"Az MDF elnöksége felszólított, hogy távozzam a frakcióból. Tegnap az egyik hírtévéből értesültem az MDF elnökség távozásomra felszólító határozatáról, ami megdöbbentett.
A határozat megdöbbentő, mert a határozathozatal előtt néhány órával tisztáztam magamat a frakció etikai bizottsága előtt és bizonyítottam be, hogy a rólam korábban a sajtóban megjelent okmányok hamisítványok. Bemutattam az 1990. évről szóló tételes adóellenőrzésem jegyzőkönyvét, amit az APEH képviselői és jómagam is aláírtam. Ha az álokmányok valódiak lettek volna 1990-ben, munkabérként és nyugdíjként egyaránt bevételeim keletkeztek volna, márpedig ilyenek a vizsgálati jegyzőkönyv szerint nem keletkeztek. Bemutattam továbbá a nyugdíjbiztosító hiteles igazolását arról, hogy részemre ez ideig nyugdíjat, vagy nyugdíjszerű juttatást nem állapítottak meg, és soha nem is folyósítottak, pedig ha az áldokumentumok igazak lennének, folyósítaniuk kellett volna. Az áldokumentumok hamisítvány jellegét ezzel az etikai bizottság is bizonyítottnak látta. A tb-t folyamatosan fizetem.
Megdöbbentő az MDF elnökségének határozata, mert néhány órával az etikai bizottság vizsgálata után hozta anélkül, hogy szükségét érezte volna személyes jelenlétemnek, vagy megkérdezésemnek. Ez nem vall demokratikus szemléletre.
Megdöbbentő, mert az 1990-94. közötti időszakban, tehát az MDF-kormány idején, 1993-tól annak ellenére kerültem magas bizalmi állásokba (MHB vezérigazgató-helyettes, AV Rt. bankokért felelős ügyvezető igazgató), hogy az 1990-ben feltehetően az előző rendszer rendőrségének keze nyomaként, az MHB-ból vezérigazgató-helyettesi állásomból elbocsátottak. Aligha hihető, hogy az MDF-kormány alatt, bizalmi állásokba kinevezésemkor, ne tudtak volna a múltamról és annak részleteiről, ugyanúgy, mint ahogy ma.
Megdöbbentő a határozat, mert azt az MDF elnöksége akkor hozta, amikor az úgynevezett Mécs-bizottság alól, nemcsak alkotmányos, jogi, de a morális talaj is kicsúszott. Bírálatokat nemcsak a polgári oldalról, de a baloldalról is kap jócskán, beleértve a kormányzatot is.
Megdöbbentő a határozat, mert személyes presztízs szempontot érvényesítő nyomás és nem a tények alapján született. A felkínált távozással a frakcióból, azért nem kívánok élni, mert ez egyetértésemet jelezné az MDF elnökségének határozatával, és módszereivel. Tagja az MDF-nek nem vagyok, csak a parlamenti frakciónak. Őszintén remélem, hogy a frakció a tények alapján mérlegel és nem érzelmek, személyes presztízs vezetik döntésüket.
Ami nyilatkozataimat illeti, semmiféle ellentmondást nem tartalmaztak, csak annak a kötelezettségemnek tettem eleget, amit a párt elnöke kirótt rám, hogy a nyilvánosság előtt tisztázzam magamat. Sajnos manapság az úgynevezett nyilvánosság (írott és nyomatott sajtó) bőven szolgáltat alkalmat arra, hogy abból félreértések keletkezzenek. Éppen ezért tartottam szükségesnek azt is, hogy a frakció etikai bizottsága előtt megjelenjek és részletes beszámolót tegyek. Abban az esetben, ha a frakció többsége kizárásom mellett dönt, az MDF saját politikai jövőjét pecsételi meg, a polgári oldalon, hiszen azt a munkát végzi el, amit a politikai ellenfél nem tudott elvégezni, nevezetesen, hogy elhallgattat a Parlamentben. Ha ez másoknak nem, a választóknak mindenképpen fel fog tűnni és már eddig is feltűnt. Az MDF ezzel a lépésével végképp búcsúzhat a rendszerváltó "LAKI-telki sátornak" nemcsak az eszmeiségétől, de emlékétől is."
Boros Imre országgyűlési képviselő