Az MSZP újra szociális biztonságot ígér, míg ellenfelei a Bokros-csomagot emlegetik

A Magyar Szocialista Párt a rendszerváltás előtti állampárt, az MSZMP jogutódja. Ezt a terhet nehezen gyűrték le a szocialisták, sokáig egyetlen párt sem érintkezett velük. 1992-ben a Demokratikus Chartában egyes politikusai együttműködtek a szabad demokraták néhány képviselőjével, és a két párt kapcsolata koalícióvá fejlődött. 1994-ben az MSZP fölényesen megnyerte a választásokat, és 1998-ban listán több voksot szerzett, mint a győztes Fidesz. A 2002-es választás is az MSZP és a Fidesz között dőlhet el.

Az MSZMP örököse

A mostani parlamenti pártok közül az MSZP-nek volt először frakciója a parlamentben. 1989 októberében, a rendszerváltás előtti utolsó törvényhozás néhány képviselője hozta létre az MSZP-frakciót Hámori Csaba volt KISZ-vezető irányításával. Az MSZP az MSZMP 14. kongresszusán, október 7-én alakult. A kongresszus idején az MSZMP reformkommunistái voltak a hangadók. Németh Miklós miniszterelnök; az áprilisban külügyminiszterré kinevezett és az NDK-s menekültek kiengedésével ismertté vált Horn Gyula; az ’56-os eseményeket először hivatalosan népfelkelésnek nevező Pozsgay Imre voltak a kongresszus legbefolyásosabb politikusai. A kongresszus idejére nyilvánvalóvá vált, hamarosan többpárti, demokratikus választások lesznek; már megtörtént Nagy Imre újratemetése; és meghalt az éppen elmúló rendszer jelképe, Kádár János. Az MSZMP 1300 küldöttjéből 1202 a párt átalakítása mellett döntött, és Horn Gyula este fél kilenckor bejelentette, a pártot ezentúl MSZP-nek hívják. Az elnök Nyers Rezső lett, aki már a második világháború idején is munkásmozgalmi aktivista volt, az ötvenes években miniszterségig vitte, és a rendszerváltáskor mint az egyik legtapasztaltabb kommunista szólalt fel a reformok érdekében.

Az első választások idején az MSZP politikai karanténba került: egyetlen párt sem volt hajlandó együttműködni velük. Az előző rendszer jelképeként a legtöbb támadásnak voltak kitéve a hatalmat éppen átadó politikusok. Az MSZP elbukott azzal a kezdeményezésével is, mely előrehozta volna a köztársaságielnök-választást. A szocialisták azt remélték, ha a parlamenti választások előtt születik döntés, akkor a viszonylag népszerű Pozsgay Imre lehet az államfő. Az SZDSZ, a Fidesz, az FKGP és a szociáldemokraták népszavazást kezdeményeztek az ügyben, három másik kérdéssel összekapcsolva az elnökválasztás időpontját. Az MSZP volt az egyetlen párt, amelyik azt kérte híveitől, ne szavazzanak arra, hogy az elnökválasztást megelőzzék parlamenti választások. (Az MDF bojkottra szólított fel, a népszavazást kezdeményező pártok pedig a későbbi államfőválasztást támogatták.) Az MSZP nem érte el célját, a választáson a négy igen győzött.

Elszigeteltségtől a győzelemig

Az első választásokon 10,81%-kal a negyedik lett az MSZP. Egyéni jelöltjeik közül egyedül a köztársaságot 1989-ben kikiáltó Szűrös Mátyás szerzett mandátumot. Németh Miklós volt miniszterelnök független jelöltként indult, és ezt a szocialisták közül sokan azóta sem bocsátották meg neki: az akkor népszerű politikus bejutott a parlamentbe, de presztízsével nem erősítette korábbi szövetségeseit. Németh hamarosan lemondott a képviselőségről, és Londonba költözött, ahol tíz éven keresztül volt igazgatóhelyettese egy nemzetközi banknak. Az itthon maradottak között sem volt egység: közvetlenül a választások után Horn Gyula lett a párt elnöke, és a háttérbe szorult Pozsgay Imre hamarosan kilépett az MSZP-ből, majd saját pártot alapított Nemzeti Demokrata Szövetség néven.

