Disznót a lakásba - kiállítás hat Sztálinvárosról

Az ötvenes években - Dunaújvároshoz hasonlóan - hat szocialista országban neveztek el hosszabb-rövidebb időre egy-egy várost Sztálinról, ezzel is jelezve, hogy a városok és lakóik kiemelten képviselik a szocializmus ügyét. Sokan vidékről érkeztek a fejlődő városokba, ahol sok meglepetés érte őket, csalódást okozott például, hogy a disznótartásról le kell mondaniuk. A hat Sztálinvárossal és lakóival a Centrális Galéria kiállításán lehet közelebbről megismerkedni.

Volgograd, Dunaújváros, Katowice, Várna, Eisenhüttenstadt és Brassó - a hat Sztálinváros építészetéről és mindennapi életéről szól a Centrális Galéria múlt héten megnyitott kiállítása. A névadás - a városok különbözőségei ellenére is - meghatározta a városok sorsát. Ez nemcsak azt jelentette, hogy ezeknek a városoknak jobban kellett képviselniük a szocializmus ügyét, hanem azt is, hogy a városok tereinek formálódására vagy lakóikkal szembeni elvárásokra az átlagosnál is nagyobb mértékben hatott a korabeli hatalom. Fényképek és tervrajzok tanúskodnak róla, hogy milyen elképzelések születtek a városok átformálásáról a tervezők fejében, miként ábrázolták a szocializmus építését egy városon belül.

A kiállítás nem pusztán az építészetre koncentrál; megsárgult képeslapok, plakátok, újságcikkek és filmhíradók hozzák közelebb a korszak hangulatát. Láthatjuk a készülő társasházakat, ahol minden lakás beosztása teljesen egyforma és a fürdőszobacsempe kiválasztásával sem kell fáradniuk a leendő lakóknak. A frissen átadott házakról propagandafilmek számolnak be, a fekete-fehér képkockákon középkorú házaspár mosolyog elégedetten, miközben a kamera végigpásztázza új lakásukat, majd kabátot vesznek, és sétálni indulnak az új városrész utcáira. A soklakásos modern házak a vidékieket is a városokba csábítottak. A váltás több problémát is felvetett, az egyik újságcikk például arról számol be, hogy többen megpróbálták a lakásban is meghonosítani a disznótartást. A városi tanács végrehajtó bizottsága ezt azonban nem tűrte: "határozatilag" tiltotta meg a sertéstartást Sztálinváros területén.

A Sztálin nevét viselő városok nagymértékben különböztek egymástól. Sztálingrád (Volgográd) elsősorban mint a Nagy Honvédő Háború és az újjáépítés szimbólumaként került be a köztudatba. Sztálinváros (Dunaújváros) és az NDK-beli Stalinstadt (Eisenhüttenstadt) teljesen új építésű város volt, mindkét helyen hatalmas nehézipari beruházások kezdődtek az ötvenes években. A bulgáriai Sztálin (Várna) hajógyára és kikötője miatt a munkások városának számított. Stalinogród (Katowice) alig hasonlított a szocialista városokra, inkább a füstös, gyárkéményekkel teli régi ipari központokhoz. Orasul-Stalin (Brassó) város nem hasonlított egyik Sztálinról elnevezett városra: nem zöldmezős beruházásként épült fel, mint kelet-német vagy magyar névrokona, és jelentős ipara sem volt.