Mi is lehetne egyik fő témája egy felnőtteknek szóló társasjátéknak, ha nem az alkohol. Pontosabban a bor, illetve annak elkészítése.
A Stonemaier Games széles körben híres euro játékainak egyike a jól tematizált és könnyed munkáslehelyezős mechanikával rendelkező Viticulture. A játékosok feladata egymással versenyezve borok készítése, szüretelés, metszés, munkások alkalmazása. Mindezt Toszkánában, vagy akár - köszönhetően a sokféle kiegészítőnek - a Rajna völgyében is megtehetik, sőt, borkóstoló vendégeket is fogadhatunk privát események keretén belül.
A játék évekre tagolódik, minden évben ugyanazon a négy évszakon megyünk végül. Tavasszal meghatározzuk a játékossorrendet, majd nyáron végrehajtjuk munkásaink lehelyezésével a különféle akcióinkat: építhetünk, telepíthetünk, kártyákat húzhatunk, illetve játékostáblánk dűlőire ültetvényt is ültethetünk. Ősszel idénymunkásokat fogadunk fel, akikkel télen fogjuk leszüretelni a szőlőinket, és elkészítjük a borokat: szőlőtípusként vörös, fehér, rozé készülhet, de akár pezsgőre is szakosodhatunk. Borainkat aztán természetesen eladva győzelmi pontokat kapunk - aki előbb ér el a húsz pontot, ihat egy jó vöröset annak örömére, hogy nyert.
Nagy előnye a könnyen tanulható szabályok, a gyors és pörgős játékmenet, a kiváló hangulat és tematika, bár a borkészítés nem szimulációs jellegű, de nem is ez volt a cél. A gyönyörű játéktábla, a legkiválóbb minőségű komponensek miatt adott a jó szórakozás, de ezt tovább emelhetjük, ha minőségi és hangulatos kiegészítőket szerzünk be a Viticulture társasjátékhoz.
Más, sokkal erőszakosabb témát dolgoz fel Eric Lang játéka, a Blood Rage. A játékban négy viking klán - Farkas, Holló, Kígyó, Medve - vezéreinek bőrébe bújhatunk, hogy harcosaink segítségével meghódítsuk a Ragnarök előtt még épségben maradt tartományokat, falvakat kifosztva, az ellenség harcosait elpusztítva, mindezt a dicsőségért.
A vikingek (vagyis igazából a dánok) számára a fosztogatás és az esetleges ezzel járó halál is nagy dicsőségnek számított. Hitük szerint az isteneik örömüket lelték abban, hogy a halandókat csatába vezessék, majd ott dicsőségükre küzdhessenek. Fenrir farkas kiszabadulása után a Ragnarök, azaz az istenek alkonya közeledett és fontos volt, hogy dicsőségük minél nagyobb legyen, amikor ez bekövetkezik. A játékot a területfoglalás alapvető mechanikája mozgatja, némi draftolás (kártyák egyszerű és véletlenszerű húzása helyett válogatás) hivatott a szerencsefaktort minimalizálni. Klánjaink egyformák, csak színükben és a kiadóra (CMON) jellemző kiemelkedő minőségű harcosaink modelljeiben van eltérés. A papír komponensek is nagyon szépek, de érdemes beszerezni a minik.hu társasjáték kiegészítőjét, amivel még hangulatosabbá varázsolhatjuk a végítélet előtti csatáinkat.
A játék három fő korszakra oszlik - minden korszak elején az Istenek ajándéka fázisban kerülnek hozzánk lapjaink, amikkel harcolhatunk, mitológiai szörnyeket idézhetünk seregünkbe, illetve különféle fejlesztéseket hajthatunk végre klánunkon. A lapokat nem véletlenszerűen kapjuk, hanem egyet kiválasztva tőlünk balra továbbadjuk, majd a másik játékostól hasonló módon kapott lapok közül ismét egyet megtartva tovább adjuk - szintén balra. Ezt draftolásnak nevezzük és a szerencsét igyekszünk kiküszöbölni vele. Miután lapjainkat kiválasztottuk, a kezdőjátékos körével megkezdődik az öldöklés és a versengés. A játékostábla három régiót tartalmaz - a Világfa tartománya - Yggdrasil körül. Ezeket a régiókat és a bennük lévő tartományokat foszthatjuk ki. Fosztogatásunk jutalma lehet düh, szarv vagy fejsze szimbólummal ellátott token, ami képességeink fejlesztésére használható. Ezek sorban az akcióink számát, csapatunk létszámát, illetve a győztes csatákért járó dicsőség számát növelik. Yggdrasil az egyetlen olyan tartomány, amit kifosztva mindhárom jutalom a miénk lehet, ámde ezt a tartományt nem foglalhatjuk el közvetlenül, csak egy külső tartományból menetelhetünk be oda.
