Boros Imre közleménye az MDF-frakcióból való kilépéséről

Alább közöljük a most már független képviselő közleményét szó szerint.

"Az MDF elnöke az alkalomra várt"

"Az MDF elnöke spanyolországi vakációja alatt üzent a sajtón keresztül, hogy velem szemben elvesztette bizalmát. Tette ezt jogászként és volt igazságügy-miniszterként annak ellenére, hogy az ártatlanság vélelme bebizonyításig még a főbenjáró bűnöst is megilleti. Váratlan kijelentése megdöbbenéssel töltött el, ugyanakkor illeszkedett a velem kapcsolatos korábbi magatartásához.

A Fidesz-MDF megállapodás részeként, az MDF Zala megyei szervezete jelöltjeként indultam a 2002-es parlamenti választáson és értem el az első választási körben 62 százalékos támogatottságot. Az MDF helyi vezetőivel ezt megelőzően és ma is, kitűnő, baráti kapcsolatokat ápolok. A 62 százalékos választási eredmény ellenére, egyedül elnök asszony volt, aki kelletlenkedett és mintegy "ráerőltetésként" fogadott a frakcióban. Eddigi frakcióbeli működésem alatt is, több ízben tett negatív élű megjegyzéseket parlamenti és média megnyilvánulásaimra. A körülöttem keltett botrányt látta elérkezett időnek a leszámolásra, és jelentette ki a spanyol tengerpartról, hogy megingott a bizalma. Tette ezt egy olyan időszakban, amikor a Mécs-bizottság tevékenysége alkotmányos, jogi és morális szempontból teljesen talajt vesztett lett, már nemcsak a polgári oldal marasztalta el, de kritikával illette a kormányoldal is, beleértve Mécs anyapártját, az SZDSZ-t.

Az elnök asszony időzavarba került, mert elmarasztaló kijelentése után szerzett tudomást arról, hogy a vádak nem állnak meg velem szemben és erről a frakció etikai bizottsága is meggyőződött. Azt is megtudta, hogy a mai médiaközegben elkerülhetetlenül előforduló esetleges félreértésekért kész voltam őt megkövetni. A kétes értékű nyilvánosság előtti kitárulkozást egyébként ő jelölte meg elvárásként. Magam és a frakció beérte volna az etikai vizsgálattal. Ennek egy írásos összefoglalója el is készült, amin szerepel néhány jelentéktelen kézírásos észrevételem. Észrevételeimmel a jelentést magam is elfogadtam. Mindezekről értesülve hívott össze elnök asszony elnökségi ülést, ahol, mint ahogy azt megtudtam, nem az én ügyem megvilágítása volt a téma, hanem elnök asszony melletti kiállás kikényszerítése oly formában, hogy döntse el az elnökség, ő vagy én kellek-e a frakciónak. Ennek a nyomásnak engedve szólított fel az elnökség a távozásra, ami egyébként részemre, aki nem vagyok tagja az MDF-nek, nem kötelező, ugyanakkor "Demoklész-kardjaként" függ a frakció szinte minden tagja felett.

A frakcióban ugyancsak elnök asszony által felvetett, velem kapcsolatos bizalmi kérdés már régen nem arról szól, hogy elmarasztalható vagyok-e az ügyben vagy sem, hanem arról, hogy a 23 frakciótag, a saját elnökük által gyakorolt nyomás következtében kockáztathassa-e a frakció és esetleg a párt széthullását, ami a 15 éves történet végét jelenthetné. Nyilvánvaló, hogy miközben velem szemben a frakció nagyobb hányada szolidáris, egyben jogos az aggodalma, hogy egy végsőkig kiélezett személyi ellentét miatt megkockáztathat-e szavazatával velem szolidáris állásfoglalást, vagy inkább a párt és a frakció létét tartja fontosnak, amit kiélezett állásfoglalásával az elnök asszony végveszélybe sodort. A körülményeket sokoldalúan mérlegelve, morális kötelezettségemnek érzem, hogy a helyzetből adódó döntési tehertől a frakciótagokat tehermentesítsem."