1991-től növekedni kezdett az MSZP népszerűsége, Horn Gyula pedig a közvélemény-kutatások szerint az egyik legkedveltebb politikussá vált. Az MSZP lassan kikerült abból az elszigeteltségből, amelybe kezdetben a másik két ellenzéki párt, az SZDSZ és a Fidesz is belekényszeríttette. Sokáig minden egyeztetésből kihagyták a szocialistákat. 1991-ben Kis János, az SZDSZ elnöke és Bauer Tamás képviselő felvetették, hogy kellene szervezni valamilyen civil mozgalmat, amely tiltakozik az Antall-kormány szerintük veszélyes jobbra tolódása ellen. Surányi György MNB-elnök menesztésekor a Demokratikus Charta nevű, a fenti ötletből született mozgalomhoz több ezer ember csatlakozott. A Charta vezetői hivatalosan nem politikusok voltak, hanem ismert közéleti személyiségek, de a szervezet kormányellenes tüntetésein rendszeresen felszólaltak szocialista és szabad demokrata politikusok is. A Chartával így az MSZP fokozatosan kikerült az elszigetelődésből, még akkor is, ha a párt legfontosabb vezetői nem vettek részt a mozgalomban.

Az első ciklus alatt az MSZP különleges megállapodásokat kötött az MSZOSZ-szel, a legnagyobb szakszervezeti tömörüléssel. Azóta több szakszervezeti vezető is országgyűlési mandátumhoz jutott az MSZP támogatásával. 1994-ben Nagy Sándor, az MSZOSZ akkori elnöke a párt országos listájának második helyére került.

A választások előtt az MSZP népszerűsége nagyon megnőtt. Szakértő kormányt ígértek, és sikerült a közvélemény előtt függetleníteniük magukat az MSZMP-s örökségtől. 1994 januárjában szóba került, hogy Németh Miklós esetleg hazatérne a választásokra, de végül nem sikerült megegyeznie a szocialistákkal. Három nappal az első forduló előtt Horn Gyula autóbalesetet szenvedett, eltörött egy csigolyája és a csuklója. A különleges nyakmerevítőt használó pártelnök hamarosan tovább folytatta kampányát, növelve a párt népszerűségét.

Horn-kormány

Az első fordulóban a listára adott szavazatokból az MSZP több mint 32%-ot szerzett, jóval többet, mint amennyivel az MDF 1990-ben nyert. A két forduló között megkezdődtek a találgatások, köt-e koalíciót az SZDSZ-szel az MSZP. A szocialisták felajánlották a koalíciós egyeztetéseket a Fidesznek is, de ezt Orbán Viktorék határozottan visszautasították. Kezdetben Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje is kizártnak tartotta a koalíciót a szocialistákkal. Később azt mondta, ha az MSZP a mandátumok több mint felét megszerzi, akkor kizárt a koalíció. Az MSZP megszerezte a mandátumok több mint felét, de az SZDSZ mégis vállalta az együttműködést. Horn Gyula lett a kormányfő, de folyamatosan vitában állt a személyét kevéssé kedvelő koalíciós politikusokkal.

A Horn-kormány többször is komoly belső válságot élt át. Horn Gyulának súlyos konfliktusai voltak Békesi László pénzügyminiszterrel, aki a párt SZDSZ-hez legközelebb álló politikusa volt. Békesi hamarosan lemondott, az utódjául kinevezett Bokros Lajos pedig olyan programot indított el, mely azóta is támadások célpontjává teszik az MSZP-t. A Bokros-csomag néven ismertté vált megszorító intézkedések sorozata nem csak az ellenzéket fordította a kormány ellen, de az MSZP baloldali szárnya, a Baloldali Tömörülés is tiltakozni kezdett. Bokros Lajos 1996 februárjában lemondott, és egy hónappal később Horn Gyulát újraválasztották az MSZP elnökének. Ez azért volt fontos, mert jelezte, Hornnak sikerült a Bokros-csomag után is megőriznie tekintélyét, annak ellenére, hogy a párton belül többen is kezdeményezték a pártelnöki és a miniszterelnöki poszt szétválasztását.

