Valaki kiszámolta, hogy a bódvarákói Esztramos-hegy tavasbarlangjában rekedt fiatal búvárkutató kimentése 100 millió forintba került volna, ha a mentésben részt vevők mindegyike kiszámolja az órabérét, a merülés költségeit, a drága eszközök kockáztatását, az utazás, a szállás, az étkezés díját. Csakhogy a mentésben közvetlenül részt vett búvárok, barlangi mentők ingyen, emberbarátságból és elhivatottságból végezték fárasztó, testet-lelket nem kímélő munkájukat. Mindig ezt teszik, ha hírül veszik, hogy valamelyik embertársuk bajba jutott s megmentéséhez az ô szakmai segítségükre van szükség. Ezért nem szeretik a kiszámolósdit, többségüket irritálja a mentés megbecsült költsége.
Bázlik Erika búvár végig részt vett a Szilágyi Zsoltért vívott küzdelemben. Elmondta, ô maga és valamennyi búvár ingyen dolgozott, bevetette drága felszerelését, saját gépkocsival érkezett a helyszínre, még a robbanóanyagot is ingyen hozták. Sem a magyar, sem a szlovák mentőegységeknek nem jutott eszükbe, hogy akár csak egy vasat is kérjenek a munkájukért. "Ne vegyék el tőlünk a mentés sikere feletti örömöt az ilyen számok közreadásával, s főleg ne keserítsék el Zsoltit, hogy megmentése ennyibe került" - mondta Bázlik Erika.
A Magyar Barlangi Mentőszolgálat riasztásvezetője, Adamkó Péter, aki a mentés ideje alatt nem mozdult el a helyszínről, elmondta: működésük 40 éve alatt 300 ember mentésében vettek részt, de pénzt nemigen kaptak munkájukért. Az Országgyűlés civil szervezeteknek elkülönített alapjából évente 380 ezer forintot kapnak, a fővárosi polgári védelmi parancsnokság évi kétszeri gyakorlatukat és személyi hívójuk működtetését finanszírozza, a II. kerületi önkormányzat pedig helyet adott szervezetüknek a sportirodában. Mindez azonban nem elegendő.
Hegedűs Gyula, a szolgálat szóvivője szerint jó lenne, ha megteremtenék a lehetőséget a szervezet folyamatos, biztonságos működéséhez, nem- csak anyagi finanszírozással, hanem például szükség esetén műszaki mentőeszközök rendelkezésre bocsátásával. A kérdésre, vajon miből telik a búvároknak, barlangászoknak a drága eszközökre, a szóvivő azt felelte: a barlangkutatás életforma. Aki ezt választja, mindenét képes rááldozni hobbijára, amely a hiedelemmel ellentétben nem veszélyesebb, mint az országúti közlekedés.
A bódvarákói mentés, mint megtudtuk, mégse történt teljesen ingyen. Salamon Gábor, az Aggteleki Nemzeti Park igazgatója elmondta, kénytelenek bizonyos költségeket elszámolni, hiszen a helyi katasztrófavédelemmel együtt ők gondoskodtak számos berendezés, eszköz - például elem, patron, villanyégő, vezeték, hőlégfúvó stb. - biztosításáról, továbbá a mentésben részt vevők élelmezéséről, szállásáról, a robbantásszakértők és az orvos helikopteres szállításáról. Az igazgató szerint a nemzeti park és a katasztrófavédelem együttes költsége körülbelül 2 millió forintot tesz ki, melyet előreláthatóan a környezetvédelmi tárca térít meg.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak a mentés hátterének biztosítása volt a feladata. Stiegelmayer Sándor alezredes, az igazgatóság helyettes vezetője elmondta, most készült el a számvetésük a mentés költségeiről, amelyek valamennyivel meghaladják a 900 ezer forintot, tehát ha a nemzeti park költsége egy- millió forint, akkor reális a Salamon Gábor által megjelölt együttes 2 milliós végeredmény.
A megyében utoljára 1997-ben, Jósvafőn volt komoly barlangbaleset. Akkor nem tudták kimenteni a búvárt, aki születésnapján halt meg a barlangban. A mentés ugyancsak öt napig tartott és szintén 2 millió forintba került.
Korábban:
Szilágyi Zsolt: egy pillanatig sem akartam öngyilkos lenni
Kimentették a barlangból Szilágyi Zsoltot
Ajánlat:
Olvassa el a mentés öt napjáról készült összefoglaló cikkünket!