Szabadon érkeztek, bilincsben távoztak a Simon-ügy vádlottjai

A bíró a pénteki tárgyaláson elrendelte a Simon-ügy összes vádlottjának előzetes letartóztatását. A tárgyalás előtt még csak az elsőrendű vádlott volt előzetesben. Az elsőrendű vádlott - aki az ügyész szerint az első és az utolsó halálos ütést mérte Simonra - részben elismerte bűnösségét. Azt mondta, megütötte az egykori focistát, de haláláért nem felelős. A másod-, harmad- és negyedrendű vádlottak tagadták, hogy megütötték volna Simont. A vád halált okozó testi sértés helyett emberölés is lehet később a bíró szerint.

Simon Tibor

Pénteken a vádlottak meghallgatásával megkezdődött a Simon Tibor agyonverése miatt indított büntetőper. Az elsőrendű vádlott G. János - aki az ügyész szerint az első és az utolsó ütést mérte az egykori focistára - részben elismerte bűnösségét. Azt mondta, bántalmazta Simon Tibort, de haláláért nem érzi magát felelősnek.

A 29 éves férfi a tárgyaláson elmondta, hogy éjfél körül érkezett meg a Café Allure nevű szórakozóhelyre, ahol összesen 7-8 dl pezsgőt ivott meg. Állítása szerint közben összeismerkedett egy arabokból álló szomszédos asztaltársasággal, és kölcsönösen meghívták egymást néhány italra. G. János a bíróságon tett vallomásában azt mondta, hogy Simon Tibor egy másik társasággal szórakozott, majd pezsgőlocsolás közben szóváltásba keveredett az arabokkal, és egyiküket le is fejelte. A vádlott szerint ezután őt magát leköpte, mire ő megütötte a volt focistát, aki a földre esett.

Simon ezután kifutott a szórakozóhelyről. G. János azt mondta, hogy a biztonsági őrök egy része üldözőbe vette az egykori focistát. Ő maga is kiment a szórakozóhelyről, állítása szerint azonban csak azért, hogy taxit keressen magának a Moszkva téren. Közben látta, hogy Simon elesik, és hogy a biztonsági őrök "mintha megrúgnák". G. János azt állítja, hogy ő nem akarta már ekkor bántani Simont, az egyik biztonsági őr, H. Attila azonban odafutott hozzá, megfogta a karját, és valamit belekiáltott a fülébe. A vádlott arra nem emlékszik, hogy mi volt ez az állítólagos kiáltás, csak arra, hogy "borzasztóan ideges" lett, visszament Simonhoz, és megütötte őt, majd a földön még belerúgott egyszer.

A másik három, a Café Allure biztonsági őreiként dolgozó vádlott vallomása több ponton is ellentmond G. János állításainak. A másodrendű vádlott, a 28 éves O. Roland tagadta, hogy hozzáért volna, vagy bántotta volna Simont. Az ügyésznő kérdésére, miszerint akkor hogyan került Simon vére a nadrágjára és a kabátjára, a vádlott nem tudott magyarázatot adni.

Az ügy harmadrendű vádlottja, a szintén 28 éves H. János - aki az eset idején a Készenléti Rendőrségnél dolgozott - ugyancsak azt állította, hogy nem ütötte meg a sportolót. Szerinte azért állíthatták korábban tanúk, hogy ő is ütött, mert összekeverték valakivel. Úgy emlékezett, hogy azon az éjszakán sok hozzá hasonlító, rövid hajú, fekete dzsekis ember volt a közelben.

A bíró kérdésére: miért nem helyezte magát szolgálatba, azt a választ adta, hogy azért, mert nem legálisan dolgozott a szórakozóhelyen. Emellett pedig azt látta, hogy a földön fekvő Simon felemelte a fejét, ezért azt hitte, nem érte komolyabb sérülés, nem is lesz folytatása az ügynek. A másod- és harmadrendű vádlottak amellett, hogy tagadták bűnösségüket, vádlott-társuk ellen vallottak. Azt állították, hogy látták, amikor az elsőrendű vádlott, G. János megütötte Simont.

H. Attila negyedrendű vádlott a pénteki tárgyaláson nem kívánt vallomást tenni, és kérdésekre sem akart válaszolni. Közölte ugyanakkor, hogy fenntartja korábbi vallomásait, amelyekben a 23 éves fiatalember azt állította, hogy még a közelében sem volt Simonnak, amikor agyonverték. G. János viszont azt mondta, látta, amint H. Attila megütötte az egykori focistát.

A tárgyalás előtt még csak az elsőrendű vádlott volt előzetes letartóztatásban, a bíróság azonban a pénteken elrendelte a többi vádlott letartóztatását is, így mindannyian bilincsben hagyták el a tárgyalótermet. A bíró azzal indokolta döntését, hogy az eljárás során megváltozhat a vád tárgyának minősítése. A további bizonyítási eljárás során halált okozó testi sértésről emberölés alapesetévé vagy akár különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssé is minősülhet a vád. A vádlottak fellebbeztek a letartóztatás ellen. Védőik egyben óvadékkérelmet nyújtottak be, de ezeket a bíró elutasította.

Ha az előzetes letartóztatásról szóló végzést a Fővárosi Ítélőtábla nem bírálja felül, akkor a vádlottak a Simon-perben hozott elsőfokú ítéletig őrizetben maradnak. A Fővárosi Bíróság a következő tárgyalást február 18-án tartja.

A bíróságon megjelent néhány Fradi-szurkoló is, de semmilyen rendbontásra nem került sor. A bíró ugyanis a tárgyalás elején felszólította a hallgatóságot, hogy aki közbeszólásával, viselkedésével megzavarja a tárgyalást, azt kivezetteti.

A vádirat szerint 2002. április 21-én a II. kerület Lövőház utcában található Café Allure nevű szórakozóhelyen az elsőrendű vádlott összeszólalkozott Simonnal. Ezután megütötte Simont, aki kimenekült az utcára, de a négy vádlott - köztük egy szabadnapos készenléti rendőr, aki a szórakozóhelyen biztonsági őrként dolgozott - utána szaladt, majd az utcán összeverték. Az ügyészség szerint az utolsó ütést, amelyet követően Simon már nem kelt fel a földről, G. János adta. Az ütések olyan koponyasérüléseket okoztak, amelyek két nappal később a sportoló halálát okozták. Az ügyészség szerint többek között tanúvallomások és videofelvételek bizonyítják a vádlottak bűnösségét.

A Fővárosi Főügyészség társtettesként elkövetett halált okozó testi sértésként minősítette a történteket a vádiratban. Halált okozó testi sértés, amikor a szándékos bántalmazás halálos eredményét tekintve csak gondatlanság állapítható meg. Ennek büntetési tétele a törvény szerint 2-8 évig terjedő szabadságvesztés, míg emberölésért már 5-15 évig terjedő szabadságvesztés szabható ki.