A női képviselők nem akarták feleleveníteni, melyik parlamenti bekiabálás vagy hozzászólásban elhangzott megjegyzés bántotta lelküket. A Magyar Hírlapnak csak Lendvai Ildikó idézett egy-egy bántó kijelentést. A szocialista frakcióvezetőt leginkább az sértette, amikor egyik képviselőtársa azt mondta, csak oda szülessen gyerek, ahol föl tudják nevelni, vagy az, amikor a családon belüli erőszakról tárgyaltak, s valaki megjegyezte: az apai pofonoknak létjogosultsága van.
A politikus szerint a személyeskedések legalább annyira stiláris, mint politikai kötőszóvá váltak az Országgyűlésben, és inkább sértik az ember ízlését, mint személyes érzékenységét. Lendvai Ildikó azt tartja nagyon rossznak, ha a hozzászólás az anyaságot bírálja, úgy véli, éppen ezért kellene több nő a parlamentbe. Mint mondta, a hölgyek lehetnek amazonok, hárpiák és finomak, de érzékenyebbek, ezért stílusuk nem csúnya. A bekiabálásokról úgy nyilatkozott, ízléstelenek, de személyes sebet nem okoznak.
Dávid Ibolya, az MDF elnöke szerint az Országgyűlés nem templom, nem kávéház, hanem a viták, érvek, állítások és cáfolatok, illetve az érzelmek helyszíne. A politikus természetesnek tartja, hogy néha felerősödnek az indulatok. Úgy véli inkább a címkézés káros, amikor a másik attól rossz vagy jó, hogy melyik oldalon ül a teremben, mert szerinte ez egyfajta mintát közvetít.
Béki Gabriella, az SZDSZ képviselője különbséget tesz vita és veszekedés között, ezért természetesnek tartja a parlamenti szóváltást. Szerinte vannak színvonalas beszólások is, ám a napirend előtti viták gyakran a "bokazokni" alatti színvonalat sem érik el.
Juhos Katalin nem régóta ül a parlamentben, de nem emlékszik arra, hogy bántotta volna egy megjegyzés. A Fidesz-frakció igazgatója a csúnya szavakat meg sem hallja, más szemmel nézi a világot. A bekiabálásokat, frakciótól függetlenül, udvariatlanságnak tartja, de nem megengedhetetlennek. Egy ilyenre azért emlékszik, amikor egy MSZP-s képviselő hangosan azt mondta: "anyád" - írja a Magyar Hírlap.