A Gallup most a közös Fidesz-MDF lista támogatottságával kapcsolatban is megkérdezte az embereket. Egyrészt a kérdőív megszokott helyén, a hagyományos, megszokott módon tették fel ezúttal is a pártok támogatottságára vonatkozó kérdésünket: "Ha most vasárnap országgyűlési választások lennének, akkor Ön most melyik pártra szavazna?" Másrészt a kérdőív egy kicsit későbbi részében megkérdezték azt is: "Mint bizonyára hallott róla, egyes pártok megbeszéléseket folytattak arról, hogy a következő parlamenti választásokon közös listát indítanak. Kérem, nézze meg ezt a kártyalapot! Ha most vasárnap országgyűlési választásokat rendeznének, és ezek közül a listák közül választhatna, akkor Ön melyik listára szavazna?"
A legfontosabb tapasztalat az, hogy amikor a pártok listáira kérdeztek - ahol már a Fidesz-MDF közös lista is szerepelt a kártyalapon -, akkor a másik kérdés esetén tapasztalt arányhoz képest lényegesen (25%-ról 19 %-ra) csökkent azoknak az aránya, akik azt felelték a kérdésre, hogy még nem tudják, kire szavaznának.
Természetesen ez esetben számot kell vetni azzal a hatással, hogy amikor a politika iránt kevésbé érdeklődő emberek egy kártyalapon látják a pártlisták "választékát", könnyebben tudnak választani, mint amikor ilyen segédeszközt nem adnak a kezükbe. Azt is számba kell venni továbbá, hogy amikor másodszor, a kérdőív egy későbbi helyén kérdezték meg az embereket, már több idejük volt a kérdezetteknek elgondolkodni azon, hogy valójában kire is szavaznának.
Mindazonáltal ezen tényezőkkel számot vetve is úgy tűnik, hogy a jobbközép pártok közös listaállítása polarizálta a közvéleményt, aminek hatására csökkent a bizonytalan pártválasztók aránya.
Ugyanazon emberektől kérdezve is, a Fidesz-MDF közös lista 3 százalékponttal nagyobb támogatottságot élvezett, mind a Fidesz és az MDF együttesen, de külön-külön kérdezve. Ebben az értelemben a közös listaállítás nem csak egyszerűen összegezte a két párt szavazóit, de új szavazókat is hozott a jobbközép számára.
A közös listát az MDF és a Fidesz szavazóinak jóval több mint 90%-a támogatja. Az eredetileg MDF-szavazóknak csak 8 százaléka nem sorakozik fel a közös listák mögött. A 3-4 százalékos MDF-tábor 8 százalékáról van szó, ami a pártot választók összességének mindössze 0,2-0,3 százaléka.
Mindenekelőtt az eredetileg bizonytalanok közül kerülnek ki a Fidesz-MDF lista olyan szavazói, akik a másik kérdésre nem választották sem a Fideszt, sem az MDF-et. Az eredetileg bizonytalanok a Fidesz-MDF listát támogatóknak 10%-át alkotják. Másik szempontból nézve, az eredetileg bizonytalanok 13%-a a Fidesz-MDF listát választotta, amikor nem pártokra, hanem listákra kérdeztek rá.
Az is igaz ellenben, hogy az eredetileg bizonytalanok 12%-a a listákra vonatkozó kérdésnél az MSZP listáját választotta. Ennek eredményeképpen az MSZP listájának támogatottsága éppúgy 3 százalékponttal nőtt, mint amennyivel a Fidesz-MDF lista támogatottsága növekedett a két párt külön-külön mért támogatottságához képest.
Úgy tűnik tehát, hogy a Fidesz-MDF közös listaállítása éppen annyira aktivizálta a baloldalra húzó bizonytalanokat, mint amennyire mobilizáló erővel hatott a jobboldal még bizonytalankodó szavazóira.
Összességében a közös lista eredményeképpen a jobboldal szinte pontosan éppen ugyanannyi új szavazót tudott bevonni táborába, mint amennyivel az aktivizálódott baloldali tömb gyarapodott. A közös lista állítása tehát - legalábbis rövidtávon - nem változtatott a meghatározó politikai táborok erőviszonyain.
Mindazonáltal a magyar választási rendszer sajátosságai miatt a jobboldal választási esélyei mégis jelentősen javultak a közös listaállítás révén. Ezáltal garantált ugyanis, hogy nem vész el viszonylag jelentős számú jobboldali szavazat, ami bekövetkezhetett volna, ha az MDF nem éri el az 5%-os küszöböt.
Ráadásul a jobboldali szavazatok mandátumtermelő képessége is nőtt a közös lista állítása révén. A magyar választási rendszerben ugyanis egy - mondjuk - 45%-os támogatottságú párt nagy valószínűséggel több parlamenti mandátumhoz jut, mint egy 40%-os támogatottságú és egy 5%-os támogatottságú párt együttesen, de külön-külön indulva.
Felmerülhet a kérdés, hogy a MIÉP és az FKGP szavazótáborát egyfelől, illetve a Munkáspárt és az SZDSZ szavazóit másfelől hozzá szabad-e számítani a jobboldal, illetve a baloldal erőihez, amikor a politikai táborok erőviszonyokat vesszük számba.
Az eddigi magyarországi választások tapasztalatai alapján a jobboldalinak, illetve a baloldalinak mondott pártok szavazói a második választási fordulóban a legerősebb "talpon maradt" jobboldali, illetve baloldali jelölteket támogatták.
Nos, emiatt - még ha a MIÉP vagy a Munkáspárt elvei nem is állnak közel a jobbközép vagy a balközép pártok elveihez - szavazóikat ésszerű úgy számba venni, mint a jobboldal, illetve a baloldal potenciális támogatóit a második választási fordulóban.
Az MSZP szavazói biztosabbak abban, hogy elmennek választani
Akár a pártok, akár a listák támogatottságát nézzük, feltűnő - bár nem új keletű - tény, hogy az MSZP szavazói biztosabbak abban, hogy ott is lesznek a szavazóurnáknál, mint amennyire a jobbközép pártok szavazói biztosak ebben.
Ez az oka annak, hogy a biztos pártválasztók körében az MSZP relatív helyzete észrevehetően jobb, mint a teljes népesség vagy a pártot választók körében.
Eddig is tapasztalható volt az, hogy a politikusok és politikailag elfogult elemzők mindig azokat a számokat ragadták ki az összefüggéseik közül, amelyek a számukra kedvezőbb képet mutatták. Most, hogy nem csak a pártok, de a listák támogatottságát is mérik, erre még több lehetőségük nyílik azoknak, akik elfogultan szemlélik az adatokat.
A listák között vezet a Fidesz-MDF lista, ugyanakkor a pártok erősorrendjében a biztos pártválasztók körében az MSZP az első. Ha a teljes népességet nézzük, akkor a jobboldal egésze enyhe fölényben van a baloldal egészével szemben. Ha azonban a biztos pártválasztókat nézzük, akkor a baloldal van kismértékű fölényben, mivel szavazói biztosabbak abban, hogy elmennek majd választani.
Az elfogulatlan elemző számára ezek a számok összességükben azt jelzik, hogy két, lényegében egyenlő támogatottságú politikai tömb küzd jelenleg egymással. Egyikük sem rendelkezik meggyőző támogatottságtöbblettel.
Ha az erőviszonyok a választásokig nem módosulnak, akkor nagyon izgalmas, a közvélemény-kutatók számára eddig még soha nem tapasztalt kihívást jelentő, rendkívül szoros választási küzdelemnek nézünk elébe.