A keddi tárgyalást csaknem elnapolták, a legtöbb tanú ugyanis nem jelent meg az idézésre. Diós Erzsébet bírónő a tárgyalás kezdetekor felolvasta a megidézett tanúk nevét, de a volt bankigazgató akkor még nem szerepelt a lajstromban. Az első tanú meghallgatása után a törvényszolga egyszerűen kikiáltott a folyosóra, kérve a következőt: Princz Gábor világos, aprókockás öltönyben belépett, majd magabiztosan, inkább kicsit önhitten végigsétált a bírói pulpitusig, az összes bent üldögélőt végigmérve.
A bírónő még a nevét sem olvashatta fel, a volt bankelnök kérte, hogy adatait bizalmasan kezeljék. A bíróság azért idézte meg Princzet a tárgyalásra, hogy igazolja, valósak-e azok a szerződések, amelyek alapján Benkőék alapítványa 150 millió forint támogatást vett fel - állítólag a Postabanktól. A papírokon szerepelt Princz Gábor aláírása is.
''A gond csak az, hogy a szerződésen c-vel írják a nevem, én pedig cz-vel szoktam'' - kacagott fel hetykén Princz. ''Olyan ember, akinek a neve az enyém mellett szerepel, nem is dolgozott a banknál. Az a nagyságú pénzösszeg, amit állítólag mi adtunk az alapítványnak, egész éves, ilyen célra szánt keretünket kimerítette volna''.
Princz a tárgyalóteremből kilépve már nagyon szűkszavúvá vált.
A Blikk kérdése: - Válthatunk-e néhány szót Princz úr?
Princz Gábor: - Most nem nyilatkozom.
A Blikk kérdése: - Mikor?
Princz Gábor: - Később nagyon szívesen beszélgetek önnel, jó? - Ezzel ügyvédje kíséretében elsietett.
''Princz úr vallomása nem rontott védencem helyzetén'' - mondta el Benkő Péter ügyvédje, Bánáti János. ''Az ugyanis már eddig is köztudott volt, hogy ezek az - egyébként a védencem által írt - papírok nem valós szerződések''.
A jogászok úgy számolják, hosszú hónapok múlva születhet csak ítélet a Benkő-perben.
(Blikk)
Korábban:
(1999.11.30.)