Tizenöt évvel ezelőtt, 1989. június 27-én bontották le az Európát évtizedekig kettéválasztó Vasfüggönyt. Felszámolásával az eszmék, gondolatok és az emberek szabad mozgását évtizedekig megakadályozó határvonal szűnt meg. A közép- és kelet-európai történelmi változások jelentős eseményeként 1989. május 2-án Hegyeshalomban nemzetközi sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a 350 kilométer hosszú magyar-osztrák határon megkezdték az elektromos határzár felszedését.
A vasfüggöny fogalma Winston Churchill brit politikus 1946. március 5-i fultoni beszédéből származik, s Európa kettéosztottságának metaforája lett.
Aknazár és elektromos jelzőrendszer
A határon 1949-től - az illegális határátlépések megakadályozására - különböző rendszereket - drótkerítéseket és aknazárat - hoztak létre. Ezeket évek múltán felszedték, 1955 őszétől megkezdték az aknamentesítést, az aknazár 1956 őszére gyakorlatilag megszűnt, majd a forradalom leverése után, ahogy a Nyugattal való szembenállás ismét kiéleződött 1957 márciusában a kormány határozatban rendelte el az újratelepítést. 1963-ra fejeződött be a határzár korszerűsítése. 1965-ben úgy a vezetés döntött, hogy a magyar-osztrák határon is megszüntetik az aknazárat, és helyette elektronikus jelzőrendszert (EJR) kell telepíteni a 260 kilométeres közös határon.
A nemzetközi és hazai politikai helyzetben a nyolcvanas évekre bekövetkezett pozitív változások nyomán egyre többször vetődött fel, hogy az EJR és a határzár további fenntartása nem indokolt. A felszámolás gondolata már 1981-ben felmerült, majd az 1984-ben megtartott a határőrség témájával foglalkozó konferencián is felvetődött. Emellett egyre több helyről érkeztek jelzések a Határőrség Országos Parancsnokságára a jelzőrendszerrel kapcsolatos gondokról.
Az 1988-as belügyminisztériumi tanácskozáson újból tárgyaltak az EJR leépítéséről, majd 1989 elején a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetése számára készített előterjesztésben az EJR lebontását javasolták. Az állampárt politikai bizottsága az 1989. február 28-án fogadta el a javaslatot és intézkedett az érintett minisztériumoknál a szükséges lépesek megtételére. A bontás hivatalosan május 2-án kezdődött meg.
Páneurópai Piknik
1989. június 27-én a magyar és az osztrák külügyminiszter: Horn Gyula és Alois Mock személyesen is átvágta a vasfüggönyt, amelynek teljes lebontása 1990. december 31-én fejeződött be. A vasfüggöny lebontásával szabaddá vált határon, naponta több száz kelet-német állampolgár szökött át Ausztriába, majd onnan Nyugat-Németországba, mivel a berlini kormány a magyarországi, valamint cseh és lengyel utazásokat nem korlátozta.
A Magyar Demokrata Fórum és az osztrák Páneurópa-mozgalom augusztus 19-én a Fertő-tó mellett pikniket rendezett, s az ideiglenes határnyitást kihasználva mintegy kilencszáz NDK-állampolgár ment át Ausztriába. Németh Miklós miniszterelnök és Horn Gyula külügyminiszter NSZK-beli tárgyalásaik után felfüggesztették a korábbi magyar-keletnémet megállapodást, majd a szovjet vezetéssel történt egyeztetés után szeptember 10-én a magyar külügyminiszter bejelentette a magyar kormány döntését: szeptember 11-től a Magyarországon tartózkodó és hazatérni nem kívánó keletnémet állampolgárok kiutazhatnak olyan más országokba, amelyek hajlandóak számukra a be- vagy átutazást engedélyezni. Ezt követően, szeptember 11-13 között 12 ezer NDK-polgár ment Ausztrián át az akkori NSZK-ba.
A vasfüggöny lebontásának emlékére 1991. augusztus 24-én emlékoszlopot avattak a Hegyeshalom és Nickelsdorf közötti "senki földjén". A vasfüggöny megszűnésének tizenötödik évfordulóján, június 27-én a St. Margarethen és Fertőrákos közötti, a páneurópai piknik emlékhelyén ünnepséget tartanak. A megemlékezésen jelen lesz Alois Mock volt osztrák és Horn Gyula volt magyar külügyminiszter, Benita Ferrero-Waldner osztrák és Kovács László magyar külügyminiszter, Balázs Péter, az Európai Bizottság tagja és Hans Niessl, Burgenland tartomány elöljárója.