A népköztársaság ítélkezett, a köztársaság nem rehabilitál?

"Veszélyes lenne sommásan kijelenteni, hogy a volt nyugati kémeket kivétel nélkül jogtalanul ítélték el, vagyis mind a jó oldalon álltak" - fogalmaz Kónya Imre, a Boross-kormány belügyminisztere. "Kollektív rehabilitálásukkal ugyanis - véli - kimondatlanul is azt állítanánk, hogy az egykori kémelhárítók pedig a rossz oldalon dolgoztak, ezért tevékenységük mai szemmel elítélendő. Egyrészt ez igazságtalanság lenne azokkal szemben, akik az ítéleteket hozták, illetve akik jelenleg is a magyar titkosszolgálatok kötelékében teljesítenek szolgálatot, másrészt hamis beállítás is."
Mégis néhányan, igaz, egyre kevesebben az egykori nyugati hírszerzők közül ezt szeretnék elérni.

Áldozat egy tucat emberért

Rimner Gábor most 45 éves. Eddig négy kegyelmi kérvényt nyújtott be a köztársasági elnöknek - eredménytelenül. Rimnert 1981-ben 12 évi fegyházra ítélték kémkedésért. A férfi annak idején családjával Szudánban élt, és - mint mondja - meggyőződésből és fiatalos lendületből lett 18 évesen az amerikai Defence Intelligence Agency (DIA) kiképzett ügynöke. 1973-ban tért haza Magyarországra, akkortól kezdve jó pár jelentést írt a DIA-nak. 1980 őszétől figyelték, végül 1981-ben bukott le. 9 évet töltött a Kozma utcai fegyházban, majd 1990 tavaszán "negyedeléssel" szabadult. Ezzel viszont csak főbüntetésétől mentesült, a mellékbüntetések - teljes vagyonelkobzás, 10 évi közügyektől való eltiltás - ma is kísérik életét.
Rimner összesen 18 érintettről tud, de olyanok már nem sokan vannak, akik hozzá hasonlóan próbálják igazukat érvényesíteni. 1990 óta többen meghaltak: Papp Árpád, Hollósi Péter, s legutóbb, másfél hónapja Halmi Zoltán.
A volt hírszerző mindenekelőtt azt sérelmezi, hogy akiket nem izgatásért, hanem kémkedésért ítéltek el, azok az 1992-ben született semmisségi törvényből kimaradtak. Rimner felteszi a kérdést, miért vállalja ezt az örökséget a mostani politika? Véleménye szerint ennek alapvető oka az, hogy Magyarországon volt a legfinomabb a rendszerváltás. Politikai egyezkedés történt, ami arról is szólt, "kiengedjük őket a börtönből, de nem bolygatjuk ügyüket."
Mivel a 10 év közügyektől való eltiltás fele letelt, Rimner már kérhetne bírói mentesítést. Néhány hónapja iratairól is lekerült a szigorúan titkos jelzés, ami - ha felülvizsgálat kérelmet nyújtana be a bíróságnak - elvileg segíthetné a bizonyítási eljárást. Ugyanakkor épp ez nehezíti is. Ugyanis most, hogy áttanulmányozta az 1981-ben hozott ítélet tényállását, megállapította: abban található igazság, féligazság, de jó pár hazugság is. Azaz szerinte a felülvizsgálatnak csak akkor lenne értelme, ha a tényállásokat újra nagyító alá vennék. Rimner szerint viszont ma már nem állnak rendelkezésre objektív tények a bíró számára: az események több mint húsz éve, ráadásul részben Szudánban zajlottak, s az sem valószínű, hogy az ügyben egykor eljáró kémelhárítót, ügyészt s az ítélkező bírót tanúként beidézhetnék. Ráadásul ha őket rehabilitálják, azzal elismerik, hogy a "másik oldal" bűnös. "Mérlegelés kérdése az egész. Biztosan úgy ítélik meg: egy tucat emberért nem érdemes feláldozni több száz másik egzisztenciát" - gondolja Rimner.
Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság főtitkára nem érti a volt hírszerző felvetését: a bírák mindig a hatályos jogszabályok alapján ítélkeznek, ezért korábbi döntéseikért nem lehet felelősségre vonni őket.
Rimner Gábor azt mondja, több visszautasítás után számára már megalázó kegyelmet kérni Göncz Árpádtól. Azt egyébként is a Kádár-rendszerben adhattak volna neki. Most nem ezt akarja, hanem rehabilitálást. Nem kér teljes kártalanítást, csak olyat, ami nem kerül semmibe: egy gesztust.

