Megduplázták az Ezüsthajó szervezési díját<BR/>

"Ezer sebből vérzik" a Bánk bán operafilm költségvetése - állítják azok a nevük mellőzését kérő zenei és filmes szakértők, akik elemzést készítettek az állami szuperprodukció büdzséjéről. A Magyar Hírlap birtokába került anyagból kiderül: a filmet gyártó Ezüsthajó Kft. bevétele a 767 milliós állami támogatás egyharmadát is elérheti. Lapunk úgy értesült: a filmproduceri gyakorlattal nem rendelkező Wermer András munkáját egy tapasztalt filmes rokona segíti - szintén producerként.

A szakértők által elkészített öszszegzés megállapítja: akik a Bánk bán költségvetését írták, biztosak lehettek abban, hogy azt semmilyen független grémium nem ellenőrzi később. Állításuk szerint ezt a büdzsét ma Magyarországon egyetlen produceri iroda vagy állami pénzek elosztásával foglalkozó szakember nem fogadta volna el. Az elemzést készítő három filmes, zenei, illetve gazdasági szakember rengeteg hasonló jellegű produkcióban vett már részt, nevük elhallgatását viszont azért kérték, mert érzésük szerint a kulturális mecenatúra mai légkörében folyamatban lévő megbízásaiktól eshetnének el.

A szakértők a Bánk bán hivatalosan 767 milliós büdzséjének áttekintése után arra a következtetésre jutottak, hogy a produkció valóságos, piaci költségei a Magyar Hírlapban korábban közreadott, Ezüsthajónál készült kézzel írott, mintegy 200 millióval alacsonyabb verziónak felelnek meg. Az állam által elfogadott 767 milliós költségvetésben ugyanis legalább ennyi tartalék és túltervezés jelenik meg, miközben több tételt - így az Ezüsthajó szervezési díját - kétszer is felszámoltak, megismételtek és elrejtettek a sorok között.

Az elemzés bemutatja: a költségvetésben eleve megjelenik egy olyan részlet, amely önmagában is trükk. Ennek megértéséhez néhány szót kell ejteni a filmgyártásban működő kétféle gazdasági megoldásról. Ha egy produkciós iroda saját pénzén forgat, a munka egész ideje alatt minden kiadást gyártási költségként számolnak el természetesen. Andrew Vajna például így forgat. Mivel a magyar produkciós irodák nem rendelkeznek ilyen anyagi háttérrel, ezért az előzetesen megtervezett gyártási költségekre rátesznek tíz százalékot, ez fedezi a produkciós költségeket: produceri díjazás, irodaköltség, titkárnő, telefonok, papír, fénymásolás.

A Bánk bán 767 milliós elfogadott költségvetésének első oldalán megjelenik egy 70 milliós tétel "szervezési, kezelési díj" címszóval. Ezzel szemben a büdzsében elszórva külön, tehát ismételten szerepelnek produceri költségek (15 millió), titkárnő (800 ezer), pénztáros (1,5 millió), produkciós irodai költségek hat hónapos időtartamra (7,6 millió), PR-költségek, könyvelés (8 millió). A fenti tételek mind gyártási költségként vannak feltüntetve, pedig éppen ezekre kapja az Ezüsthajó a tízszázaléknyi szervezési díjat. Így viszont ezt az összeget a gyártó cég kétszer veheti fel - mutatnak rá a szakértők. Ezt bizonyítja az is, hogy Wermer András produceri kifizetése a gyártási költségek között jelenik meg, miközben mások mellett éppen erre kapta az Ezüsthajó a 70 milliós szervezési díjkeretet.

A produkció büdzséjében vannak további "duplázások is". Minden filmes költségvetésben van ugyanis reális "ráhagyás", károk, csúszások fedezésére. A Bánk bán esetében ez "egyéb költségek" címen korrekt 15 milliós összeget tartalmaz, ám a részletes költségvetésben minden tétel végén szerepel újra a "kár, elvesztés" vagy "egyéb költségek" rovat. A két dolog ugyanarra teremt fedezetet, tehát ismétléssel dupláztak itt is.

Az elemzők a Bánk bán hivatalos költségvetését összehasonlították a kézzel írott, Ezüsthajónál készült alacsonyabb büdzsé sarokszámaival. Ez a kézírásos feljegyzés a cég gyártásvezetőjétől származik, aki árulkodó kifejezéseket használt: "megnöveltem egyes tételeket", "rátettem", "ezt lehet kivenni", "valós költségek".

Szakértők szerint az Ezüsthajó először elkészített egy 544 millió körüli költségvetést. Ehhez hozzáadtak 15 millió egyéb költséget, s az így kapott 559 millióhoz ismét hozzáadtak: ezúttal tíz százalék (55,9 millió) szervezési díjat. A Bánk bán büdzséje ekkor felment 615 millióra. Ekkor dönthettek úgy a trükk kiagyalói, hogy még növelik a hasznot, tehát megint hozzátettek: a kézírásos feljegyzés szerint 84 millió forintot. Ezt a szakértők szerint ráadásul pontosan olyan tételek között szórták szét, amelyek nem részletezettek és amelyeknél a fiktív számlavásárlás megoldható.

Ebben a fázisban a film költségvetése 698 milliónál tartott, amelyhez tíz százalék szervezési díjat másodszor is hozzáadva, pontosan a végül benyújtott és a minisztérium által jóváhagyott 767 milliós végösszeghez jutottak. Így a szakemberek szerint pontosan igazolható, hogy a Bánk bán reálisan 500-550 millió forintból leforgatható, s az Ezüsthajó nyeresége éppen ezért a 250 millió forintot is elérheti. A film forgatására létrejött minisztérium-Ezüsthajó-szerződést áttanulmányozva arra is rájöttek a vizsgálódó szakemberek, hogy abban semmiféle utalás nincs arra, mi lesz a sorsa a produkció gyártása közben készült jelmezeknek, berendezéseknek, kellékeknek és díszleteknek - ez a tétel elérheti a 100 millió forintot.

A Bánk bán költségvetése szokatlanul bőkezű a producer, a korábban Fidesz-kampányokban részt vevő Wermer András díjazásában is. Wermer tízmilliós tiszteletdíja mellett azonban dolgozik egy 4 millióval honorált másik producer is. A Magyar Hírlap információi szerint ő Rózsa János filmrendező, aki azonban megkeresésünkre tagadta, hogy bármilyen formában részt venne a Bánk bán filmben. Ezért arra a kérdésünkre már nem válaszolt, hogy valóban rokoni szálak fűzik-e Wermerhez.

További adalék, hogy a film büdzséjében szerepel a producer 8 napos külföldi utazása is, 5 millió forintért. "Szegény Szabadi Béla, hogy ezt nem érhette meg szabadlábon" - kommentálták a tétel nagyságát érzékeltetve a Magyar Hírlap által megkérdezett szakemberek.

Az üggyel kapcsolatban az Ezüsthajó immár következetesen hallgatásba burkolózik, a kulturális tárca pedig többször felháborodva utasított vissza minden felvetést a költségvetéssel kapcsolatban. Közben Tóth András szocialista képviselő kérdéseivel már másodszor fordult a kultusztárcához, ahonnan a 15 napos határidő lejártával sem kapott választ. "A minisztérium a hallgatás bátorságát választotta" - vélekedett a törvényben rögzített határidő áthágásáról a Magyar Hírlapnak Tóth.