Erkölcsi kárpótlást kapnak az ellenálló jogászok

Erkölcsi rehabilitációban részesülnek azok a jogászok, akik azért vesztették el munkájukat, mert nem voltak hajlandóak kiszolgálni az állampárti diktatúrát. Anyagi kárpótlás azonban nem jár nekik. Az erkölcsi jóvátétel a becslések szerint 5-10 ezer sérelmet szenvedett jogászt érinthet.

A szocializmus ideje alatt, főként a Rákosi-korszakban és a 1956-os forradalom utáni megtorlásban a magyar bírói kar, ügyvédek és ügyészek számtalanszor kerültek olyan helyzetbe, amikor arra használták őket, hogy jogtalan törekvéseknek tegyenek eleget és mások jogainak megsértésében közreműködjenek. Ugyanakkor sokan ellenálltak ennek a nyomásnak, és inkább vállalták, hogy lemondanak hivatásukról. Becslések szerint 5-10 ezerre tehető a sérelmet szenvedő jogászok száma. A Legfelsőbb Bíróság tagjainak fele például felállt és lemondott posztjáról, mivel nem voltak hajlandóak részt venni az 1956-os forradalmat követő megtorló ítélkezésben.

A sérelmet szenvedő jogászok vagy leszármazottaik egy erre a célra alakult bizottságnál kérelmezhetik, hogy egy semmisségi eljárás alapján határozatban mondják ki, hogy jogtalan és méltatlan módon vesztették el állásukat - jelentette ki Bárándy Péter igazságügy-miniszer. A testület tagjait a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész, valamint az ügyvédi és közjegyzői kamara vezetőinek egyetértésével az igazságügyi miniszter jelöli ki.

A Rákosi-rendszerben nem volt annyira jellemző, hogy egy bíró megtagadta volna részvételét "egy nehezen vállalható" ügyben, ezt a fajta civil kurázsit vélhetően az 1956-os forradalom hozta meg - mondta Szakolczai Attila történész, a korszak kutatója az [origo]-nak. 1956 után viszont a teljes bírói kar mintegy fele kicserélődött. Voltak, akiket elküldtek, sokan lemondtak, mert nem kívántak részt venni a megtorlásban - mondta a történész, aki hozzátette: a katonai bíróságok tagjainak nagy része is inkább távozott, mert nem értettek egyet a statáriális bíráskodás bevezetésével.