Erkölcsorientált jogrend

Belovai István a magyar hírszerzés tisztjeként működött együtt annak idején a CIA-vel. Belovai - akinek Fedőneve: Scorpion címmel a közelmúltban jelent meg hírszerző múltját leíró önéletrajza - állítja: ahogy az országában rehabilitált lengyel Ryszard Kuklinski, úgy ő is elmondhatja magáról, "Magyarország első NATO-katonája." Ugyanis elmondása szerint jelentős szerepet vállalt az amerikai Clyde Lee Conrad lebuktatásában, aki a NATO szigorúan titkos adatait éveken át kiszolgáltatta Budapestnek, illetve Moszkvának. Belovai 1990. szeptember 10-én három társával együtt egyéni kegyelemmel szabadult, jelenleg az Egyesült Államokban él. Azt mondja, addig nem tér haza, míg nem rehabilitálják, s nem kap teljes körű kártérítést.
1998. szeptember 1-jei dátummal fogalmazott levelét valamennyi parlamenti pártnak, illetve Orbán Viktor miniszterelnöknek és Dávid Ibolya igazságügy-miniszternek is megküldte. Az október 15-ei dátummal érkező elutasító válaszban ezt írta a miniszter asszony: "Az 1989 előtti jogrend legitim, működő jogrend volt, amely a köztársasági alkotmány kihirdetésével nem vált eleve semmissé, vagyis jogi értelemben a rendszerváltás nem hozott létre új államot... Az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló 1989-es törvény indokolásából egyértelműen kiderül a jogalkotó akarata... a jogalkotó azt az álláspontot fejti ki, hogy nem tekinthető politikai bűncselekménynek az állam elleni bűncselekmények körébe tartozó kémkedés, mivel ezt politikai összefüggéseire tekintet nélkül büntetni kell." Ennek nyomán Belovai december 1-jén újabb levelet intézett Dávid Ibolyához, amelyben - egyebek mellett - úgy fogalmaz, hogy ügyét ne az 1989 előtti jogfolytonossági jogrend értelmében vizsgálják felül, hanem az emberiség szolgálatában tett cselekmény szempontjából, amely egy nagy valószínűséggel bekövetkező háború elhárítására irányult. "Ilyen meggondolás alapján igenis beszélhetünk erkölcsorientált jogrendről, amely alapja az emberiség ellen elkövetett bűnök feletti bíráskodásnak is" - fogalmazott Belovai.
Választ egyelőre nem kapott, ám az igazságügyi tárca vezetője azóta kijelentette: a volt nyugati kémek ügyét csak egyénileg lehet rendezni.

