A válság jele a szakszervezeti tagság lassú, de folyamatos apadása, a munkahelyi szakszervezetek gyenge pozíciója, az ágazati és országos szintű szervezetek szegénysége. A gazdasági modellváltás - az állami nagyvállalatok megszűnése, privatizációja - különösen a versenyszférában működő szakszervezeteket sújtotta. A tagság megőrzése szinte csak a közszféra védettebb pozíciójú munkahelyein sikerült.
Az elmúlt évtizedben 1,8 millió állás tűnt el, de mára több mint hárommillióval fogyott a szervezett dolgozók száma. Az APEH kimutatása szerint az utóbbi két évben legalább százezerrel csökkent a tagdíjfizető szakszervezeti tagság, amely mára alig 650 ezer főre tehető.
A tanulmány szerint ugyanakkor a 2002-es parlamenti választások után a hazai szakszervezetek előtt az elmúlt évtizedben nem tapasztalt lehetőség áll a megújulásra: a gazdasági növekedés eredményei már jelentkeznek a munkanélküliség csökkenésében és a reálbérek növekedésében. A Medgyessy-kormány pedig készséget mutat a szakszervezetek számára előnyös intézményépítésre, jogi környezet megteremtésére.
A szervezett dolgozók számának csökkenése Európa-szerte tapasztalható. Kivétel ez alól csupán Dánia, Hollandia és Spanyolország, ahol némileg bővült a szakszervezetek taglétszáma.