Nem a szociális szempontok jellemzik a családpolitikát

A sokat bírált Bokros-csomag intézkedései bár valóban sújtották a családokat, az akkori gazdaságpolitika a jól kereső gyermekvállalókon "spórolt", felülről szabott határt a támogatásoknak. A jelenlegi családpolitikai koncepció a gazdasági fellendülés eredményeit elsősorban a jól szituált, leginkább kétkeresős családoknak szánja, vállalva: családpolitikája egyelőre nem szociálpolitika.

A Fidesz már kormányra kerülése előtt is családbarátként jellemezte politikáját: három gyerek, három szoba, négy kerék - hangzott a szlogen. Külön hangsúlyozva, a támogatási rendszer átalakításával segíti a gyermekvállalást, s három-négy gyermekes családmodellt állított mintaként - saját politikusain keresztül is - a házaspárok elé. Igaz, elsősorban azon családok elé, ahol mindkét szülő s minél jobban keres: ők azok ugyanis, akik a sokat bírált Bokros-csomag megszorító intézkedéseinek eredményeként az utóbbi években tapasztalt gazdasági fellendülésből egyértelműen jól jártak és járnak most is.

A rendszerváltás óta határozott átrendeződésen ment át a családtámogatási rendszer. A legnehezebb gazdasági helyzetben bevezetett megszorító intézkedésekkel a családoktól összesen kilencmilliárd forintot vontak el. Bokros Lajos akkori pénzügyminiszter 1995-ben "fölülről zárta" a támogatotti keretet. Ez azt jelenti, azoktól a családoktól vonta meg az ellátást, ahol az egy főre jutó jövedelem meghaladta a nyugdíjminimum másfélszeresét. Ezzel a gyerekek 9, a háztartások 7 százaléka esett el a pótléktól.

Mindez a legjobb anyagi helyzetben lévő gyermekvállalókra vonatkozott. A gazdasági növekedés kezdetén valamelyest javult a helyzet. Az akkori családpolitika elsőként ismét a nehezebb helyzetű családok számára kedvezett: rendszeres gyermekvédelmi támogatást (a mindenkori nyugdíjminimum 20 százaléka) vezetett be, amely 1997 novemberében, életbe lépésekor 800 ezer gyermeknek jelentett segítséget.

Annak ellenére, hogy az utóbbi időszak gazdasági erősödése megengedheti a nagyobb juttatást: a kormány továbbra sem fordítja a nemzeti jövedelem nagyobb hányadát családtámogatásokra - állítják elemzők. Bár az 1999-ben bevezetett adókedvezményeken keresztül jelentősen javul a családok támogatottsága - 2001-ben a 4 ezer forint helyett 10 ezer forintot írhatnak le havonta a három- és többgyermekes családok -, a számok mégis azt igazolják: a támogatás növekedése valójában átcsoportosítást jelent. A családokra a GDP-ből ma ugyanannyi jut, mint a kormányzati ciklus elején, azaz a bruttó hazai termék 2,2-2,3 százaléka. Mindezek hatására - a Tárki legutóbbi jelentése szerint - azok jövedelme emelkedett (az övéké valóban jelentősen) az adókedvezménnyel, akik három vagy több gyermeket vállaltak s ahol mindkét szülő dolgozik. Ezek a családok használhatják ki szinte maximálisan az adókedvezményeket: jóllehet, ez csupán a 200-210 ezer érintett háztartás mintegy 28 százaléka. A KSH adatai szerint a legnagyobb arányban a jól szituált réteg - a kétgyermekes, kétkeresős család - tudja kihasználni ezt a támogatási formát, 81 százalékuk képes igénybe venni az adókedvezményeket. Az egy gyermeket nevelő, dolgozó szülők esetében ez az arány 64 százalék.

Adókedvezményekre a tavalyi előirányzatból (48 milliárd) becslések szerint csupán 36 milliárdot tudtak igénybe venni: így például azoknak, akik jövedelme több forrásból származik s az önadózók 40 százaléka tudta ezt kihasználni. A KSH adatai szerint a kedvezmény teljes egészében azoknál érvényesíthető, ahol a magasabb keresetű szülő jövedelme eléri a 40 százalékos adósávot, azaz éves szinten egymillió forintnál többet keres. Elemzők szerint az egykeresős családok, a fizikai dolgozók döntő többsége, a közszféra fizikai állományának teljes köre, szinte minden középfokú végzettségű, illetve a közintézményeknél dolgozó szellemi dolgozó az adókedvezményből vagy csak részben, vagy egyáltalán nem részesültek.