Egyre többen ajánlják fel testüket egyetemi boncoláshoz

Egyre többen rendelkeznek úgy Magyarországon, hogy haláluk után felajánlják testüket az orvosi egyetemeknek, hogy ott boncolási gyakorlatra használhassák fel. A pécsi egyetemen már olyan sok a jelentkező, hogy nem is tudnak mindenkit fogadni. Külön érdekesség, hogy a felajánlók jelentős részét nem idős korúak, hanem negyven év körüli vagy annál is fiatalabb emberek teszik ki. Az egyetemeknek évente 15-20 holttestre van szükségük, amelyeknek felhasználása után gondoskodnak a temetésről is.

Az utóbbi néhány évben jelentősen megnőtt azok száma, akik úgy rendelkeznek, hogy haláluk után felajánlják holttestüket az orvosi egyetemeknek oktatási célokra. A napokban például azzal kereste meg a Baranya megyei napilapot egyik olvasója, hogy mivel nincs pénze majdani temetésének költségeire, így felajánlaná holttestét a Pécsi Tudományegyetemnek. A lap beszámolója szerint az illető jelentkezését végül nem fogadták el az egyetemen. Az elutasításnak több oka is lehet, az egyetem ugyanis a jelentkező lakóhelyének közelségét és szerveinek állapotát is figyelembe veszi a felajánlások fogadásánál.

Dr. Horváth Judit egyetemi docens, a Pécsi Tudományegyetem Anatómiai Intézetének munkatársa az [origo]-nak elmondta: a hallgatók anatómiai oktatásához emberi testre van szükség. Az intézet azoknak az embereknek a holttestét használja fel oktatási célokra, akik még haláluk előtt felajánlják testüket. Az egyetemi docens emlékeztetett arra, hogy sem a felajánlók, sem a családtagjaik nem kapnak pénzt a felajánlásért cserébe. Az intézet ugyanakkor vállalja, hogy az egyetemi parcellába eltemetik a holttestet, vagy kérésre a hamvakat visszaszolgáltatják a családnak.

Horváth Judit beszélt arról is, hogy míg négy-öt évvel ezelőtt hiány volt oktatási célra felhasználható emberi testekből, addig ma már egyre többen tesznek ilyen felajánlást. A pécsi Anatómiai Intézetben 754 különböző életkorú felajánlót tartanak nyilván, az oktatáshoz ugyanakkor évente csupán 15-20 holttestre van szükség. Mivel a négy-öt évvel ezelőtti helyzethez képest jelentősen megnőtt a felajánlások száma, így az egyetem ma már csak feltételesen tudja fogadni a jelentkezéseket. Az intézetben törekednek arra is, hogy a szállítási költségek kímélése miatt Pécshez közeli emberek felajánlását fogadja el, illetve azokét, akik nem rendelkeznek olyan szervi problémával, ami megnehezítené az oktatást.

A pécsi helyzethez hasonló tapasztalatokról számolt be a Debreceni Orvostudományi Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlodéstani Intézetének vezetője, dr. Antal Miklós is. Az egyetemi tanár ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarországon csak négy-öt évvel ezelőtt vezették be a jelenlegi felajánlási rendszert, ami az Egyesült Államokban és nyugat-európai országokban már évtizedek óta működik.

A debreceni egyetemhez az elmúlt években mintegy 300 felajánlás érkezett, a jelentkezés és a halál bekövetkezte közötti időszakot azonban természetszerűleg nem lehet kiszámítani, így Antal Miklós szerint még ma is előfordulhat az, hogy hiány alakul ki orvosi célra felhasználható holttestekből. Az egyetemi tanár szerint különösen meglepő, hogy a felajánlók többségét nem az idősebb korúak, hanem a negyven év körüli vagy annál is fiatalabb emberek teszik ki. Antal Miklós mindezek miatt úgy véli: ahhoz, hogy az oktatáshoz szükséges emberi testek hiányából ne legyenek problémák, és hogy a hazai felajánlási rendszer beálljon a nyugat-európai szintre, évtizedeknek kell eltelniük.

A debreceni egyetemen - csakúgy mint Pécsett - évente 15-20 holttestre van szükség a boncolási gyakorlathoz. A testeket az anatómiai intézetben tartósító folyadékba helyezik, majd akár egy-két évig is tárolják. Persze ha az elhunyt hozzátartozói azt kérik, hogy egy-két hónapon belül kapják vissza a hamvakat, akkor az egyetem eleget tesz a kérésnek, és ez idő leforgása alatt használják fel oktatási gyakorlatra a testet.

Antal Miklós elmondása szerint vannak, akik azért ajánlják fel testüket, mert így nem kell aggódniuk a temetkezési költségek miatt, az egyetem ugyanis vállalja, hogy végső nyugalomra helyezi a felajánló holttestét. Sok esetben előfordul ugyanakkor az is, hogy a hozzátartozók visszakérik a hamvakat, és ők intézkednek a temetésről. Az egyetem ugyanakkor utóbbi esetben is vállalja a hamvasztással és a szállítással kapcsolatos összes költséget.

Míg a pécsi egyetemen azt is fontosnak tartják, hogy különböző szervi problémákkal vagy hiányosságokkal rendelkező holttestet ne használjanak fel a boncolási gyakorlathoz, Debrecenben lényegében csak egy kritérium létezik a kiválasztásnál: az, hogy a holttest semmiképpen se fertőzhesse meg a hallgatókat. Bár a tartósító folyadék önmagában is alkalmas arra, hogy elpusztítsa a veszélyesebb baktériumokat, az egyetemek figyelnek arra, hogy olyan holttestek ne kerülhessenek a boncasztalra, amelyek megfertőzhetnék a boncolási gyakorlat résztvevőit.

Pethő András