Az építés kezdete óta eltelt másfél évben a konténerekből kialakított pályaudvaron várakozott naponta félszáz, az ország keleti régiójába tartó járat csaknem hétezer utasa, miközben a szomszédos végállomás épülete látszólag hónapok óta készen állt. Az utasok hónapokig türelemmel viselték a megváltozott helyzetet, az átadásra kitűzött határidő leteltével azonban zúgolódni kezdtek.
Nyílt levélben feltett kérdéseikre a sporttárcánál akkor azzal érveltek, hogy éppen az utasok érdekében nem vették át addig a végállomást, amíg a Volánbusz Rt. igényei nem teljesülnek. A Volánbusz illetékesei szerint azonban nem volt panasz az átmeneti állapotokra, az utasok megszokták a "tábori" körülményeket.
A buszpályaudvar a leégett Budapest Sportcsarnok helyére épült aréna egyik létesítményeként készült, a beruházó a Rendezvénycsarnok Rt., a sportaréna üzemeltetésére és építésére létrehozott, magyar-francia tulajdonú projekttársaság. A cég fő tulajdonosa a minisztérium, de nyilvános cégadatok szerint igazgatósági tagjai között szerepel a sportcsarnokot építő Bouygues Hungária Kft. igazgatója, Luc Aubin is. A Bouygues Hungária az egész világon jelen levő, francia tulajdonú cégnek építéssel foglalkozó magyar leányvállalata.