Soczó László rendőr alezredes ügyét korábban a Somogy Megyei Bíróság Katonai Tanácsa tárgyalta, akkor a hűtlen kezelés alól felmentést, a visszaélés ügyében viszont megrovást kapott. Az ítélet akkor még nem emelkedhetett jogerőre, mert az ügyész súlyosbításért, a védelem pedig teljes felmentésért fellebbezett.
A vád szerint a rendőrkapitány akkor követte el a hatalommal való visszaélést, amikor 1998. december 8-án utasította egyik beosztottját, hogy egy közös kolléganőjüket a szolgálati autóval vigye el Hévízre, gyógykezelésre. A vád képviselői szerint az alezredes ekkor jogtalanul engedélyezte a szolgálati autó magáncélú felhasználását. A bíróság azonban azt állapította meg, hogy a hatalommal való visszaélést a rendőrkapitány csak abban az esetben követte volna el, ha a szolgálati autó privát felhasználásából neki magának is anyagi haszna származott volna. Erről azonban a bírák megállapítása szerint nem lehetett szó, hiszen a gyógykezelésre szoruló asszony utaztatása a kapitány részéről csupán egy gesztus volt. Kifogásként felmerült, hogy a kapitány a benzinpénzzel megrövidítette a rendőrséget, ám a visszaélés vétségét a bíróság ettől még nem látta bizonyítottnak.
A hűtlen kezelés vádpontjának indoklására az ügyészség azt hozta fel, hogy a kapitány - egy rövid megszakítással - 1999. február és 2001. június között a szolgálati gépkocsijával járt munkába, bonyhádi lakhelyéről. A bíróság kimondta, hogy hűtlen kezelésről csak akkor lehetett volna beszélni, ha a kérdéses cselekmény vagyon ellen irányul. Ez azonban nem állt fenn, sőt a vizsgálat során kiderült, hogy Soczó László a szolgálati autó ilyen használatára korábban szóbeli engedélyt kapott felettesétől. A bíróság figyelembe vette az idevágó, 2000-ben hozott miniszteri előírást is, amely szolgálati célokra engedélyezi a szolgálati autó használatát, ugyanakkor nem határozza meg pontosan a szolgálati célt. A Legfelsőbb Bíróság ítélete jogerős.