Horn lakossági fórumokon rendszeresen tett olyan ígéreteket, amelyeket nem egyeztetett előtte az SZDSZ-szel, és ez sok vitának lett forrása. Ilyen volt a vagyonadó bevezetéséről vagy az idősek ingyen repüléséről szóló ígérete, vagy a halálbüntetés melletti kiállása. Szintén megosztotta a koalíciót Suchman Tamás személye, akit Horn pénzügyminiszternek is jelölt volna, végül privatizációs miniszter lett. Bokros után Medgyessy Péter kapta a pénzügyi tárcát, aki akkor még nem volt tagja a pártnak, de 2002-re miniszterelnök-jelölt lett.

A ciklus végére több botrány is kikezdte a párt népszerűségét. A Fidesz kezdett el foglalkozni a Tocsik-ügy néven ismertté vált korrupciógyanús üzlettel. Tocsik Márta ügyvéd az ÁPV Rt.-től megbízást kapott, hogy önkormányzatokkal tárgyaljon a belterületi földek után járó állami kárpótlás mértékéről. Tocsik a vád szerint aránytalanul magas sikerdíjat kapott munkájáért, és a pénz egy részét MSZP és SZDSZ közeli üzletembereknek kellett visszaadnia. Az ezzel kapcsolatos per máig sem zárult le, de a gyanúsítottak között szerepelt Boldvai László is, az MSZP egyik képviselője. Kisebb hatású volt a Xénia-Láz ügy, amelyben MSZP közeli vállalkozók üzleti alapon ifjúsági mozgalmat indítottak, az ellenzék szerint etikátlanul kihasználva befolyásukat a fiatalokra, és etikátlan módszerekkel anyagi hasznot szerezve. A Xénia-Láz egyik vezetőjét, Czégé Zsuzsát, később Orbán Viktor azzal vádolta, hogy titkosszolgálati tisztekkel együttműködve fideszes politikusokat figyeltetett meg. Szintén árthatott az MSZP megítélésének kiegyezési hajlandóságuk Szlovákiával a nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatos perben. A kormány ugyanis hajlott egy olyan kompromisszum elfogadására, amelyben Magyarország mégis vállalta volna a vízlépcső megépítését. Végül a kormány - részben az SZDSZ vétója miatt - lemondott erről a tervéről.

A múlt is kísértette az MSZP-t ebben az időben. A még előző ciklusban hozott átvilágítási törvény értelmében minden képviselőt ellenőriztek, volt-e köze a III/III-as ügynökökhöz. A vizsgálóbírók megállapították, hogy Horn Gyula miniszterelnök, Gál Zoltán házelnök, Lusztig Péter, Nyers Rezső és Simon Imre szocialista képviselők hozzáférhettek a jelentésekhez. Simon lemondott képviselői mandátumáról, a többiek azonban azt választották, hogy nyilvánosságra hozták múltjuk ide vonatkozó adatait.

Az MSZP az 1998-as választások előtt azzal próbálta meggyőzni a szavazókat, hogy a lakosság komoly áldozatai árán, de sikerült rendbe tennie az ország gazdaságát, ami kormányra kerülésükkor romokban hevert. A választások előtt az MSZP nem kötött megállapodást az SZDSZ-szel, de megerősítette szövetségét a szakszervezetekkel, és választási szövetséget kötött az Agrárszövetséggel.

Belső harcok az ellenzéki időkben

1998-ban ugyan a listás szavazást megnyerte az MSZP, de a második fordulóban vereséget szenvedett, és egyéni jelöltjeinek győzelmeivel a Fidesz kapta a legtöbb mandátumot. A két forduló között az MSZP 31 körzetben kötött megállapodást az SZDSZ-szel, a volt koalíciós partner 26, az MSZP 5 helyen léptette vissza jelöltjeit.

A vereség után Horn Gyula bejelentette, az őszi tisztújító kongresszuson nem indul újra az elnökségért. Azt is visszautasította, hogy örökös tiszteletbeli elnök legyen. Közben a párt úgy döntött, a vezetésben legalább a tagok negyedének nőknek és 35 év alatti fiataloknak kell lenniük. Már ekkor megkezdődött a 2001 júniusáig tartó hatalmi harc az MSZP-ben. 1998 szeptemberében a Horn-kormány külügyminisztere, Kovács László, és a volt MSZOSZ-elnök, Nagy Sándor indult az elnökségért. A küldöttek Kovácsot választották meg, Nagy pedig frakcióvezető-helyettes lett. Kikerült a párt vezetéséből az előző ciklusban végig frakcióvezetőként dolgozó Szekeres Imre, aki 1998-ban kampányfőnök volt.

