Szükséges lehet a Balaton vízszintjének megemelése

Naponta nyolcvanszor kevesebb víz érkezik a Balatonba a szükségesnél. A vízhiány látható jelei a strandok mentén kiemelkedő szigetek. A szakemberek szerint az alacsony vízállás nem párosul a víz minőségének romlásával. A sorozatos aszályok miatt jövőre várhatóan megemelik a Balaton vízszintjét, bár ez a part menti épületek károsodását jelentheti.

Naponta fél centiméterrel csökken a Balaton vízszintje. Az alacsony vízállás miatt Balatonfenyvesnél és Siófoknál homokpadok - pandallók - emelkedtek ki a vízből. A víz minőségének romlásától azonban nem kell tartanunk, a környezeti hatóság és a tisztiorvosi szolgálat szakemberei folyamatosan ellenőrzik azt.

A tóba jutó teljes vízhozam mintegy 60 százalékát szállító Zala jelenlegi vízhozama másodpercenként csupán egy köbméter, míg a tóból a forróság miatt másodpercenként 80 köbméter víz tűnik el. Ez naponta mintegy fél centiméterrel csökkenti a vízszintet.

A Balaton vízállása - a siófoki mérce szerint - 60 centiméter, az átlagos vízmélység 2,90 méter - tájékoztatta lapunkat Soha Szilveszter, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Balatoni Kirendeltségének helyettes vezetője. A mostanihoz hasonló alacsony vízállás előfordulása egyáltalán nem ritka dolog, 10-20 évenként tapasztalható, tette hozzá a kirendeltség szakembere. A legalacsonyabb vízállást 1992-93 aszályos nyarán mérték, akkor 57 centiméter volt ez az érték.

Soha Szilveszter elmondta, a mostani alacsony vízállásban közrejátszik a vízgyűjtőn hullott kevés téli csapadék. A zsilipet legutóbb 2000 áprilisának végén, 105 centiméteres vízállásnál zárták be. A tavalyi, szintén aszályos nyár végére 40 centiméteres apadást tapasztaltak. Bár azóta vízelvezetés nem történt, a téli csapadékkal is csak 92-93 centiméterre emelkedett a tó szintje 2001 április végére.

A Balaton vízszintje a siófoki zsilippel a Sió-csatornán történő leeresztéssel szabályozható. Ma a vízkészlet-gazdálkodás elsődleges alapelve a vízminőségi követelmények kielégítésén túl az optimális üdülési vízszint tartása. Az 1976-tól érvényben lévő üzemelési rend a Balaton vízszintjének egy éven belüli ingadozását 70-100 centiméter között szabályozza. (A skála nulla pontja az 1863-as üzembe helyezéskori vízállást jelzi.)

Az 1990-es években, az aszályos időszakokat követő kisvizek elkerülése érdekében felmerült a felső 100 centiméteres szabályozási szint 10 centiméterrel történő megemelése. A várható hatások vizsgálatára kutatások indultak, ugyanis a magasabb vízállás többek között kárt okozhat a part menti épületek alapozásaiban. Jelenleg a kockázatok elemzése folyik. Ennek eredménye novemberre várható, a szaktárca egyetértésével akár már jövő tavasszal érvénybe léphet a 110 centiméteres felső határ.

A magasabb vízszint tartásához ugyanakkor elengedhetetlen a többletvíz gyors elvezetésének lehetősége. A siófoki zsilip áteresztő kapacitása 80 köbméter másodpercenként, a Sió-csatornán azonban legfeljebb csak 60 köbméternyi vizet lehet elvezetni ugyanennyi idő alatt, ezért mindenekelőtt a Sió mederbővítését kell elvégezni.

A legutóbbi, átlagosnál csapadékosabb nyáron megmutatkozott, milyen hatása van a víz lassú elvezetésének. 1996-ban harmadfokú belvízvédelmi készültséget kellett elrendelni, akkor a károk szerencsére csak a mezőgazdasági területeken jelentkeztek.

A víz megfelelő minőségének biztosításában legfontosabb feladat a foszforkoncentráció csökkentése. A tó vízminőségében - az elmúlt években évi mintegy 3-3,5 milliárd forintos közműfejlesztések hatására, amely az üdülőövezet csatornázását, a szennyvíz más gyűjtőre való kivezetését jelenti - jelentős javulás tapasztalható.

A vízminőséget a - települések és a mezőgazdasági tevékenységből származó - szennyvizek mellett károsan befolyásolta a kis-balatoni mocsárvilág kiszáradása, illetőleg lecsapolása. Ez azzal az eredménnyel járt, hogy a Zala vízgyűjtőjéről származó tápanyagterhelés nem a korábbi mocsárvilágon keresztül, hanem közvetlenül a Keszthelyi-öbölbe jutott, amely nem volt képes ezt természetes módon feldolgozni. Ez gyors vízminőségromlást okozott. Ennek első látványos jele 1964-ben a kékalga okozta vízvirágzás, majd az 1965-ös halpusztulás volt.

A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer (KBVR) létesítésének célja éppen ezért a szervetlen növényi tápanyagok viszszatartása volt. Az első ütemben elkészült a Hídvégi-tó (1985), a második ütemben kezdődött Fenéki-tó építése még tart. A befejezést eredetileg 2003 végére tervezték, bár ez valószínűleg elhúzódik.

Korábban:

Bokáig ér a magyar tenger