Mécs-bizottság: Sok hűhó, kevés eredmény

Hatalmas viharokat kavart a Mécs-bizottság működése és a politikusok múltjának vizsgálata. Olyanok nevei is szóba kerültek mint állambiztonsági szolgálatokkal együttműködők, akik vélhetően nem voltak azok, és sok érintett politikus maradhatott ki a körből, akikről azért nem találhattak együttműködésre utaló iratokat, mert azok korábban megsemmisültek.

A rendszerváltás utáni kormánytagok állambiztonsági múltját vizsgáló bizottság felállítását két SZDSZ-es képviselő kezdeményezte nem sokkal a Medgyessy-ügy kirobbanása után azzal az indokkal, hogy a múlt tisztázásával ne lehessen többet zsarolni politikusokat a múltjukkal.

A Mécs-bizottság megalakulását négypárti konszenzus biztosította: 349 képviselő szavazott igennel, és mindössze hárman nyomták meg a "nem" gombot. A folytatásban viszont eltűnt a nagy egyetértés. A vizsgálóbizottság tulajdonképpen csak az ügyrendjét tudta elfogadni, később már nem tudott határozatokat hozni, mivel az ellenzéki tagok bojkottálták a testület munkáját. Minden döntéshez ugyanis a bizottság tagjainak szavazatainak a többsége szükséges, a vizsgálóbizottságok pedig fele részben ellenzéki, fele részben kormánypárti jelöltekből állnak.

Az ellenzéki jelöltek azután léptek vissza a bizottsági munkától, hogy az adatvédelmi ombudsman kifejtette aggályait a testület működését illetően. Addigra már kiszivárgott az az információ, hogy az Orbán-kormányban lehetett a legtöbb érintett, és a kormánypárti politikusok szerint ezért "futamodtak meg" a fideszes tagok. Az ellenzékiek viszont azzal indokolták távolmaradásukat, hogy a bizottság elnöke, Mécs Imre, valamint egyik szocialista tagja, Tóth Károly a testület felhatalmazása nélkül hozott nyilvánosságra információkat. Mécs Imre minden egyes adatközlőtől érkezett levél felbontása után bejelentette, hogy hány név szerepelt az aktuálisan érkezett listán. Tóth Károly pedig sajtótájékoztatón tette közzé, hogy az adott szám hogyan oszlik meg, azaz az egyes kormányok tagjai és államtitkárai közül hányan szerepelnek a kapott listákon. Ezek után indult meg a lavina, hogy kik járulnak hozzá az adatok nyilvánossá tételéhez és kik nem.

Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos ajánlása szerint törvényi felhatalmazás nélkül csak az érintettek hozzájárulásával lehet nyilvánosságra hozni a rájuk vonatkozó adatokat, így enélkül ügynöklistát sem lehet készíteni. Ráadásul Péterfalvi szerint az érintettek adatait sem kezelheti a vizsgálóbizottság, így jogszerűen nem is vizsgálódhat. Mádl Ferenc államfő alkotmánysértőnek minősítette a vizsgálóbizottság működését.

Számos név és szám napvilágot látott a Mécs-bizottság munkája során arról, hogy, gyaníthatóan kik működtek együtt az előző rendszer állambiztonsági szolgálatával. Aztán tíz személyről állapították meg, hogy az irattárakból kapott adatok szerint valószínűleg együttműködtek valamelyik III-as ügyosztállyal. Az Antall-kormányból Rabár Ferenc pénzügyminiszter, Kádár Béla nemzetközi gazdasági kapcsolatokért felelős miniszter, Raffay Ernő honvédelmi államtitkár, Sárossy László agrárállamtitkár, a Horn-kormányból Fazakas Szabolcs ipari miniszter, Medgyessy Péter mostani miniszterelnök, aki akkor pénzügyminiszter volt, az Orbán-kormányból Boros Imre Phare-miniszter, Martonyi János külügyminiszter, Nógrádi László közlekedési miniszter, Bogár László pedig az Antall- és az Orbán-kormányban egyaránt négy-négy évig politikai államtitkár volt. Még a névsor megjelenése előtt Járai Zsigmond jegybankelnök, az Orbán-kormány pénzügyminisztere bevallotta, hogy együttműködött a III/II-vel. A tízes listáról két miniszter, Nógrádi László és Kádár Béla a bizottság elnökénél tisztázta magát. Kiderült az is, hogy együttműködött a III/II-vel Szalay Gábor, a jelenlegi gazdasági államtitkár is, miután a testület fideszes tagja, Demeter Ervin előző titkosszolgálatokat felügyelő miniszter beszámolt arról, hogy egy SZDSZ-es kormánytag eredeti aktája 1995-ben eltűnt az irattárból.

Mivel a vizsgálóbizottság ellenzéki tagok nélkül nem határozatképes, ezért jelentés helyett csak egy összegzést készíthettek munkájuk befejeztével. Ebben nevek említése nélkül azt írták, hogy "tíz személy esetében tűnt úgy, hogy az együttműködés bizonyítása lehetséges". Hogy ez a tíz megegyezik-e azzal a tíz politikussal, akiknek a nevei korábban nyilvánosságra kerültek, arra nem válaszoltak az összegzés készítői. Mindenesetre azokat a dokumentumokat, amelyek az érintetteknek talált politikusokra vonatkoznak az anonimizált másolatait megküldik az illetőknek, s rájuk bízzák, hogy nyilvánosságra hozzák-e azokat.

Előzetesen a szóba kerültek közül Martonyi János és Járai Zsigmond nem járultak hozzá, hogy a múltjukra vonatkozó dokumentumokat közzétegyék, Kádár Béla, Fazakas Szabolcs, Medgyessy Péter és Szalay Gábor viszont engedélyezték.

A vizsgálóbizottság végül csupán annyit állapított meg (azt is szóban), hogy mindegyik rendszerváltás utáni kormányban voltak az előző rendszer állambiztonsági szolgálatával együttműködők. Az érintettek száma jóval magasabb lehet, de a rendszerváltás idején rengeteg irat megsemmisült, így sok esetben nem lehetett megállapítani az együttműködését tényét beszervezett személyeket illetően.