Mivel minden akciónk ‘düh’-be kerül, érdemes jól gazdálkodni ezzel és a lehető leghamarabb minnél többet szerezni belőle. Talán ez a legfontosabb tanács a játékkal ismerkedők számára. Valamint jó stratégia lehet egy-egy isten kártyáira specializálódni, mert általában ezek jól működnek együtt. Ahogy haladnak a korszakok és egyre több tartományt súlyt vulkánkitörés és földindulás, úgy szűkül le a játéktér, egyre több konfliktushoz vezetve ezáltal. Ne feledjük, a dicsőséggel nyerjük ugyan a játékot, de ezt többféle, esetenként trükkös módon is elérhetjük - elég ha Loki mesterkedéseire gondolunk.
A Blood Rage kiváló szórakozás még akkor is, ha nagyon konfrontatív játékélményt ad. A másik seregeit legyőzve sem érezhetjük magunkat biztonságban és sokszor csak hajszállal, de lecsúszhatunk a győztes helyről, ha a másik játékos csellel élt ellenünk. Vicces és izgalmas is egyben.
Sokkal békésebb területre, az iparosodás korába repít minket a Brass: Birmingham. A macskaköves utak, a kikötők, vonatfüstös kereskedelmi utak korszaka ez, valahol a gőzkorszak vége felé. Ebben a listában a Brass számít a legösszetettebbnek, és bár kitűnő szabálykönyve van, érdemes akár videókat is nézni róla. Összetett, de megéri az időt rászánni, mert izgalmas és nagyon élvezetes. Hálózatot fogunk építeni a komor, füstös játéktáblán.
Ehhez vonatainkat és épületlapkáinkat fogjuk használni. Ha ismerjük a Peaky Binders sorozatot, nagyjából ahhoz hasonló környezetet képzelhetünk el. Egyrészt saját hálózatunk hoz nekünk majd pontokat, de ha tudunk kapcsolódni másik játékoshoz, akkor általa is pontokhoz juthatunk. Legfontosabb erőforrásunk a szén, amit sok megkötéssel jár szerezni, a bányáinkból is csak kereskedő által tudunk hozzájutni. A vassal már könnyebb dolgunk van, a tábláról bárhonnan elvehetjük, a harmadik nyersanyagunk pedig a sör, amit kocsmák és kereskedők révén szerezhetünk meg. Két korszakot ível át a Brass: a csatornakorszak, majd a vasútkorszak, ezen korszakok végén számítjuk majd a pontjainkat. Ezek a korszak infrastruktúráját tükrözik - előbb csatornákon, majd a vasúthálózat kiépülte után már az újnak számító vonalon is folyt a kereskedelem. A játékot az nyeri, aki a legtöbb pontot szerzi a két korszak végén. Ismét egy olyan játék ez tehát, ahol egymás ellen dolgozunk, de talán kevésbé, mint a Blood Rage-ben, sőt, akár ki is aknázhatjuk a másik játékos infrastruktúráját.
A fenti három társasjáték valóban kiváló szórakozás lehet felnőtteknek is, témájuk és komplexitásuk a modern társasjátékok kiemelkedő címei közé emeli őket. Amellett, hogy kiváló szórakozást nyújtanak, barátainkkal minőségi időtöltést adnak, és akár napokra beszédtémát egy-egy érdekesebb helyzet, győzelem vagy éppen peches veszteség után. Hangulatukra pedig igazán nem lehet panasz.