A hűtlenség mindenhol bűn

Kónya Imre szintén az egyéni felülvizsgálat híve. Véleménye szerint visszamenőleg esetleg megállapíthatná a bíróság, hogy egyes nyugati hírszerzők konkrét tevékenysége mai szempontból nem volt veszélyes a társadalomra, sőt hasznos volt, függetlenül a büntetőtörvénytől.
Kónya ugyanakkor kifejtette: az 1989-es, a '90-es és a '92-es semmisségi törvény szerint azokkal a cselekedetekkel kapcsolatos ítéleteket kell megsemmisíteni, amelyeknél az elítélt a polgári és politikai jogok egyezségokmányában foglalt jogait gyakorolta csupán. A kémkedés, tette hozzá, nyilvánvalóan nem ilyen.
A néppárti politikus felhívta a figyelmet az 1990-ben hozott semmisségi törvényre, amely az 1945 és 1963 közötti politikai bűncselekményeket törölte. Ez a jogszabály semmissé tette az állam külső és belső biztonsága elleni bűncselekményeket is. Ebben nincs olyan passzus, amely a kémkedést kizárná ebből a körből, ami viszont azt jelenti, hogy erre az időszakra a kémkedés bűntettét is semmissé nyilvánították a törvényalkotók.
Az egykori belügyminiszter, majd miniszterelnök Boross Péter szerint a rehabilitálás az elkövetők részéről nem nevezhető jogos igénynek, legfeljebb az ítélkezők oldaláról merülhetnek fel kétségek éppen a rendszerváltoztatás, illetve a NATO-csatlakozás miatt. Boross ugyanakkor azt is felvetette, hogy ha anyagi juttatásban is részesültek ezek a hírszerzők, akkor a nemes szándék már nem egyértelmű. Ezzel szemben a megkérdezett exhírszerzők azt állítják, nem fogadtak el pénzt munkájukért, a kémkedés jogi meghatározása szempontjából egyébként is irreleváns, hogy pénzért cselekedtek vagy sem.
Nem lehet generálisan állást foglalni Rimner és társai ügyében - jelentette ki Pokol Béla, az FKGP frakcióvezető-helyettese, az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának elnöke, aki frakcióálláspont híján csak politológusi magánvéleményét fogalmazta meg. A koncepciós perek mintájára szerinte is beindulhat egy-egy felülvizsgálat. Ehhez politikai akarat is szükséges, vagyis a parlament domináns erőit kell megnyerni. Ennek viszont az az előfeltétele, hogy a hazai közvéleményt megbolygassa a kérdés - fogalmazott Pokol.
A titkosszolgálatokat felügyelő minisztérium álláspontja sem nevezhető frontáttörésnek. Kátai Ildikó szóvivő úgy fogalmazott, hogy az egykori NATO-kémek ügyét jogi és etikai kérdésnek tekintik. A tárca a nemzetbiztonsági szervek munkáját irányítja és ellenőrzi, a panaszok elbírálására a bíróság illetékes, ebben a titkosszolgálati minisztériumnak nincs szerepe - tette hozzá.
Kőszeg Ferenc - aki 1990-ben parlamenti felszólalásában hívta fel a figyelmet arra, hogy még mindig vannak a börtönökben olyanok, akiket kémkedés miatt ítéltek el - a fenti megszólalóknál sarkosabb álláspontot képvisel. Szerinte a megoldás az lenne, ha a semmisségi törvényeket felülvizsgálnák. Másik lehetőség szerinte az, hogy az elítélteknek lehetőséget adnának a perújrafelvételi eljárásra, még ha nincs is új tényállás, ami ebben az esetben eljárásjogi feltétel. Ezt meg lehetne tenni abból a tényből kiindulva, véli Kőszeg, hogy megváltozott a védett jogtárgy, vagyis megszűnt a Magyar Népköztársaság, amely ellen ezek az emberek kémkedtek. Noha erkölcsileg nem tud azonosulni a hírszerzőkkel, Magyarország NATO-hoz való csatlakozása után szerinte érdemes elgondolkodni azon: vajon jobb ember-e az, aki annak idején a NATO dezinformálása címmel írta doktori disszertációját, mint az, aki a nyugatnak kémkedett.

Különös halál

Rimner Gábor idén január 30-án egy étteremben töltötte az éjszakát ismerősével. Vacsora közben rosszul lett: kiverte a hideg verejték, szívtájéki nyomást érzett, majd mikor felállt az asztaltól, ájultan rogyott össze. Másnap tüzetes kivizsgálásra kórházba ment. Ott megtudta, szívinfarktuson esett át. Még ezen a napon értesítették: Halmi Zoltán egykori CIA-hírszerző január 31-én, 66 éves korában elhunyt. A halál oka: szívinfarktust. Az özvegytől azt is megtudta Rimner, hogy Halmi ugyanolyan tüneteket produkált halála előtt, mint ő.
Rimner Gábor nem szeretne hinni az összefüggésekben. Tény viszont, mondta, hogy a tragikus napot megelőző hónapokban egyetlenegyszer találkozott Halmival. Január 20-án, azaz tíz nappal az infarktusok előtt ők ketten tévéfelvételre voltak hivatalosan. Az adás előtt megittak egy-egy kávét.
Egy név nélkül nyilatkozó toxikológus lapunk érdeklődésére elmondta: léteznek olyan úgynevezett mikropelletek, vagyis apró kapszulák, amelyek csak a gyomorba kerülés után napokkal kezdenek oldódni. A szakember szerint sokféle tünetet lehet előidézni kétkomponensű drogokkal, egyebek mellett szívinfarktust is. A mikropelletek kristálycukor formájában is megjelenhetnek - tette hozzá a toxikológus.

