Három évnél tovább nem tartható előzetes letartóztatásban a büntetőügy gyanúsítottja - ha az elsőfokú ítélet még nem született meg. Erről a várhatóan 2003. január elsején hatályba lépő új büntetőeljárási törvény rendelkezik.
Attól azonban egyelőre nem kell tartani, hogy ezt a határozatot követően sorra szabadulnak ki nagy súlyú büntetőügyek vádlottjai. Az új rendelkezés azonban mindenképen kedvező hatással lesz majd a büntetőügyek ésszerű határidőn belüli befejezésére.
A fogva tartás célja ugyanis az, hogy a gyanúsítottak - például elrejtőzésükkel - ne tudjanak kibújni az esetleges felelősségre vonás alól. Az eljárásban részt vevők valódi határidőhöz kötése minden bizonnyal a tudatosabb, célszerűbb munkavégzésre is kényszeríti majd az igazságszolgáltatást.
Jelenleg az előzetes letartóztatásban tölthető időnek nincs felső határa, így most egy nehezen megítélhető bűnügyben akár öt, nyolc évet is tölthet valaki fogságban - esetleg indokolatlanul, előrehozott büntetésként. Az érintettek egybehangzó állítása szerint is sokkal "jobb" a jogerősen kapott tíz év, mint öt, bizonytalanságban töltött előzetes. Ráadásul a gazdasági büntetőeljárások sajátossága, hogy a többéves eljárás végére derülhet ki: az elkövetett cselekmény nem is büntetendő.
Jogi szakértők szerint ma átlagosan három évig tartanak a büntetőeljárások.
Egyetlen - szakértők szerint komoly - hiányossága van a már elfogadott, ám csak később bevezetendő törvénynek. Nem határozza meg, hogy mikortól kezdődik a hároméves határidő: mennyi ideig tarthat a nyomozás és meddig a bírósági eljárás. Ha az ügy nyomozása elhúzódik, a bíróság időzavarba kerülhet, s ez akár megalapozatlan ítéletekhez is vezethet.