Bár akadt, aki négyezer résztvevőt ígért, alig 250-300-an mentek el a 2002. július 4-i hídfoglalás emlékére tartott tüntetésre. A főleg idősekből, a hungarista és szkinhed mozgalom kellékeit viselő fiatalokból és középkorúakból, illetve a betyárfilmek egyenruhájába öltözött szervezőkből álló csoport a Döbrentei téren gyülekezett a vasárnap délutáni napsütésben.
A különleges készültséget látva - az utcai és rohamrendőrök alig voltak kevesebben a tüntetőknél - többen meglepődtek. "Nézd meg, mennyien jönnek" - hüledezett egy idős úr a rendben vonuló rendőrök láttán. Végül aztán valaki megfejtette a nagyszámú kíséret okát: "Azért vannak a rendőrök, hogy a sok csaló garázdálkodhasson" - hallatszott a tömegből a magyarázat.
"Ilyen szar kormányt nem láttam" - foglalta össze a tüntetés okát az egyik nyugdíjas résztvevő, mielőtt Budaházy György főszervező népi viseletben, oldalán tarsollyal és mobiltelefon-tartóval a színpadra lépett. "Sajnos kicsit kevesebben vannak, mint tavaly. Remélem nem azért, mert félnek a magyarok" - kezdte beszédét a hídfoglalás kulcsfigurája. A küzdelem a 2002-es választás szavazatainak újraszámlálásáért folyik - mondta, majd rövid bevezetés után egy sámánt hívott a színpadra, aki dobbal kísért énekben fohászkodott a hősökért.
Kocsis Imre, a szélsőjobboldali Lelkiismeret '88 Csoport vezetőjének beszéde után - amit a tömegben Grespik László is figyelemmel kísért - felbukkant a színpadon Medgyessy Péter embere, legalábbis a tüntetők szerint a miniszterelnök parancsára érkezett az a mentősegyenruhás középkorú nő, aki felment a színpadra és elállta a szónokok útját a mikrofon előtt. Miután nagy nehezen letessékelték csak annyit mondott: az ellen tiltakozott, hogy mindenféle politikai rendezvények miatt ennyi rendőrt és mentőst kell az utcákra küldeni. Végül mégis feladta és elment, a megfélemlített magyarokat féltő tüntetők némelyike pedig csak annyit kiabált utána: "Lefotóztuk", "Fel fogom jelenteni."
A rövid közjáték után kürtszóra indult a menet a Szabadság téren álló - korábban egy hasonló tüntetésnek helyt adó - szovjet katonai emlékműnél felállított színpad felé. Út közben pattogott a karikásostor, felcsendült a "Vesszen Medgyessy", "Vesszenek a kommunisták", "Aki magyar velünk tart", "Vesszen Trianon" jelmondat és több, a kísérő rohamrendőröknek szóló tréfa, de a vonulók többnyire békés, magyar zászlókkal felszerelt járókelőknek tűntek. Egyikük azért a Duna-korzón odaszólt az egyik bárban iszogató, turistának vélt vendégeknek: "Nem érted, mi?".
Többen izgatottan beszéltek a Budán rekedt tömegről és azokról, akik a Magyar Televíziónál csatlakoznak majd, végül azonban csak 30-40 emberrel egészültek ki a kormányváltásért tüntetők. Újabb felszólalók - többek között Franka Tibor újságíró és a hídfoglalás egyik hősként emlegetett részvevője - következtek, a jó hangulatra pedig a nacionalista és irredenta szövegeket punkrockkal és dudával kísérő Romantikus erőszak ügyelt. Budaházy a nemzet kulturális, területi és genetikai egységéről, az egyes nemzeteket jellemző antropológiai sajátosságokról beszélt és elmondta, hogy magát igazi magyarnak tartja.
"Kevesen vagyunk, de a lelkünk tiszta és a hangunk nagy" - buzdította a színpadról a hídfoglalás egyik, újabb harcokat ígérő hőse a napon sütkérezőket, de a gyülekezet szépen lassan fogyni kezdett, pedig Budaházy a két évvel ezelőtti eseményekről készült videoanyag vetítésével csábította azokat, akiket nem érdekel a foci Eb döntője.
Kisebb csalódottság érződött a szervezőkön. Ők a megfélemlítőket okolták azért, hogy ilyen kevesen jöttek el és a médiát, amelyik Budaházy szerint nem adott hírt a rendezvényről, amiről így nem értesülhettek az emberek. Az egyik fiatal tiltakozó is csak találgatott, hogy mi lehet a résztvevők alacsony számának oka. "Ha tudnánk az okot, már jóval előrébb tartanánk" - mondta a huszonéves Gábor, majd hozzátette: valószínűleg rontott a helyzeten az időjárás is, mert az ébredés napja helyett inkább a Balatont választották a magyarok.
Sáling Gergő