Studio Metropolitana Kht. szerdán sajtótájékoztatón számolt be kutatásainak első eredményeiről. A célcsoport tagjaival készült interjúk és statisztikai adatok egybevetésével készült vizsgálatok elsődleges célja volt, hogy alapokat biztosítsanak a jövőbeli politikai döntésekhez.
Az 1990-91 körül a kitelepülés megindulásával az addig is csak a betelepültek miatt növekvő fővárosi népesség csökkenése is megkezdődött. Természetesen továbbra is sokan költöztek fel, de még többen hagyták el a fővárost. A statisztikai adatok alapján évente tíz-tizenötezer emberrel többen mennek vidékre, mint költöznek fel Budapestre.
A kutatás során kiderült: az agglomerációba költözők elsősorban fiatal, gyermekes, az átlagnál jobb anyagi körülmények között élő családok, a kiköltözéseket túlnyomó többségében az édesanyák támogatják. A kiköltözés okaként legtöbbször a gyermekek érdekeit említik, hogy friss levegőn, zöldövezeti környezetben lehessenek, kényelmesebb körülmények közé kerüljenek a főváros, általában valamely zsúfolt környékén lévő, szűkké váló lakásukból, de meghatározók a sokszor vidékről származó szülők gyermekkori élményei is.
Az agglomeráció mellett azután döntenek, hogy rájönnek: a főváros közigazgatási határain belül csak nagyon drágán juthatnak a fent említett feltételeknek eleget tevő ingatlanba. A kiköltözés helye emellett szoros kapcsolatban áll a fővárosi lakóhely elhelyezkedésével, de az anyagi körülmények és a divat is meghatározó. A kutatás szerint a legnépszerűbb települések: Telki, Nagykovácsi, Veresegyház, Budajenő, Diósd.
Éles határvonalat ugyan nem lehet meghúzni, azonban az adatok alapján kiderül: a tehetősebbek inkább a Budapesttől nyugatra, északnyugatra fekvő helységeket, míg a szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkezők a fővárostól keletre, délkeletre és délre fekvő helységeket részesítik előnyben - mondta el szerdai sajtótájékoztatóján a kutatást elkészítő Studio Metropolitana Kht. ügyvezetője, Ongjerth Richárd.
Megindult a viszatelepülés Budapestre
A problémákról, melyekkel a kiköltözők gyakran szembesülnek, és a népességmozgás várható tendenciáiról Bihary Gábor, a főváros területfejlesztési és regionális tanácsának tagja beszélt részletesebben. A kiköltözők gyermekeik érdekét - mely már kiköltözésükben is motiváló tényező volt - szem előtt tartva gyakran szembesülnek az iskoláztatás problémáival. Zsúfolt, nem megfelelő színvonalú iskolákba nem akarják járatni, ha viszont a fővárosi intézmények valamelyikébe íratják be őket, nyakukba veszik a nehezen megoldható utaztatás gondját is.
Kényelmetlenség, hogy felcseperedve egyéb szórakozási, kulturális igényei is megnőnek a gyermekeknek. Ott azonban, ahol nincs megfelelő éjszakai közlekedés, ez gyakran vezet családi konfliktusokhoz - mondta a szakember.
Másik problémakör a fejletlen infrastruktúra. A megkérdezettek többsége azonban nem a fizikai infrastruktúrát - aszfaltburkolatos utak, csatornázás - hiányolják, hanem a szolgáltatásokat. Nincs megfelelő gyógyszertár, kevés a bolt, és hiányos a kínálatuk. Fontos probléma az is, hogy sokan úgy érzik, utánuk jön a város. A sok kiköltöző miatt a település növekedik, elveszti varázsát, csökkennek zöldterületei.
Probléma a kialakuló konfliktus is az újonnan kiköltözők és a régebb óta helyben lakók között. Érdekes módon az öt-tíz éve letelepedettek a leghangosabbak, ha a település további bővülése ellen kell érvelni - veszélyeztetve érzik azokat az adottságokat, amelyek miatt kiköltöztek.
A felsorolt problémák miatt a kiköltözöttek 20 százalékában felmerül az újabb lakhelyváltoztatás igénye, melynek két megfigyelhető tendenciája van. Vagy "továbbmenekülnek" a város elől, távolabb eső településekre, vagy visszaköltöznek a fővárosba. A továbbköltözés már megindult, főleg az autópályák, főbb vasútvonalak mentén fekvő helységek váltak céltelepüléssé. A fővárosba való visszatelepülés még nem indult meg jelentősebb mennyiségben, de szaporodnak az ezt példázó esetek - mondta Bihary Gábor.