Gyurcsány Ferencet nagy többséggel választották az MSZP kongresszusi küldöttei miniszterelnök-jelöltnek, miközben a párt vezetése és a parlamenti frakció többsége Kiss Pétert támogatta. Gyurcsány sikeresen meglovagolta a párttagság elégedetlenségét, amely az októberre tervezett tisztújító kongresszuson minden jel szerint egyébként is fordulatot hozott volna az MSZP-ben.
Az [origo] végigkérdezte a megyei pártvezetőket, mi történt a kongresszust megelőző napokban. A legtöbben arra utaltak, hogy Kiss Péter azért nem volt megfelelő jelölt, mert a régi, vezető apparátushoz tartozott. Az elégedetlenség a régi gárdával szemben nagyon erős volt a pártban, de a legmerészebbek is csak arra gondoltak a helyi alapszervezetekben, hogy majd az októberi tisztújításkor beszólnak a felső vezetésnek. Ezt az elégedetlenséget érezhette Gyurcsány Ferenc, amikor megválasztása előtt így kampányolt a kongresszus küldötteinek: "Mert azt látom, hogy sokan megmozdultak. A megyék, a városok, a települések most újra élnek a jogukkal, hogy beleszóljanak a párt és ami sokkal fontosabb, a kormányzás, vagyis az ország sorsának irányításába." Ehhez képest Kiss Péter az uniós csatlakozás hasznáról beszélt a legtöbbet. Gyurcsány viszont arra épített, hogy a frusztrált tagság most kimutatja a foga fehérjét.
A pártban ugyanis rossz volt a hangulat. Mindenki őszintén félt attól, hogy 2006-ban elvesztik a szocialisták a választásokat. A Fidesz előnye a júniusi EP-győzelem óta hónapról hónapra növekedett a közvélemény-kutatások szerint, ami nem csak a parlamenti mandátumokat, de áttételesen sok önkormányzati helyet is veszélyeztetni látszott. Az elmúlt három ciklusban a tavaszi győztes az őszi önkormányzati választásokat is vitte.
Gyurcsány Ferenc és (részben Medgyessy Pétertől átvett) kampánystábja alig néhány nap alatt hitette el a szocialista tagsággal, hogy ő képes megfordítani a politikai közvéleményt, és csak vele győzhet az MSZP 2006-ban. A közelgő vereséget szinte előre elkönyvelő párttagoknak reményt ígért határozottságával, rámenősségével. Holott, ahogy egy megyei elnök fogalmazott, tulajdonképpen ő állt közelebb Medgyessyhez a két jelölt közül. Hiszen ő az, aki frissen a párthoz kapcsolódva, az üzleti életből érkezett, a párton kívüli Medgyessy tanácsadójaként, míg Kiss Péter 1990 óta a pártban politizált.
Ugyanakkor volt egy nagy hátránya Kissnek és volt egy nagy előnye Gyurcsánynak: Kisst a régi vezetőség nyomta előre, akiket a többség októberben úgyis le akart váltani, megbosszulandó az elmúlt év kudarcait. Gyurcsányt pedig kirúgta Medgyessy, így a bukott vezér ellenfeleként léphetett fel, ő volt az a személy, akiről úgy tűnt, hogy feláldozta magát az elégedetlenkedők zászlaját cipelve.
Az elégedetlenséget és a változások követelését jelezte, hogy Kovács Lászlóról már az EP-választások után kiderült, hogy nem indul az elnökségért, és számos vitairat elkészítésébe fogtak a pártban az MSZP megújulása érdekében. Egyre aktívabbá váltak a párton belüli csoportok, platformok és körök is az utóbbi hónapokban.
A kormányfő augusztusi lecserélésére az elégedetlenség ellenére kevesen számítottak a pártból, de többen is utaltak rá, hogy nem volt teljesen váratlan, hogy miniszterelnököt kellett választani.