Minden tizenegyedik orvosi állás betöltetlen, az egészségügyi szakma hiányszakma, jóllehet a kormányváltás utáni 50 százalékos béremelés javított valamit a helyzeten - olvasható a szaktárca társadalmi vitára bocsátott, az egészségügyi dolgozók helyzetéről és jövőjéről szóló vitaanyagában. A létszámgondokat az uniós csatlakozásunk sem oldja meg, sőt, megfelelő intézkedések nélkül a magyar szakemberek elvándorlása tovább ronthatja a helyzetet. Annál is inkább, mert a gazdag tagországokban is jelentős munkaerőhiány van az egészségügyben, de ott a magyar bérek sokszorosáért dolgozhatnak az orvosok. Nem véletlen, hogy a felmérések szerint a magyar egészségügyi dolgozók 12 százaléka határozottan tervezi, hogy külföldön vállaljon munkát.
Még nagyobb problémát okozhat az orvosállomány elöregedése: a következő négy-öt évben a szakorvosok harmada (közel 10 ezer fő) nyugdíjba vonul. Mivel évenként mintegy 700-an jutnak diplomához, a legjobb esetben is a kiöregedő szakembereknek csupán harmadát tudják pótolni fiatalokkal. Feltéve, hogy minden végzett hű marad az orvosi pályához.
Rengeteg a pályaelhagyó is az egészségügyben. Egy teljes évfolyamnyi orvos, tehát mintegy 1200-1400 szakember dolgozik gyógyszergyártók megbízásából orvoslátogatóként. Sok végzett orvos a második, nem az orvosi diplomájának megfelelő munkahelyén dolgozik. Több százra tehető azok száma is, akik családi vagy anyagi okokból hagyják el az orvosi pályát. Sokan mennek át a privátszférába: a statisztikák szerint minden ötödik szemész elhagyja a közszolgálatot a szakvizsgától számított négy éven belül. A nővérek közül sokan mennek külföldre babysitternek, de jelentős azoknak az aránya is, akik bevásárlóközpontokba mennék eladónak vagy pénztárosnak, mivel ott többet tudnak keresni, mint az egészségügyben.
A gyógyítás szinte minden területén mennyiségi és minőségi hiány van. A kisebb vidéki intézményekben az átlagosnál jóval nagyobb a szakemberhiány, mint a nagyobb településeken. Vannak hiányszakmák, elsősorban azok, amelyekre nem jellemző a hálapénz. Már most kevés a kardiológus, a radiológus, az ideggyógyász és a patológus szakember.
Megoldásként a munkaanyag elsősorban az orvostanhallgatói keretszám növelését, a bérezés és munkafeltételek javítását indítványozza. A betegek érdekében a várólisták és előjegyzések nyilvánossá tételét szorgalmazzák, hogy lehessen tudni, például egy szív-ultrahangra mennyit kell várni, és ki hol szerepel a listán. A nyilvános előjegyzéssel elejét lehetne vetni a visszaéléseknek, hogy kenőpénzért cserébe valaki előrekerüljön.