Társtettesként elkövetett emberölés alapesete miatt marasztalta el a Fővárosi Bíróság a Simon Tibort halálra verő vádlottakat szerdán. Az elsőrendű vádlott 12, a másod- és harmadrendű 10, a negyedrendű vádlott pedig 8 év szabadságvesztést kapott, emellett mind a négyüket eltiltották 10 évre a közügyek gyakorlásától, és fejenként több mint félmillió forintos bűnügyi költség megfizetésére kötelezték őket. A bíróság a tanúvallomásokra, a szakértői véleményekre és a vádlottak egymásnak is ellentmondó vallomásaira alapozta döntését. Az ítélet nem jogerős, a döntés ellen mind a négy vádlott fellebbezett.
Simon Tibort - a Ferencváros egykori válogatott labdarúgóját, a soproni csapat későbbi edzőjét - 2002. április 21-én éjjel a fővárosi Café Allure nevű szórakozóhely előtt az utcán olyan súlyosan bántalmazták, ütötték, rúgták, hogy két nappal később belehalt sérüléseibe.
Az ügy négy vádlottját az ügyész társtettesként elkövetett emberöléssel vádolta meg a per során. Ezért a bűncselekményért 5-15 év közötti börtönt lehet kiszabni. A korábbi vádiratban még halált okozó testi sértés szerepelt, ezt módosította a jóval súlyosabb bűncselekménynek minősülő emberölésre az ügyész. Döntését azzal indokolta, hogy a volt futballista fejét ért bántalmazások miatt kialakult sérülés elkerülhetetlenül vezetett Simon Tibor halálához. Ezért a vádlottak nem bízhattak abban, hogy a bántalmazás nyomán nem következik be a halál.
Az ügyész módosította a tényállást is a per során. E szerint a szórakozóhelyen nem volt verekedés, csak szóváltás alakult ki az elsőrendű vádlott és Simon Tibor között. Az elsőrendű vádlott egyszer megütötte a sportolót, aki ettől elesett. Ezután Simon Tibor elhagyta a szórakozóhelyet, és az elsőrendű vádlott szaladt utána először, majd a másik három vádlott is üldözőbe vette. A vád szerint az elsőrendű vádlott kezdte a bántalmazást, és később csatlakoztak hozzá a többiek. A fejre irányult rúgásoktól a sportoló elesett, "magatehetetlenül, eszméletlenül" feküdt a földön.
A másik három vádlott a szórakozóhely biztonsági őre volt. A harmadrendű vádlott az eset idején a Készenléti Rendőrségnél dolgozott, amelyet a bíróság súlyosító körülményként értékelt. A per során a vádlottak tagadták bűnösségüket, több esetben egymás ellen vallottak. A vádlottak tagadásával szemben viszont több szemtanú is alátámasztotta a vádiratban foglaltakat.
A bíróság az első, február 6-i tárgyalási napon előzetes letartóztatásba helyezte a három szabadlábon lévő vádlottat is, az elsőrendű vádlott már korábban is előzetesben volt.