Magyarországon az emberek többsége bizonytalanságban él. A felnőtt népesség 42 százaléka vagy szegénynek tartja magát - tehát még az alapvető dolgokat sem engedheti meg magának -, vagy saját bevallása szerint szerényen él, vagyis nap mint nap meg kell gondolnia, hogy mire költ. Mindössze a válaszadók 3 százaléka nyilatkozott úgy, hogy jól él anyagilag, különösebb takarékoskodás nélkül sokat megengedhet magának. Életkor szerint jelentős különbségek vannak az anyagi helyzet megítélésében. A 60 évnél idősebbek 58 százaléka csupán szerényen vagy kimondottan szegényen él, 40 százalékuk pedig közepesnek tekintette életszínvonalát, vagyis "a napi kiadásokra telik ugyan, de a drágább dolgokra már gyűjteniük kell" válaszlehetőséget találta legjellemzőbbnek saját életszínvonalára.
A középkorúak (40 és 60 év között) között már többségben vannak azok, akik közepesnek értékelték életszínvonalukat. A középkorúak 6 százaléka viszont még az alapvető dolgok megvásárlásával is gondban van, több mint harmaduknak pedig nap mint nap alaposan meg kell fontolnia, hogy mire költ, és mindössze alig 2 százalék mondta azt, hogy jól él, sokat engedhet meg magának.
A fiatalokról (18-39 évesek) elmondható, hogy valamivel jobban élnek: 5 százalék érzi úgy, hogy különösebb takarékoskodás nélkül élhet jól, és majdnem héttizedük közepesnek értékelte életszínvonalát. Igaz, több mint egyötödüknek napi gondot jelentenek a kisebb kiadások, s 4 százalék kifejezetten szegénynek tartja magát. A szegénységtől leginkább az idősek félnek (59 százalékuk), de a másik két korosztály sem marad el sokkal mögöttük. A szegénységgel - mint társadalmi problémával - szinte mindenki, a felnőtt lakosság 83 százaléka találkozott már, és ebből 18 százalék saját magát is szegény embernek tartja. Az emberek több mint fele fél a nélkülözéstől, és a válaszadók többsége úgy látja, hogy Magyarországon legalább minden harmadik ember szegény, sőt a megkérdezettek 31 százaléka százból 50 és 100 fő közé becsülte a szegények számát. A főváros lakói bizonyultak a legborúlátóbbaknak, 64 százalék gondolja úgy, hogy a lakosságnak minimum az egyharmada szegény.
A kutatásról
A Tárki 2000 júniusában készült omnibusz kutatása kiterjedt a felnőtt lakosságnak a saját életszínvonaláról alkotott véleményére, valamint a szegénység kiterjedésével kapcsolatos vélekedésekre. A kérdések a magyar felnőtt lakosság országos, 1500 fős mintáján kerültek lekérdezésre.
Tovább romlott az alacsony jövedelmű családok helyzete
A szegénységről az Országházban rendezett kétnapos konferencián egyértelművé vált, hogy a gazdaság szereplői hajlandók lennének részt vállalni a szociális gondok megoldásában. Az érintettek azonban jelenleg nem tartják megfelelőnek a gazdasági és a szociális szféra közötti párbeszédet. A szociális tárca támogatja azt az elképzelést, hogy a gazdasági szervezetek képviselőiből alakuljon miniszteri tanácsadó testület. A Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma a hét végén Dobozon tekintette át a gyermekes családok helyzetét. A szervezet megállapította: tovább növekednek a társadalom jövedelmi különbségei, nem javult a középrétegek helyzete, folytatódott a szegények leszakadása. Az alacsony jövedelműek körülményei érezhetően romlottak, különösen a gyermekes családokban. Ők azok, akik nem tudják igénybe venni a gyermekkedvezményt, mert nincs hozzá elegendő adózó jövedelmük, a családi pótlék pedig nem emelkedik. Különösen negatívan kell e folyamatokat értékelni akkor, amikor a gazdaságban kedvező folyamatok zajlanak, forrás lenne a javításra, de a döntési helyzetben levők más rétegeket támogatnak. Nem fogadható el, hogy a nehéz helyzetben élők maguk tehetnek sorsuk alakulásáról, így nem segítséget, hanem szinte büntetést kapnak.
(Magyar Hirlap)