Az 1998-as önkormányzati választásokat az MSZP nyerte, és a párt koalícióra lépett Budapesten az SZDSZ-szel. A fővárosi képviselők viszonya a szabad demokratákkal később megromlott, de 2001 tavaszára a pártok vezetői kibékítették a vitatkozókat.

1999-ben az MSZP-nek több problémája is volt a párt szakszervezeti vonalával. Nagy Sándorról és Sándor Lászlóról (volt és jelenlegi MSZOSZ-elnökök) kiderült, hogy rajta voltak a Postabank VIP-listáján, azok között a közéleti személyek között, akik kedvezményes hitelekhez jutottak a banknál. Mindkettőjük ellen etikai vizsgálat indult, és Nagy Sándornak le kellett mondania frakcióvezető-helyettesi tisztségéről, Sándort pedig egy bizottsági elnöki székből hívták vissza. Paszternák László, a vasasszakszervezet vezetője is botrányba keveredett, amikor kiderült, hogy megvette a szakszervezet egyik balatoni üdülőjét, és szállodává alakította át.

Az MSZP belső ellentétei 2000-ben komoly válsághoz vezettek. A párt az év elején még vezetett a közvélemény-kutatások szerint, de népszerűsége lassan csökkenni kezdett, és 2001 tavaszára a Fidesz utolérte az MSZP-t. 2000-ben hazatért Németh Miklós, aki jelezte, szívesen belépne az MSZP-be és vállalná a miniszterelnök-jelöltséget. Sokan ezt nem fogadták szívesen, mert emlékeztettek arra, amikor 1990-ben Németh cserbenhagyta a pártot. Nem tetszett sokaknak az sem, hogy tíz év távollét után miniszterelnökként akar visszatérni. A Némethet támogatók viszont azzal érveltek, hogy kihagyva a pártpolitikai küzdelmeket, Németh tiszta emberként térhet vissza a magyar politikába. Németh Miklós fő támogatója a pártban Nagy Sándor volt, aki sokáig készült a 2000. novemberi elnökválasztásra is. Az utolsó percben azonban ideiglenesen békét kötöttek a szocialista vezetők: Kovács lett a pártelnök, Nagy a frakcióvezető, és elhalasztották a döntést a miniszterelnök-jelölt személyéről.

2001 tavaszán tovább folytatódott a küzdelem: Németh, Kovács és Medgyessy Péter (volt pénzügyminiszter) is bejelentették, vállalnák a miniszterelnök-jelöltséget. Horn Gyula pedig jelezte, Kovács jelöltsége mellett visszatérne a pártelnöki székbe. Júniusra sikerült megállapodniuk a vitatkozó vezetőknek. Németh Miklós lemondott a miniszterelnök-jelöltségről, és el sem ment a párt kongresszusára. Kovács maradt a pártelnök, de ő is lemondott kormányfői ambíciójáról, és bizonyos elnöki jogosítványairól is Medgyessy Péter javára, aki nem tagja az MSZP-nek. Medgyessyt korábban 1986-ban és 1996-ban is pénzügyminiszternek nevezték ki, és egy rövid ideig Grósz Károly miniszterelnök helyettese volt. A nehezen összehozott egységet azóta nyilvánosan senki sem próbálta megtörni a pártban.

Az MSZP a ciklus második felében korrupciós vádak sorozatával támadta a kormányt. Ebben a munkában főszerepet kapott a párt talán legaktívabb képviselője, Keller László. Keller több gyanús ügyet hozott nyilvánosságra a Fidesszel és a párthoz kötődő üzletemberekkel kapcsolatban. (Például a sztrádaépítésekkel, a Dunaferrel és Orbán Viktor édesapjának bányájával kapcsolatban.)

A 2002-es választásokra az MSZP önállóan készül, de elképzelhető, hogy valamilyen együttműködést köt az SZDSZ-szel.

A többi párt története:

Fidesz

FKGP

MDF

MIÉP

SZDSZ

Ajánlat:

Az MSZP honlapja