a megszállásnak Irakban

A legfontosabb erő Irakban az Egyesült Államok hadserege. Az USA meghatározatlan ideig kezében akarja tartani az irányítást, és ehhez meg is van az ereje, csak éppen egyetlen csoport sincs Irakban és a környéken, amely elfogadná a tartós megszállást.

Az USA Jay Garner nyugalmazott altábornagyot nevezte ki az iraki közigazgatás élére. Garner az Öböl-háború után járt először Irakban, akkor az ország északi, kurdok lakta területein kellett rendet tennie.

Garner érkezése óta igyekszik úgy viselkedni, mintha nem egy megszálló hadsereg katonai vezetője lenne. Civilben mutatkozik, elsőként egy bagdadi kórházba látogatott, és a közművek (víz, áram) helyreállítását nevezte meg legfontosabb feladatának. Hivatalosan az Újjáépítési és Humanitárius Segítségnyújtási Iroda vezetője, de leginkább csak Irak kormányzójaként emlegetik. Türelmesen válaszol a legprovokatívabb újságírói kérdésekre is, elmagyarázva, hogy megbizatását ideiglenesnek tekinti, és olyan hamar át fogja adni a hatalmat egy demokratikusan megválasztott iraki kormánynak, amilyen hamar csak lehet. Jelszava, hogy ő csak segít beindítani a demokratikus közéletet, és segíti a humanitárius segélyek elosztását.

Jay Garner nyugalmazott altábornagy azt ígérte, minden iraki erőre figyelni fog

Az olajban gazdag és stratégiai jelentőségű országban azonban nem engedheti meg az USA, hogy olyan káoszt hagyjon a politikai életben maga után, mint Afganisztánban, ahol marakodó hadurak maradtak a szétkergetett tálib hatalom romjain. Ezért valószínű, hogy Garner vagy egy amerikai utódja hosszabb távra rendezkedik be Bagdadban. Erre utal, hogy az amerikai hadsereg már bejelentette, négy katonai bázist szeretnének a jövőben fenntartani Irakban.

Garner maga is vigyáz arra, hogy soha ne mondjon határidőt saját működésével és a megszállás hosszával kapcsolatban. "Addig maradok, amíg a feladatom elvégzése tart, remélem, minél hamarabb távozhatok" - szokta ilyenkor válaszolni. Azt azonban egy interjújában már jelezte, hogy három hónapnál valószínűleg tovább marad.

Garner egy lebombázott hídnál sürgeti az újjáépítést

Lehetetlennek látszik, hogy akár egy éven belül demokratikus választásokat tartsanak Irakban. Az iraki politikai erők teljesen megosztottak, ráadásul belső politikai bázis helyett katonai, vallási vagy idegen kormányok a támaszaik. Garner azt mondta, hogy "a civilizáció bölcsőjében" - ahogy Irakot nevezte - mint az ősi mozaikokat, úgy kell összerakni az új politikai struktúrát. A mozaikrakást sok párbeszéddel képzeli Garner: eddig azonban alig akadt olyan iraki tekintély, aki szóba állt volna az amerikai altábornaggyal, akit a nyugati megszállás szimbólumának tekintenek.