Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi beszédében hangsúlyozta: még mindig van kutatni, tanulni, emlékezni valónk. A Jom Hasoa az egyetemes zsidóság tragédiájának napja - mondta hozzátéve, hogy 1944. májusának végétől 1944. júliusának első harmadáig csaknem 500 ezer zsidó embert kényszerítettek Magyarországon vagonokba és vittek haláltáborokba.
- Ezen a napon mindez emlékezetünkbe idéződik; soha el nem felejthető tanúság és tanúságtétel - fogalmazott Schweitzer József.
Szavai szerint nem az a hívő ember helyes felvetése, hol volt akkor Isten; az a helyes kérdése minden tisztességesen érző embernek, hogy hol volt az Ember, amikor egy óriási fegyveres apparátus, egy óriási adminisztrációs apparátus összehangoltan dolgozott honfitársai lehető leggyorsabb elpusztításán.
- Mi, akik megmaradtunk, azok, akik azóta születtek, együtt vagyunk abban, hogy a zsidó nép életét templomban és templomon kívül, hitben és társadalomban továbbvigyük a remélhető békességes, nyugodalmas korszakok felé - mondta.
A főrabbi hozzátette: tiszteletünk és gyászunk azokért, akik Izrael földjének védelmében hősi halált haltak, fájdalmas megemlékezésünk illeti azokat, akiket gonosz gyilkosok küldtek halálba. Kijelentette: "sehol nem várhatja senki, hogy a gonosz támadásokra Izrael ne védelemmel és védekezéssel feleljen".
A megemlékezésen Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke, Streit Sándor, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke és Zoltai Gusztáv, a két szervezet ügyvezető igazgatója - az ősi zsidó tradíciónak megfelelőnek - egy-egy kavicsot helyett el az emlékmű talapzatán.
Az eseményen koszorúval tisztelgett a mártírok emléke előtt Judith Varnai Shorer, Izrael Állam budapesti nagykövete, valamint több zsidó szervezet képviselője.