Háromszor-négyszer annyi pénzt kéne fordítania a fővárosnak a budapesti fák gondozására, ám a város költségvetése ezt nem teszi lehetővé. Budapest faállományára pedig oda kell figyelni, mert sok az öreg, beteg fa, amelyek balesetek forrása is lehet. Kovács Ágota, a Fővárosi Önkormányzat környezetvédelmi ügyosztályának munkatársa az [origo]-nak elmondta, hogy a legveszélyesebb fafajtáknak a nyárfák és vadgesztenyefák számítanak. Ezeknek a fáknak rövid az élettartamuk, aminek következtében akár egy erősebb szél is könnyen kidöntheti őket.
Kovács szerint különösen veszélyes területet nem lehet meghatározni Budapesten, de annyi általánosságban elmondható, hogy a budai fasorok fái idősebbek, s ezáltal korhadtabbak az átlagnál, így azok több odafigyelést igényelnek. Folyamatos ápolásra szorulnak a Városliget platánjai is, amelyek üregeit rendszeresen tisztítják.
A fákat elsősorban a hőség, a hó és az erős szél rongálja. Súlyosan károsítja a fákat az utak, járdák téli sózása is, mert a sókoncentrátum a gyökereken keresztül felszívódva roncsolja a növény sejtjeit.
Amennyiben egy közterületen kidőlt fa anyagi kárt okoz a lakosságnak, akkor mindig azt kell megállapítani, hogy az adott fának ki a gazdája. Budapesten a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok osztoznak a fák tulajdonjogán. A fővároshoz általában a főútvonalak, tömegközlekedési útvonalak menti fák és a különös értéket képviselő fasorok tartoznak.
Budapest parkosításának történetét Kovács Ágota szerint különböző szakaszokra lehet bontani. A szocializmusban népszerűek voltak a kanadai nyárfák, amelyeket rendkívül gyors növekedésük miatt ültettek. Mára sok önkormányzat megszabadult kanadai nyárfáitól, mert jól ismert szöszei allergiás tüneteket idéznek elő. A fővárosi parkfenntartó szakemberek jelenleg az ostorfát, a kőrisfát és japán akácot részesítik előnyben, mert ezek a fafajták jól tűrik a klímát, a levegőszennyezést, és ellenállók a kártevőkkel szemben is.
[origo]