Nem a NATO-nak kémkedtek

A NATO-nak nem volt és jelenleg sincs külön hírszerzése, csupán a tagállamok titkosszolgálatai által átadott információkra támaszkodik. Ezért - hívták fel lapunk figyelmét a témát ismerő bennfentesek - a szövetség javára folytatott kémkedésről sem lehetett beszélni, hiszen a hírszerzők mindig egy adott ország viszonylatában végzik tevékenységüket. Az észak-atlanti szövetség csak akkor férhetett hozzá a Varsói Szerződés (VSZ) volt tagjairól szóló értesülésekhez, ha a tagállamok hírszerző szolgálatai megosztották vele információikat.
A Nyugat javára egykor kémkedő személyek rehabilitálását nevük elhallgatását kérő források amolyan hangulatjavító tényezőnek nevezték, amely nyilván javítja az egyes országok megítélését, ám a demokratikus berendezkedésről alkotott általános képet nem befolyásolja.

"A hírszerzés nem része a rendszerváltásnak"

Az Antall-kormány két semmisségi törvényt hozott tető alá. Akkoriban leggyakrabban Balsai István nyilatkozott.
- Ön igazságügy-miniszterként hogyan érvelt az ellen, hogy a NATO-országoknak kémkedő magyarok mentesüljenek az ítélet alól, illetve hogyan látja most a kérdést?
Nem beszélhetünk NATO-kémkedésről, sem a szocializmus gyengítését elősegítő kémkedésről. Csak egy másik ország számára történő kémkedés létezik. Amerika és Izrael konfliktusából ismerjük, az a NATO országbeli hírszerző is bűncselekményt követ el, aki egy másik szövetséges ország számára hírszerző tevékenységet folytat.
- Egyetért-e Dávid Ibolya miniszter asszony kijelentésével, miszerint a volt NATO-kémek esetében nincs helye a kollektív rehabilitációnak, ügyüket személyenként kell felülvizsgálni?
Teljesen egyetértek. Az érintetteket egyébként senki nem akadályozza meg abban, hogy perújrafelvételt kérjenek a bíróságon. Noha véleményem szerint szó sincs arról, hogy a "NATO első katonája" lenne például Belovai István, ha a felülvizsgálat során kiderül, hogy annak idején téves ítéletet hoztak, akkor a bíróság előtt bárki kérhet kártérítést.
- Jogilag mit állapíthat meg ön szerint a bíróság?
Amit elképzelhetőnek tartok, az az, hogy kimondják: az érintett egykori cselekményének ma már nincsen veszélyessége a társadalomra. Vagyis hogy most, Magyarország NATO-csatlakozása idején nem bűncselekmény a NATO javára kémkedni.
- Ez viszont ellentmond korábbi állításának, miszerint a kémkedés minden demokratikus országban bűncselekmény, még akkor is, ha az egy katonai szövetségen belül történik.
Tény: a nyugati hatalmak javára történő kémkedés nem volt rendszerváltoztató tényező. Másképpen: a hírszerzés generálisan nem volt része a rendszerváltásnak.
- Egyes vélemények szerint egy perújrafelvétel, az ügyek és az iratok "leporolása" sokakat kellemetlen helyzetbe hozhatna. Például azokat, akik a rendszerváltás előtt és jelenleg is aktívan politizálnak.
Nem gondolom, hogy erről lenne szó. Az átvilágítási törvény csak a III/III-as ügyekre vonatkozik, nem beszélve arról, hogy a bírósági eljárás indokolt esetben lehetőséget ad arra, hogy a nyilvánosságot kizárják a tárgyalásból.

Dusza Erika, Gyévai Zoltán