Alkotmánybírósághoz fordul az orvosi kamara

A jövőben méltánytalanul alacsony díjazásért - a pihenőidő erőteljes korlátozása mellett - a hiányzó munkaerő helyett kell túlmunkát végezniük az orvosoknak. Így élik meg az egészségügyben dolgozók mindazt, amit a Munka törvénykönyvének ágazati szabályozása ró rájuk. A diszkrimináció miatt a Magyar Orvosi Kamara az Alkotmánybírósághoz fordul.

A Munka törvénykönyve felhatalmazta az egészségügyi minisztert, hogy a túlmunka törvényben szabályozott díjazásától eltérjen - mondta el lapunknak dr. Gyenes Géza, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) főtitkára. A testület szerint a miniszter nem a ténylegesen végzett többletmunkát veszi alapul, hanem spekulatív módon alakította ki a rendkívüli munkaidő tartamát. Átlag öt-hat órában határozta meg a túlmunkaidőt, noha a gyakorlatban ennek sokszorosát, 16-24 órát töltenek az orvosok ügyeletben.

A fentiek miatt az Alkotmánybírósághoz fordul a MOK, mert mind a Munka törvénykönyve, mind a törvény ágazati szabályozása igen kedvezőtlenül érinti az orvosokat. Dr. Gyenes Géza megjegyezte: a törvény a közszférában évente elrendelhető maximális 200-300 óra túlmunkával szemben az egészségügyben 300-400 túlmunkaórát tart lehetségesnek, ráadásul a szükséges kompenzáció nélkül. Ugyanakkor a fokozott túlmunkával szinte fordított arányban jelentősen korlátozzák az egészségügyiek pihenő idejét. A főtitkár példaként említette, hogy a Munka törvénykönyve által előírt, két munkavégzés közötti 11 órás pihenőidő az egészségügyben akár teljesen elveszhet, azaz az orvos egy 16 órás ügyeleti műszak után köteles újra munkába állni, úgy, hogy közben egy percet sem pihent.

A Munka törvénykönyve szerint a túlóra beleszámít a szolgálati időbe, a túlmunkáért kapott pénz pedig a nyugdíjalapba. A díjak lecsökkentése tehát hosszú távon is érzékenyen érinti az egészségügyben dolgozókat.

Az orvosok agyonhajszoltságát csak fokozná a tárca által szorgalmazott három műszakos, folyamatos munkarend bevezetése, vélik a kamarában.

Az Európai Bizottság már az előkészítő szakaszban többször bírálta a Munka törvénykönyvének módosító javaslatait, felhívva a figyelmet, hogy a módosítások hátrányosan érinthetik a munkavállalók százezreit, miután bizonyos szabályozások kevesebbet nyújtanak a korábbi jogoknál. A kormány képviselői többször hangoztatták: a maximális 72 órás munkahét 48 órásra csökkentése előrelépést jelent, az érdekvédelmi szervezetek azonban rámutattak: a törvény nem választja szét egyértelműen a rendes és a rendkívüli munkaidő maximumát.

Az egészségügyi miniszter egyelőre nem kívánt reagálni a kamara tervezett lépésére, mert - mint a sajtóosztály vezetője elmondta - pillanatnyilag nem állnak rendelkezésére azok az anyagok, amelyek szükségesek ahhoz, hogy érdemben hozzászólhasson a témához.

Korábban:

Vita a munka törvénykönyve módosításáról