Magyar régész is keresi Irak eltűnt kincseit

Irakba utazik Kalla Gábor, az ELTE docense, hogy segítse az UNESCO iraki műkincskárokat felmérő misszióját. A szervezet még áprilisban kérte a világ államait, hogy minden lehetséges eszközzel támogassák az iraki háborúban károsodott műkincsek helyreállítását. A régész professzort a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma delegálta a nemzetközi munkacsoportba.

Az iraki háborúban számos felbecsülhetetlen értékű műkincs megrongálódott vagy eltűnt. A bagdadi múzeum kifosztásakor több mint százezer olyan műkincs tűnt el, melyek a világ első városi civilizációjának legfontosabb emlékei között tartanak számon.

Kalla Gábor elmondta, hogy azért esett rá a választás, mert több keleti tapasztalattal is rendelkezik: Szíriában egy német expedíció tagjaként dolgozott, és Irakban is töltött néhány hetet. Ezen kívül ókori keleti régészetet és nyelveket tanít, ismeri az ékírást és a British Museumban is tevékenykedett.

Az Irakba küldött szakemberek első csoportja május közepén indul, ezt a legnagyobb segítséget felajánló államok szakértői alkotják majd. Ők azt fogják felmérni, hogy mire van szükségük a tudósoknak a misszió sikeréhez. Ezt követné egy második csoport június második felében, vagy július elején, amiben a magyar régész is kiutazna. A legtöbb segítséget Olaszországtól és Angliától és Franciaországtól kapta az UNESCO.

Kalla Gábor szerint ahhoz, hogy az elrabolt műkincseket meg lehessen találni, egy egészen pontos listát kell készíteni a károkról. Egyelőre nem lehet tudni, hogy az iraki műkincsek közül mennyi azonosítható, mivel a múzeumok leltárainak jó része is elveszett a pusztításban. Az asszirológus szerint a műkincsek sorsa attól függ, hogy kik lopták el őket. Az amerikaiak szerint a műkincsek egy részét már a háború kitörése előtt eltüntették az irakiak, a helyi régészek viszont állítják: egy nemzetközi műkincskereskedő maffia tulajdonította el a legértékesebb kincseket, mialatt a múzuemba betört csőcselék elhurcolta a berendezést.

Az elrabolt kincseket több úton is kijutathatták az országból. Szíria és Libanon az illegális műkincs-kereskedelem ismert tisztára mosó helye, Iránba pedig kiépített csempész-csatornák vezetnek. Azt sem lehet kizárni, hogy amerikai katonák csomagjaiban vagy diplomáciai postában kerültek ki az országból műtárgyak.

A csempészek célpontjai az ókori műkincs-kereskedelem központjai lehettek. New York, London, Zürich vagy Párizs, ahonnan amerikai vagy japán gyűjtők magángyűjteményébe vándorolhattak az elorzott javak.

Az iraki múzeumi szakemberek becslése szerint közel 170 ezer műkincs tűnt el az országból, amikor az amerikai invázió másnapján kifosztották a bagdadi és moszuli múzeumot, és felgyújtották a bagdadi nemzeti könyvtárat. Az UNESCO szakértői véleménye szerint az ellopott műkincsek legfeljebb tíz százaléka fog előkerülni.

A legértékesebb eltűnt műkincsek:

- egy a krisztus előtti negyedik évezredből származó kultikus jeleneteket ábrázoló Urukban készült márványváza
- egy az Akkád birodalomból származó Ninive-ben talált bronzfej a krisztus előtti 24. századból
- az elefántcsont-faragvány gyűjtemény Nimrudból, ami i.e. 800 körül készült
- Hatra szobrászati emlékei
- egy Akkád kori bronzszobor talpazata, ami egy ülő férfi alsó részét ábrázolja
- az aranykincs gyűjtemény Ur városából a krisztus előtti 25-26. századból és a szintén ebből a városból származó királynői sír együttes, ami a krisztus előtti 8-9 században készült
(az utolsó kettő elvileg az iraki nemzeti bank páncéltermében van, azonban a háború kitörése óta senki sem látta őket)

Sáfár Attila